Tűlevél
Irány a szebb jövő!
Betűméret:             

„Egy év alatt tízezer szakképzett fiatal hagyta el Szabadkát”, ezt a mondatot mindannyiunknak riasztó vészjelzésként kellene felfognunk még akkor is, ha nem tudjuk, hogy mennyire tekinthetők hitelesnek a Blic cikkírójának forrásai, és ha az idei évben távozók száma – legyünk azért mégiscsak optimisták - talán mégsem ennyire magas. Ám a mérleg így is riasztó, mert vélhetően zömében a magyarok elvándorlásáról van szó, amire abból a közismert tényből következtethetünk, amire a tudósító is utal, nevezetesen, hogy „ebben a régióban sok embernek van kettős állampolgársága, s ez megkönnyíti a kivándorlást”. Hogy melyik népcsoport élvezi elsősorban ezt a „kiváltságot”, azt nem kell külön ecsetelni.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy egyre több barátunk, ismerősünk hagyja el az országot, és keres boldogulást közelebbi és távolabbi országokban, de hogy az elvándorlási hullám már ilyen méreteket öltött, az valóban megdöbbentő. Ez már csak a háborús évek elvándorlási statisztikájával állítható párhuzamba, és mindennél beszédesebben árulkodik ennek az országnak az állapotáról, és ennek a kormányzatnak a teljesítményéről.

„Egy év alatt tízezer szakképzett fiatal hagyta el Szabadkát” – ezt a mondatot mementóként kellene megjegyeznünk és ismételgetnünk annál is inkább, mert a helyzet nem csak Szabadkára jellemző, más környezetekre talán még jobban is. Ezt kellene számon kérni politikusainkon is minden alkalommal, amikor elért látványos sikereikről adnak számot: mit tettetek azért, hogy legalább mérséklődjön az elvándorlás?

Eközben a kormány valósággal eláraszt bennünket sikerpropagandájával, most éppen a Kínától várt sokmilliós beruházásokkal sokkolják a jobb sorsra érdemes közönséget. Elképesztő, hogy a kormány milyen tempóban váltogatja stratégiai partnereit és legmegbízhatóbb barátait! A Belgrádban kezdődő Kína-Közel-Közép-Európa csúcsértekezlet kapcsán megtudhatjuk, hogy a gazdasági világhatalommá vált, egyre befolyásosabb távol-keleti ország nem kevesebb, mint hatvan milliárd dollár értékben kíván beruházásokat eszközölni a térségben, ennek keretében Szerbiában egész sor kapitális létesítményt fog pénzelni, köztük a Belgrád-Budapest gyorsvasút megépítését. Az Európa felé száguldó jelképes kínai expressznek pedig éppen Belgrád lesz az egyik legfontosabb állomása, tekintettel a több évtizedre visszanyúló szerb-kínai barátságra.

Kit nem önt el a hazafias lelkesedés ilyen fényes perspektívák hallatán? Szinte látom magamat, amint felszállok a Budapestre induló szupermodern szerelvényre, zsebemben az európai átlaghoz közelítő fizetésemmel, hogy egy kicsit körülvonatozzam a régiót... Meglátogassam meggondolatlanul külföldre távozott barátaimat, akik nem bíztak a kormányban, ám azóta keserűen csalódtak a külföldi délibábokban és megbánták elsietett döntésüket.

Csak a defetista ellenzék és a végsőkig gyanakvó kisember kételkedik, aki akkor sem hiszi el, hogy megnyílt előtte a szebb jövő, ha saját szemével látja, amint a kormányelnök ünnepélyesen aláírja a mesés hitelekről szóló megállapodást. Valahogy mindig eszébe jut a Déli Áramlat és az államelnök áradozása az önzetlen pravoszláv testvérről, az ország felvirágzását szavatoló gázvezetékről, az energetikai biztonságról és a költségvetést duzzasztó tranzitbevételről... Meg a Putyin-Erdogán találkozó is eszébe jut, amelyen a keleti testvér bejelentette, hogy márpedig az áramlatból nem lesz semmi, mert az Európai Unió megleckéztetése végett nem Szerbia felé fog áramlani a szibériai gáz, hanem Törökország felé. Hadd üsse meg a guta azokat a beképzelt brüsszeli vezetőket!

Igen, az ilyen sikeres kormányprogramok ellenére is akadnak destruktív ellenzékiek, akik mindent megtennének egy kis felfordulás érdekében. Az elmúlt héten a Harmadik Szerbia nevű patrióta gyülekezet verte félre a harangot azzal a bizalmas értesülésével, hogy bizonyos vajdasági szeparatista körök zendülésre készülnek Újvidéken. A Milošević-rezsim ellen fellépő valamikori Otpor (Ellenállás) egyik volt vezetője, Srđa Popović és hívei állítólag azt tervezik, hogy megrohamozzák az orosz kézre került NIS olajvállalat itteni székházát, kiűzzék az ott dolgozó oroszokat, ezzel elmérgesítsék a viszont Oroszországgal és destabilizálják Szerbiát ugyanolyan forgatókönyv szerint, mint Ukrajnában történt. Tegnap éppen arra felé jártam, de semmi gyanúsat nem észleltem a NIS Duna parti palotája környékén, ám lehet, hogy a zendülők valahol a strand fái között rejtőzködtek „Le az oroszokkal!”, szövegű transzparenseikkel...

Minderre Vojislav Šešelj tudja a választ, vagyis arra, hogy miként menthető meg Szerbia? Úgy, hogy Belgrád lemond az uniós csatlakozásról, meghiúsítja a nyugati hatalmak aknamunkáját, és minél szorosabbra fűzi kapcsolatait az Orosz Föderációval. Ha a vezetés megteszi ezt a fordulatot, a vajda még arra is kész, hogy megbocsásson volt eszmetársainak, Tomislav Nikolićnak és Aleksandar Vučićnak, és kibéküljön velük. Nem kell mást tenniük, üzente a minap volt cimboráinak, mint követni Milorad Dodik vonalát. A boszniai szerb vezető ugyanis az egyedüli a szerb vezetők közül, aki hűségesen kitart az oroszbarátság mellett. A térség jövőjére vonatkozósan is vannak bölcs tanácsai a vajdának: legjobb lenne az egész Boszniát Szerbiához csatolni, de legalább a Republika Srpskát.

Az ember nem is tudja, hogy kinek a tanácsát fogadja el, és hogy mitől fog felvirradni előtte a szebb jövő.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban