SEMMI GOND. Egyelőre mintha semmi gond nem lenne ebben az országban: a migránsok jönnek-mennek, az embercsempészet virágzik, az utasforgalmazók, a taxisok és az elárusítók a tenyerüket dörzsölik a busás bevétel feletti örömükben, a miniszterelnök szüreti mulatságot rendez a külföldi nagyköveteknek, a szkupstina elnöke luxusutazásra viszi munkatársait a tengeren túlra.

Szerbia továbbra is a jó magaviseletű tranzit ország szerepében tetszeleg, és nem győzi bezsebelni a dicséreteket, hogy milyen humánusan bánik a menekültekkel: jöhetnek akárhányan, órák alatt nyilvántartásba veszi őket, és máris folytathatják útjukat az ígéret földje, Angela Merkel Németországa felé. Aleksandar Vučićot példaképnek állítják az európai politikusok elé, aki csokoládét osztogat a gyerekeiknek, és szívesen be is fogadná őket, legalább is verbálisan.

Kár, hogy a százezer eddigi átutazó közül mindössze 8 (azaz: nyolc) fejezte ki óhaját, hogy Szerbiában szeretne letelepedni. Nem tudom, hogy a választási kampányban el fog-e dicsekedni ezzel az adattal a kormány?

Ám a menekültekről való gondoskodás mellett arról sem feledkezik meg a miniszterelnök, hogy táviratban fejezze ki részvétét az Egyesült Arab Emirségek kormányfőjének, Mohammed Bin Zajednek a Jemenben elszenvedett katonai veszteségek miatt, ahol az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni harcokban 45 katonájuk esett el. „Nehéz vigasztaló szavakat találni a bátor harcosok elvesztése miatt”, üzente barátjának és jótevőjének, Bin Zajed sejknek, akitől több milliós hitelt remélünk a pazar belgrádi vízi város luxus felhőkarcolóinak építéséhez.

A miniszterelnök iránti mértéktelen lojalitásban a kormányhoz közel álló média ugyanis már-már odáig jutott, hogy első oldalán hozza még az ilyen protokoláris jellegű táviratokat is, nem különben Vučić találkozásait a külföldi nagykövetekkel (a hétvégén például a szendrői „Királyi szőlőskert” nevű kombinátban találkozott velük az ottani szüreti mulatságon). Mellesleg, így volt ez az örökös elnök idejében is.

Még az is megtörténhet azonban az említett hitellel, hogy másra kell majd fordítani: nem felhőkarcolók, hanem menekülttáborok építésére… A bőkezű sejk remélhetőleg megértést tanúsít majd a tervváltoztatás miatt, hisz elvégre saját iszlám testvérei lesznek ennek haszonélvezői, bár a legnagyobb segítséget igazából akkor nyújtaná Szerbiának (és egész Európának), ha befogadna néhány százezret közülük. Ne kelljen ekkora kockázatoknak kitenni magukat, nekivágva a bizonytalan európai útnak, dacolva a határzárakkal, a nem mindig barátságos vendéglátókkal és a hűvös, kontinentális időjárással.

ALBÁNOK HELYÉBE SZÍREK. Az utóbbi napokban azonban Belgrádban is egyre többen kémlelik az eget, és nem csak a hűvösre, esősre fordult időjárás miatt. Már látni vélik a sötét fellegeket, melyek a következő hetekben, hónapokban boríthatják be az országot: nemcsak azért, mert a menekültáradat minden jel szerint folytatódik, sőt még nagyobb embertömegek érkezhetnek az országba a Közel-Keletről, hanem a magyar határzár és ennek következményei miatt is. Ha Magyarországon és más uniós országokban következetesen érvényesítik a schengeni előírásokat, ahogyan ígérik, akkor akár több tízezer menekültet is visszaküldhetnek Szerbiába!

Ivan Mišković, a Menekültügyi Titkárság szóvivője kénytelen volt bevallani az újságíróknak, hogy ebben az esetben nincs más megoldás: az ország köteles befogadni őket. Csak abban reménykednek, hogy újra elindulnak és más útvonalakon próbálnak eljutni a jóléti nyugat-európai államokba, mondjuk Románián vagy Horvátországon át. Addig is azonban itt kell gondoskodniuk róluk. A titkárság félmillió euróval rendelkezik, ezt fogja szétosztani a befogadó központokat működtető községek között, de ez nyilván közel sem lesz elegendő az áramköltségek, az élelem és a ruházkodás fedezésére a téli körülmények között. Hiszen jelenleg is több, mint hétezer migráns tartózkodásáról kell gondoskodni.

És nemcsak a szíriai, az iraki, az afgán és a többi ázsiai országból származó menekült visszaküldésével kell számolni, hanem azokkal a szerb útlevéllel rendelkező albán, roma és más nemzetiségű menekültekkel is, akik Németországban próbáltak menekültstátust szerezni, de elutasították őket. Nem kevesebb, mint 45 ezer emberről van szó. Egy belgrádi lap a németek iránti alig burkolt szemrehányással ezzel a címmel jelentette be a fenyegető veszélyt: „Visszaküldenek nekünk 45 ezer albánt, ugyanakkor befogadnak nyolcszázezer közel-keleti muszlimot!”.

Nem kisebb aggodalmat keltett az a több forrásból is megerősített információ, hogy bizonyos elképzelések szerint a menekültválság megoldása céljából hatalmas befogadó központokat kellene létesíteni Észak-Afrikában és Dél-Európában, nevezetesen Szerbiában vagy Bulgáriában. Állítólag Szerbia esetében egy négyszázezres tábor felállításáról lenne szó. A migránsok itt várnák meg, amíg döntenek menekültkérelmükről, és csak akkor léphetnének be a schengeni övezetbe, ha pozitív döntés születik. Legutóbb Nikola Sarkozy volt francia elnök fejtette ki ilyen irányú elképzeléseit, szerinte ezzel elejét lehetne venni a mostani kaotikus helyzeteknek és a migránsokat érő tragédiáknak.

Sarkozy ötletétől a leglelkesebb belgrádi migránsbarát politikusoknak is arcukra fagyott a mosoly.

CIVAKODÓ VENDÉGLÁTÓK. Ha hitelt adunk az összeesküvés elméleteknek, miszerint az Európát elárasztó menekültáradat mögött az Al Kaida és az Iszlám Állam pokoli terve húzódik meg, hogy így teremtsenek káoszt és széthúzást a velük szemben ellenséges NATO-országok között, akkor bizonyosan jó úton haladnak céljuk elérése felé.

A legutóbbi tízezres menekülthullám úgy összeugrasztotta az uniós partnereket, mintha nem is szövetségesekről lenne szó. Werner Faymann osztrák kancellár cseppet sem diplomatikus módon megkérdőjelezte magyar kollegája, Orbán Viktor szavahihetőségét, amire a budapesti kormányszóvivő úgy reagált, hogy „Werner Faymann osztrák kancellár újfent a magyar kormányon, illetve miniszterelnökön tölti ki azon dühét, amelyet a migrációs válságban mutatott saját cselekvésképtelensége váltott ki.” A szóvivő arra is rámutatott, hogy Bécs Magyarországot vádolja a menekültáradat helytelen kezelésével, amely igyekszik következetesen alkalmazni az uniós előírásokat, miközben Ausztria szombaton ezreket engedett át saját határán minden ellenőrzés nélkül.

Ausztriát és Németországot nyilván váratlanul érte a hatalmas tömeg: a hétvégén 18 ezer ember árasztotta el őket. A müncheni pályaudvaron „Wellcome!” táblákkal és tapssal fogadták a különvonatokon érkező migránsokat, és német precizitással irányították őket az előkészített befogadó központok felé, az esemény feletti öröm azonban korántsem általános. Egyre több bírálat éri a túlzott nagylelkűséget mutató kancellár asszonyt, Angela Merkelt, aki még a múlt héten is azt nyilatkozta, hogy a szíriai menekültek befogadása tekintetében nincs felső határ. A kormányzó CDU testvérpártja, a bajor CSU szerint Merkel rossz döntést hozott, amikor korlátozás nélkül befogadta a Magyarországról érkező tömeget. Több német városban szélsőjobboldaliak tüntettek a bevándorlók ellen, a lapok pedig kiszámították, hogy mekkora terhet jelentenek az újabb jövevények: mintegy tízmilliárd eurót évente. Hiába gazdag Németország, ennyire azért mégse. Ezért kellene gyors ütemben kiszelektálni és hazaküldeni a gazdasági bevándorlókat, akik akár hatvanöt százalékot is alkothatnak. De mennyi időt vesz ez igénybe, és hogyan fognak megszabadulni az úgynevezett megélhetési bevándorlóktól?

És miközben az unióban tart az egymásra mutogatás, hogy ki hol vétett, ki tért el a dublini szabályoktól, vasárnap délutántól hétfő hajnalig újabb ötezer menekült érkezett Macedóniából Szerbiába. Abban a szent meggyőződésben, hogy Németországban tárt karokkal várják őket.

J. Garai Béla