Tűlevél
Brandt és Vučić
Betűméret:             

Újabb sikertelen balkáni békülési kísérlet tanúi lehettünk a múlt szombaton, július 11-én: a srebrenicai tömegmészárlás huszadik évfordulójára rendezett gyászünnepség az ártatlan áldozatokról való megemlékezés és a megbocsátás jegyében indult, ám egy súlyos incidenssel zárult, amelyet belgrádi kormánykörökben egyenesen Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök elleni merényletkísérletnek minősítenek. Az események után még fagyosabb a légkör a Drina két partján élő két nemzet, a szerbek és a bosnyákok között, mint korábban.

Mára fény derült az összes részletre: a potočari emlékközpontot elhagyó szerb vezetőt és kísérőit a tömeg kifütyülte, majd szélsőségesek csoportja Allah akbar (Allah a leghatalmasabb!) és „Csetnik Vučić, dögölj meg!” kiáltások közepette kővel, cipőkkel és vizespalackokkal dobálta meg. A biztonsági szolgálatok nem álltak feladatuk magaslatán, és megengedték, hogy tumultus alakuljon ki és hogy a támadók veszélyes közelségbe kerüljenek Vučićhoz, akit többször is kővel eltaláltak az arcán, szemüvege is eltörött. Végül sikerült kimenteni őt a tömegből, autóba ültetni, és eljuttatni a szerb határig.

Belgrádban óriási a felháborodás, a történteket úgy értékelik, hogy a szerb kormányfő kinyújtott békejobbal érkezett Potočariba, de durva elutasításban volt része, sőt életére törtek. Tomislav Nikolić elnök szerint nem kevesebb, mint lincselési kísérletről volt szó, ami arról árulkodik, hogy egyes bosnyák politikusok és vallási vezetők kimondottan ellenséges magatartást tanúsítanak a szerbekkel szemben. Ivica Dačić külügyminiszter úgy látja, hogy az incidens támadás egész Szerbia ellen, és jelezte, hogy jegyzékben fognak tiltakozni a szarajevói kormánynál. Nikola Selaković igazságügyminiszter már többszörös gyilkossági kísérletről beszél, miközben Nebojša Stefanović belügyminiszter azzal vádolja a szarajevói kormányt, hogy nem gondoskodott megfelelően a szerb miniszterelnök védelméről.

A haladókhoz közel álló média még tovább ment, a Večernje novosti szerint egyáltalán nem spontán cselekedetről, hanem gondosan kitervelt akcióról volt szó, amely mögött a Fekete hattyúk nevű bosnyák elitalakulat tagjai álltak: ők támadtak Vučićékra, méghozzá a bosnyák hatóságok jóváhagyásával. Egyéb összeesküvés elméletek is előkerültek, az egyik szerint az egész akció mögött a brit kormány áll, amely mindenáron be akarja feketíteni Szerbiát, ezért terjesztette a Biztonsági Tanács elé a nagy port felkavaró Srebrenica-határozatot is, benne a Belgrád által elutasított genocídium minősítéssel.

A szerb média rettenhetetlen és nemes szándékú hősként méltatja a kormányfőt, aki nagylelkűen fejet hajtott a „szörnyű mészárlás” áldozatai előtt (vagy valamilyen más, hasonló jelzős szerkezetet használva a gondosan került genocídium kifejezés helyett), a helybeli bosnyákok azonban ezt elutasították.

Csak azt az „apróságot” nem említik, hogy Aleksandar Vučić sajnálatos módon maga is aktív tagja volt annak a miloševići rezsimnek, amely a Nagy Szerbia projektum keretében többek között Kelet-Boszniát is be akarta kebelezni, a legszörnyűbb etnikai tisztogatásoktól sem riadva vissza. Bármekkora változáson esett is át politikusunk az utóbbi években, bármennyire is elkötelezte magát az európaiság mellett, lássuk be, hogy ilyen múlttal nehéz megkövetni a srebrenicai borzalmak áldozatainak hozzátartozóit. Azok előtt, akik családtagjaikat veszítették el a legborzalmasabb tömegmészárlásban, egyszerűen nincs hitele annak, aki Šešelj vajda követője volt. Erre utalt az egyik kifeszített molinó is, amelyre egy, a kilencvenes évekből való Vučić-idézetet írtak: „Egy szerbért 100 muszlimot fogunk legyilkolni!”.

Willy Brandt egykori német kancellár immár legendás, kegyeletteljes gesztusa, letérdeplése a lengyel és zsidó áldozatok varsói síremléke előtt (1970) azért lehetett hiteles, mert Brandt ellenálló volt, szemben állt a hitleri hatalommal, és külföldre emigrált a fasizmus elől. Vučić semmiképpen sem lehet a megfelelő személy egy ilyen szerepre.

Utólag, persze, mindenki sokkal okosabb, így több elemző is súlyos tévedésnek minősíti a szerb vezető döntését, hogy az előre jelzett biztonsági kockázatok ellenére elment Srebrenicába. Hiszen tudnia kellett volna, hogy a belgrádi és a szarajevói médiában a Srebrenica-deklaráció és Naser Orić esete miatt kirobbant ellenséges kampány után milyen hangulat alakult ki a közvéleményben a Drinán innen és túl. Azt is felróják neki, hogy nem a megbékélés és megbánás őszinte szándéka vezérelte (mert akkor elismerné a hágai Nemzetközi Bíróság által kimondott verdiktet, hogy ott népirtás történt), hanem ezúttal is mindenekelőtt saját promócióját tartotta szem előtt, vagyis közönséges hősködésről volt szó. Ám abban mégis igazat kell adnunk Vučićnak, hogy ha nem megy el, akkor meg azért marasztalták volna el.

Most már mindegy, a kínos incidenst nem lehet meg nem történtté tenni. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy ebben a térségben a legkisebb szikra is elegendő az indulatok felszításához, és hogy az őszinte megbékélésre a szerbek és a bosnyákok között még várni kell. Hogy meddig? Erre a választ legtalálóbban Žarko Korać belgrádi egyetemi tanár fogalmazta meg a Szabad Európa rádiónak adott múlt heti nyilatkozatában:

„Amíg a srebrenicai megemlékezést olyan politikai manipulációnak állítják be Szerbiában, amellyel el akarják terelni a figyelmet a szerb áldozatokról, addig ez a társadalom messze van a kilencvenes években történtekkel való szembesüléstől”.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban