Tűlevél
A belső ellenségtől az elnöki fütyülősig

Még mondjon valaki egy rosz szót is a szerb kormányfőre!

A fizetés-, és nyugdíjcsökkentés esetleges megszüntetéséről elhangzott legutóbbi nyilatkozatával ismételten tanúbizonyságát adta annak, hogy mennyire szívén viseli a polgárok jólétét. Bejelentésére, hogy akár már az idén eltörölhetik a korlátozást – persze, csak ha a Nemzetközi Valutaalap is beleegyezik - ezrek és ezrek kebléből szakadt fel a megkönnyebbülés sóhaja. Nem csoda, hiszen a tíz százalékos levonás igencsak fájdalmasan érintette őket ezekben az ínséges időkben, és ha most ez megszűnne, hála jóságos vezetőjüknek, akkor megérdemli, hogy aranyba foglalják minden szavát!

Nem tudom, hogy Aleksandar Vučićnak tanácsadói diktálják az ilyen populista tippeket, vagy saját kútfőjéből merít, de a lényeg az, hogy szinte nem múlik el hét, hogy ne örvendeztetné meg híveit valamilyen hasonló üres ígérettel, ami a kormánynak semmibe se kerül. Mintha nem ő maga indokolta volna meg a múlt év végén, hogy az óriási költségvetési hiány miatt elkerülhetetlen a büdzséből fizetett járandóságok megkurtítása, mese nincs! Méghozzá legalább két évig. Most viszont arra alapozza ígéretét, hogy az év elején a vártnál nagyobb mértékben csökkent a büdzsé hiánya, van mód a lazításra. Eközben figyelmen kívül hagyja a józan közgazdászok figyelmeztetését, hogy túl korai az optimizmus, és nagy hiba lenne megszüntetni a takarékossági intézkedést.

Arról nem is beszélve, hogy a valutaalap erre holtbiztosan nemet mondana. A készenléti hitel folyósításáról februárban kötött megállapodás hét feltételt szabott a szerb kormány elé, és az első éppen a fizetés- és nyugdíjcsökkentés. Ennek tükrében valóban komolytalannak tűnik Vučić felvetése, ha csak nem az volt a célja, hogy elhúzza a mézesmadzagot a naiv polgárok orra előtt. Hogy lám, részemről meg volt a jó szándék, csak hát ez a fránya valutaalap...Ne engem szidjatok, ha nem jut a betevő falatra se.

Feltehetően azért él ilyen olcsó fogásokkal, mert bár hatalma egyelőre töretlen, a belgrádi elemzők szerint nemcsak pártja, hanem saját népszerűsége is jócskán erodálódott az utóbbi hónapokban. Magyarán, túljutott a csúcsponton, és innen már a lejtő következik. Az egyre növekvő szociális elégedetlenség – elég, ha csak a mind jobban radikalizálódó pedagógussztrájkra gondolunk – megtette hatását, mind kevesebben hisznek neki. Emellett szól, hogy a fenti bejelentés rengeteg ironikus kommentet váltott ki a blogozók körében: egy szellemes bejegyzés szerint a nyugdíjasok a levont összeget a leendő ötvenemeletes vízivárosi felhőkarcoló legfelső emeletén vehetik majd át, de nem használhatnak liftet. Egy közgazdász pedig úgy látja: a kormányfő által ígért járandóságemelésnek annyi a valószínűsége, mint annak idején a szovjet KP ígéretének, hogy 1980-ban megérkeznek a kommunizmusba. Aztán, mint tudjuk, a kommunista paradicsom helyett 1990-ben a felbomlás érkezett el hozzájuk.

Ám az állandó népszerűsítési kampányra a politikai háttérküzdelmek miatt is szükség van. Vucicnak jelenleg nem az ellenzéki pártok okozzák a legnagyobb gondot, hanem saját párthívei. Számára ők az igazi belső ellenség. Emiatt legutóbb könyörtelen tisztogatást rendelt el a vidéki haladópárti kiskirályok körében, akik szünet nélkül civakodnak, és szabotálják azt az utasítást, hogy le kell mondaniuk a második vagy harmadik fizetett állásukról. Ezt Radomir Nikolićnak, a SNS Végrehajtó Bizottsága elnökének (Tomislav Nikolić elnök fiának) kell végrehajtania, ám a belgrádi média azt állítja, hogy Radomir védelmezi azokat a helyi vezetőket, akik közel állnak apjához. Nyílt titok ugyanis, hogy mély megoszlás tapasztalható a nagyobbik kormánypártban: egyre nagyobb az ellentét Vucic és Tomislav Nikolić hívei között. Egyes tabloidok a napokban azzal a szenzációval rukkoltak ki, hogy Nikolić saját pártot készül alapítani, méghozzá Velimir Ilićtyel, az Új Szerbia (NS) vezetőjével. A Vesti c. lap úgy értesült, hogy a tárgyalások már javában folynak, és az új párt a következő választásokon már ki is áll Vučić haladó pártjával szemben. Nem kétséges, hogy az oroszpárti vonalat fogják képviselni Vučićnak az EU felé hajló vonalával szemben.

Vojislav Šešelj két volt legközelebbi munkatársa között régóta lappang az ellentét. Már tavaly is arról lehetett olvasni, hogy Nikolić emberei járják a vidéket, és híveket toboroznak, különösen Vajdaságban. Tomislav Nikolić nyilván keserűen megbánta, hogy államelnökké választásakor könnyelműen lemondott az általa alapított haladó párt elnöki posztjáról Aleksandar Vučić javára, mert befolyása, akárcsak népszerűsége egyre csökken. Az év elején elvégzett felmérés szerint Vučić a szerbiai polgárok 53, Nikolić viszont csak 3,3 százalékának bizalmát élvezi. Meglehetősen lesújtó adat egy államfő számára. Ivica Dačić és több ellenzéki politikus is megelőzi őt. Az új párttal megkísérelhetné visszaszerezni az elvesztett bizalmat.

Bár nem rejti véka alá, hogy szeretné másodszor is megpályázni az elnöki tisztséget, Nikolić arra is felkészült, hogy ez nem fog neki sikerülni. Legalább is erre lehet következtetni abból a hírből, hogy komolyan készülődik az általa kotyvasztott és Tomovacsának elkeresztelt kisüsti nagy mennyiségben történő forgalmazására. Kiderült, hogy a legnagyobb titokban tízezer speciálisan kiképzett flaskót rendelt a paracini üveggyárban, nagy nyomtatott T betűvel az oldalán, a névbetű felett šumadijai sajkacsával. A gyárban még a melósoknak sem árulták el, hogy ki a megrendelő.

Még nem tudni, hogy mikor fogja piacra dobni a kerítésszaggató bajcetinai „fütyülőst”, és hogyan fogják azt reklámozni. Néhány ötlet ingyen és bérmentve az elnöknek, csak úgy, kapásból: „Ebből hörpínts, az elnököd főzte!”, vagy: „Tomovacsával a NATO-t is legyőzhetjük!”...

Ha valóban megjelenik a polcokon a Tomovacsa, Szerbia egyedülálló lesz példájával a világban azzal, hogy az államfő saját készítésű rövid italt hoz forgalomba. Igaz, azzal már nem lesz egyedülálló, hogy a nedűt az elnök nevével reklámozzák. Ebben is példát vehet Nikolić nagy barátjától, az orosz elnöktől: oroszhonban évek óta a Putyinka a legnépszerűbb vodka, és emellett egy csomó más termék is az elnök nevét viseli. De ittak már az oroszok Gorbacsov vodkát is, a szeszbarátok ott sem válogatósak.

Ahogy mondani szokták: mindegy, hogy mit, csak ártson...

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban