Tűlevél
Veszélyben a miniszterelnök

Komolyan aggódom a miniszterelnökért. Nehogy valami baj érje ilyen fiatalon, tele lelkesedéssel és energiával, hatalmas gazdasági és egyéb sikerekkel a háta mögött. Nem tudom, hogy viselném el, ha egy este már nem az ő nyilatkozatával vagy valamilyen jeles cselekedetével kezdődne az esti tévéhíradó.

Egy ilyen sajnálatos helyzet több okból kifolyólag is előállhat. Például amiatt, hogy lemond minden tisztségéről, mert a választók megvonják tőle a bizalmat. Olvasom legutóbbi, a Belgrádot Bánáttal összekötő új Duna-híd felavatásán elhangzott kijelentését, és erős szorongás fog el. Úgy látszik, tényleg lesznek előrehozott választások, amikor ez a drámai fordulat bekövetkezhet. Ő ugyanis, mint mondta, már intenzíven gondolkodik a választások kiírásán. Ha a kiírás mellett dönt, akkor nyilván azért fogja ezt megtenni, hogy elébe menjen a dolgoknak és szembenézzen a veszéllyel! És vállalja a súlyos kockázatot: azt, hogy, mondjuk, az ellenzéki riválisok több szavazatot kapnak, mint ő. Például Pajtić, Čanak, Tadić, Živković, vagy a koalíciós partnerek közül Dačić, Pásztor, esetleg valaki más.

Valójában nem neki kellene a választásokról gondolkodnia, hanem a parlament elnökének, ahogy az alkotmány előírja, de amilyen áldozatkész, ezt is magára vállalja, nem akarja megterhelni barátait.

Lelki szemeimmel látom, amint gondterhelt ábrázattal ül kabinetjében dorćoli diófából faragott íróasztala mögött, a fikuszok árnyékában, és intenzíven töri a fejét: legyen választás, ne legyen választás? Miközben miniszterei folyton a nyakára járnak holmi piszlicsáré ügyekkel, mint amilyen a több ezer közhivatalnok elbocsátása, vagy a migránsok esetleges visszaküldése Horvátországból. „Mit kezdünk majd velük, főnök?”. „Hagyjatok, most a választásokon gondolkodom”, küldi el őket.

Igaz, hogy a felmérések szerint az ellenzéki pártvezetőknek vagy bárki másnak nagyjából annyi esélyük van pillanatnyilag a választási győzelemre, mint nekem a lottó főnyereményre - vagyis semennyi, mert nem is lottózom -, és miniszterelnökünk nyugodtan hátradőlhetne a bársonyszékében, de hát egy megfontolt és előrelátó vezető minden eshetőséget számba vesz.

De ami igazán aggodalomba ejtett, az az a bejelentése, hogy ha netán, netán nem kapná meg a kormányfői tisztség betöltéséhez szükséges bizalmat, akkor nemcsak ettől a fontos poszttól válik meg, hanem „az általa vezetett pártot sem fogja terhelni jelenlétével”. Elképzelem, hogy a haladópárti káderek mekkora tragédiaként élnék meg távozását, legodaadóbb híveiben akár még az öngyilkosság gondolata is felmerülne. Zorana Mihajlović építésügyi miniszter bánatában többé nem tündökölne szőke hajtincsekkel, hanem a gyász jeleként egyszerű, átlagpolgári barna fürtökkel jelenne meg.

Pedig ő csak Szerbiáért él és dolgozik, és csak az ország sikerére vágyik, vallotta be fenti nyilatkozatában. Mégis kész arra, hogy félreálljon, mondta akkora bánattal a hangjában, mintha hozzátartozója halálhírét jelentette volna be. Szem nem maradt szárazon a tévés auditórium hölgytagjai körében!

Igaz, hogy pályafutása során már többször is kilátásba helyezte távozását, például négy évvel ezelőtt is, amikor szó szerint ezt mondta: „Ha féléven belül nem javul a helyzetünk, akkor szedem a cókmókom és elmegyek”. A helyzet nem javult, sőt romlott, ő mégis maradt, de csak csupán azért, mert félő volt, hogy távozása mély megrázkódtatást okozna a széles néptömegekben. Amit azért mégsem kockáztathat egy lelkiismeretes vezető.

Különben az átadott híd azért fontos – olvasom egy bánáti portál lelkes tudósítójának tollából – mert Nagybecskerek olyan közel kerül Belgrádhoz, mint Újvidékhez! Ezt is miniszterelnökünknek köszönhetik a derék bánátiak, közülük is többnyire azok, akiknek a szíve mindig is inkább Belgrád felé húzott. Igaz, pontosabban a kínaiaknak köszönhetik, merthogy ők finanszírozták a projektumot, a kormánynak ugyanis festékre se lett volna pénze, amivel a korlátokat befújták, nem hogy egy egész hídra. De valakinek kezeskednie is kellett az ügyben, és ez megint csak a miniszterelnök volt.

Ám nem csak a választási vereség veszélye forog fenn a kormányfő esetében, hanem még ennél is súlyosabb veszedelmek! Nem mese, maga a belügyminiszter, Nebojša Stefanović nyilatkozta a minap, hogy komolyan aggódik Aleksandar Vučić életéért. Azért, mert az összes vezető közül ő kapja a legtöbb fenyegetést, és mert egyesek olyan sorsot szántak neki, mint Moamer Kadhafi meggyilkolt líbiai elnöknek. Még rágondolni is borzalmas!

Hogy miért pont Kadhafi balsorsára gondolt a belügyminiszter, nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy kik azok az „egyesek”, akik vezetőnk életére akarnak törni? Minderre azokból a szerinte minden alapot nélkülöző vádakból következtet, hogy a kormányfő teljhatalomra tör és ellenőrzést gyakorol a sajtó felett. Állítólag ezzel a vádaskodással akarnak olyan atmoszférát teremteni, mármint a galád összeesküvők, amely elősegítené, hogy megismétlődjön Kadhafi likvidálása forgatókönyve. A belügynek ugyanis értesülései vannak arról, hogy bizony akadnak emberek ebben az országban, akik készek lennének ilyen gyalázatos cselekedetek elkövetésére. A biztonsági szolgálat azonban éberen ügyel, és elejét fogja venni minden ilyen kísérletnek.

Stefanović nem világított rá közelebbről, hogy kik ezek a gaz delikvensek, de a szövegkörnyezetből kiderült, hogy egyes ellenzéki politikusokra gondol. Például Bojan Pajtić vajdasági kormányfőre, aki a napokban azzal riogatja a hazai közvéleményt, hogy a biztonsági szolgálatok lehallgatják a rezsim ellenfeleit. Állítólag őt is lehallgatták, amikor a szélerőművek vajdasági telepítéséről tárgyalt egy érintettel. Erről írásos bizonyítéka is van, de Stefanović szerint ez színtiszta hazugság. Nem fognak talán egy ellenzéki pártvezérnek hinni, amikor ő az ellenkezőjét állítja?

De még ezzel sem merül ki a miniszterelnök veszélyeztetése forgatókönyveinek listája! A héten Tiranában kerül sor a szerb-albán EB-selejtező focimérkőzés visszavágójára, amelyre Vučićot is meghívták. Még nem ismeretes, hogy elfogadja-e a meghívást - ha igen, akkor ez halált megvető bátorságra utal! Mert mindannyian tudjuk, hogy mire képesek eme galád balkáni szomszédok: láttuk a belgrádi találkozón, amikor egy távirányítású drón albán zászlót vitt körbe a stadionban, a patrióta nézősereg bosszantására. Belegondolni is szörnyű, mekkora lelki megrázkódtatást okozna politikusunknak, ha Tiranában is megjelenne egy zászlós drón, és elhúzna a feje felett!

Reméljük, ez nem fog bekövetkezni. Beszámolók szerint az albánok példátlan biztonsági intézkedésekkel készülnek a visszavágóra, a tiranai stadion egész környékét lezárják, kivonul az összes rendőr, egy veréb se szállhat a vendégek feje fölé, nem hogy egy drón.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban