Tűlevél
Az ombudsman pisztolya

Egyáltalán nem lepne meg, ha kiderülne, hogy Saša Janković ifjú korában bankot rabolt, trafikot tört fel vagy akár még ennél is súlyosabb galádságokat követett el. Olvasom a polgári jogvédő 22 évvel ezelőtti gyanús ügyéről, barátja öngyilkosságáról szóló beszámolókat, amelyek azt sugallják, hogy a kormány kemény bírálatáról elhíresült közszereplő talán még emberölésért is megvádolható, és már régen börtönben lenne a helye.

Hiszen hiába van szilárd alibije arról, hogy nem tartózkodott a lakásban a tragédia idején, a pisztoly az övé volt, és a nyomozók még lőporszemcséket is találtak a kezén! Ami állítása szerint attól volt, hogy megsímogatta halott barátja fejét. Ám kell-e több ok a gyanú felkeltéséhez az effajta kriminalisztikus történetekre fogékony olvasónak? És ahhoz, hogy elhigyje a kormánypárt sajátos magyarázatát az ombudsman ellen indított példa nélküli hajszára, nevezetesen azt, hogy nekik természetesen nem a jogvédői intézménnyel van bajuk, szó sincs róla, még mit nem! Hiszen köztudott, hogy mekkora súlyt fektetnek az európai értékekre! Hanem csupán és kizárólag a hivatal betöltő személlyel kapcsolatban vannak fenntartásaik.

Érdekes módon huszonkét évig senkinek sem jutott eszébe felülvizsgálni az említett öngyilkosság körülményeit, a legkevésbé a jelenlegi hatalmi párt fő korifeusainak. Csak azután ébredt fel bennük a gyanú, hogy Janković jelentést készített arról az incidensről, amelyben tavaly szeptemberben, az úgynevezett büszkeség napi felvonuláskor néhány csendőr alaposan helybenhagyta Andrej Vučićot, a miniszterelnök testvéröccsét és a katonai biztonsági szolgálat kíséretében levő három tagját. A csendőrök a melegfelvonulást biztosították, és azért estek neki a társaságnak, mert önkényesen át akarták törni a rendőrkordont. Janković jelentése számos szabálytalanságra világított rá, többek között arra, hogy a katonai rendőrség illetéktelenül kísérgette a kormányfő családtagját (ezt legfeljebb a civil rendőrség tehette volna meg), vagyis hogy e tekintetben igencsak zavaros dolgok vannak a kormány háza táján. És ezekkel a megállapításokkal, ahogy mondani szokták, valakinek – és nem is akárkinek – alaposan a tyúkszemére lépett. Mindez bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy azonnal meginduljon ellene a támadás, és hogy a védelmi-, és a belügyminiszter össztüzet zúdítson rá.

Még nagyobb kihívás volt az akadékoskodó jogvédő múlt hónapban közzétett jelentése, amelyben nem kielégítőnek minősítette az emberi jogok állapotát és a szólásszabadságot Szerbiában. A szkupstinában bemutatott jelentésében keményen bírálta az igazságügyi gyakorlatot, és azt állította, hogy a kormány elmulasztotta elvégezni a közigazgatás átszervezését és depolitizációját. A hatalom képviselői ezt úgy értékelték, hogy a jogvédő politizálásra adta a fejét, ráadásul most, amikor az uniós csatlakozási tárgyalások megnyitása érdekében inkább szépíteni kellene a dolgokat. Ezt annyira zokon vették tőle, hogy nyomban lemondásra szólították fel.

Nem lényeges, hogy a pártalapon történő alkalmazás a közhivatalokban általánossá vált, hogy a haladópárt, mint már számos alkalommal bebizonyosodott, csak azért igyekszik mindenáron megszerezni a hatalmat a községekben és a Vajdaságban is, hogy zsíros álláshoz juttassa pártkádereit – az a fontos, hogy mindezt elkendőzzék. És akkor jön egy ilyen okvetetlenkedő ombudsman, aki nem átall rámutatni a disznóságokra. Hát akkor nézzük csak meg a konyhaszekrényt, hátha kibukik belőle egy-két hulla! Hogy is van az a Csehovnak tulajdonított mondás: ha egy színdarabban az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor az a harmadikban el kell hogy süljön.

Janković esetében a pisztoly... A lejárató kampány hevességéből ítélve, már nem érdemes hosszabb időszakra terveznie az ombudsmani hivatal betöltését.

A kávé szerepe a légiközlekedésben, akár ezt a címet is viselhetné egy másik jelentés, amely ugyancsak nagy hullámokat ver ezekben a napokban.

Igen, az, amely az elnök sikertelen vatikáni légiútjáról készült. A részleteket már mindenki ismeri, a lapok keresztbe-hosszába foglalkoztak vele, aprólékosan kielemezve, hogy hogyan löttyent ki a pilóta kávéja a gép műszerfalára, és miként keletkezett ebből akkora galiba, hogy napokig másról sem folyt a közbeszéd. Ám még mielőtt kiderült volna az elnöki különgép visszafordulásának igazi oka - vagyis a kifolyt kávé törölgetése közben a leszálláskor használt fékszárny véletlenül történt aktivizálása – az elnök kíséretének tagjai olyan drámai beszámolókkal rukkoltak ki a sajtó hasábjain, hogy megállt az ütő minden igaz patriótában.

Oliver Antić elnöki tanácsadó arról nyilatkozott, hogy a replülő egyik motorja az Adria felett leállt, a gép két kilométert zuhant orral lefelé, és csak a pilóta rátermettségén múlott, hogy zuhantak a tengerbe. Az elnök azonban méltóságteljesen viselte el a megpróbáltatást. A másik tanácsadó, Stanislava Pak még drámaibb képet festett: szerinte zuhanás közben valósággal röpködtek a kabinban, és a szörnyű félelem után a leszállás olyan érzés volt számára, mintha másodszor született volna. Nem csoda, ha a bulvárlapok ilyen és ehhez hasonló címekkel jelentek meg: „Dráma az Adria felett”, „Halállal nézett szembe az elnök”...

Némi csalódást okozott, hogy az ezt követően közzétett hivatalos jelentés viszont azt állította, hogy a repülő valóban süllyedni kezdett, de szó sem volt zuhanásról, a pilóta egy-két percen belül stabilizálta a gépet. Ám a kávé okozta műszaki hibának ezzel még nem volt vége! Stanislava Pak azzal vádolta meg Zorana Mihajlović közlekedésügyi minisztert, hogy a kávé ügyet kifecsegte a sajtónak, és ezzel, úgymond, ártani akart az elnök tekintélyének - nem véletlenül, mert állítólag elnöki ambíciói vannak. Kollegája, Oliver Antić még tovább ment, ő már egyenesen azt állította, hogy a miniszter asszony felelős a majdnem tragédiáért, mivel nem gondoskodott a különgép megfelelő műszaki állapotáról. Olyan találgatások is szárnyra keltek, hogy Zorana Mihajlovićot menesztik, hiszen nem az első „vétke” volt ez az elnökkel szemben. Emlékzetes az a szentségtörő nyilatkozata, miszerint „szeretné látni, hogy Tomislav Nikolić több energiát fektett be”. Csakhogy azt nem mondta, hogy nem csinál semmit...

A kemény vádaskodások után mindenki érdeklődéssel várta a haladópárt főbizottságának szombati ülését, hogy ugyan lesz-e folytatása Stanislava és Zorana, a két buzgó pártkáder hosszabb ideje tartó perlekedésének? Ám meglepetésre sikerült szőnyeg alá söpörni a kínos ügyet, megőrizni az egység látszatát. Mert a látszatra nálunk nagyon adnak, akár az ombudsmani jelentésről, akár a műszerfalra löttyent kávéról van szó.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban