Tűlevél
Hólapáttal a monarchia ellen

Egyebek mellett abból is a közelgő választásokra következtethetünk, hogy a napokban két magas beosztású kormánypárti politikus hólapátot ragadott, és buzgón takarította a havat az egyik forgalmas belgrádi sugárúton.

Aleksandar Vulin szociálisügyi miniszter és Siniša Mali főpolgármester vette fel a versenyt hóhányásban a szociális segélyre szoruló, zömében roma munkanélküliekkel, mintegy példát mutatva nekik szorgalomból. Nem kell külön hangsúlyozni: természetesen a tévékamerák kereszttüzében. Hogy a tévések távozása után meddig tartott még e sajátos téli politikusi izomgyakorlat, azt nem tudhatjuk, de hogy nem várták meg, hogy a lapátnyél hólyagot okozzon a tenyerükön, arra mérget vehetünk.

Remélem, idén nem lesznek akkora hófúvások, mint tavalyelőtt, mert akkor bizonyára újra megérjük azt is, hogy maga a kormányelnök is bekapcsolódik a behavazott utasok mentésébe, ha ilyen eset ismét előfordulna, mint 2014 februárjában a feketicsi domboknál, mint emlékezhetünk rá az akkori híradókból. Merthogy a tévések akkor sem maradtak le e fontos eseményről, hogy megörökítsék a ritka pillanatot, amikor a kormányfő hősiesen küzd egy bajba jutott gyermek megmentéséért. Hajadonfőtt, vékonyka felöltőben – úgy, ahogyan kilépett kellemesen fűtött kabinetjéből, amikor értesült az előállt drámai helyzetről -, és derékig süllyedve a méteres hóbuckában. Hogy végül, példát mutatva az ott tébláboló hivatásos mentőknek, saját karjaiban cipelje el őt a mentőhelikopterhez, megmentve ezzel a biztos fagyhaláltól.

Hőstettével egy egész ország csodálatát váltotta ki, egyedül amiatt aggódtak hívei, nem fázott-e meg a zimankóban?

Nem az áldozatkészséggel van baj úgy általában e politikusoknál, azt csak dicsérhetnénk, hanem a közvélemény manipulálásával. Mit keres a miniszter és a kormányfő a hómunkások között, amikor nekik ennél sokkal fontosabb teendői lennének? A vak is látja, hogy a legotrombább politikai promócióról, ízléstelen pontszerzési akcióról van szó, ami nálunk kötelező velejárója a választási kampánynak.

És amíg a legmagasabb vezetők hídavatásoknál és gyártelepek megnyitásánál mosolyognak a kamerába, addig az alacsonyabb beosztású funkcionáriusoknak be kell érniük szerényebb létesítményekkel. Mert annyi nagyüzem sajnálatos módon nem nyílik ebben az országban, amióta ez a garnitúra hatalmon van, hogy minden funkcinak jusson avatási alkalom. A napokban olvashattuk, hogy Miloš Vučević újvidéki polgármester jobb híján egy helyi gázpalacktöltő állomást adott át, leskovaci kollegája és párttársa pedig egy nyilvános WC-t avatott fel az ottani temetőben. Talán még a párt emblémáját is odapingálták a homlokzatra, hogy a temetőlátogató szavazók eszébe véssék, kinek köszönhetik alkalmi megkönnyebbülésüket.

Zorana Mihajlović építésügyi miniszter sem akar lemaradni a választók kegyeiért folyó küzdelemben, de neki csak egy félig befejezett híd maradt Zaječarban, hát azt avatta fel. Ha elkészül, legfeljebb újból felavatja.

Ha pedig a miniszterelnök egy nap nem jelenik meg a híradóban valamilyen létesítmény átadásánál, akkor már kezdődik a találgatás, hogy netán gyengélkedik, vagy ne adj' isten leváltották. Annyi szalagnyiszálás történik mostanában, hogy el tudom képzelni: külön ollókölcsönző iroda működik a kormány mellett (ott is álláshoz juthat néhány pártkáder), a miniszterek onnan kölcsönzik ezt a munkájukhoz nélkülözhetetlen eszközt. A munkatársak talán még ki is próbálják a hivatalos aktus előtt, hogy elég éles-e, el lehet-e vele nyisszantani a nemzetiszín szalagot? Nem kell-e élesíteni? Nehogy szégyenben maradjon vele az illető kormánytag.

Szemben a hús-, és vajfogyasztással, avatószalag fogyasztásban egyenesen a világ élvonalába tartozunk, a svédeknél például tizedennyit sem használnak el egy egész év alatt. Ha valamit befejeznek, amilyen garasoskodók, csak úgy, simán, minden felhajtás és szalagvágás nélkül átadják rendeltetésének.

Mellesleg nálunk azt is felavatják, ami soha nem is fog elkészülni, mint például a Déli Áramlat gázvezeték. Mint emlékezetes, az elnök két éve akkora csinnadrattát rendezett az első két acélcső összehegesztésénél, mintha a gigantikus Duna-Morava-Égei tengeri csatornát nyitotta volna meg, ami szintén soha sem fog elkészülni, vagy legalábbis nem valószínű, hogy mi megérjük. Aztán két hét múlva Putyin gondolt egyet, és lefújta az egész Déli Áramlatot. Csak a drága acélcsövek miatt sajnálhatjuk a felesleges ceremóniát: most ott rozsdásodnak valahol a sajkási szántóföldön. Viszont a ceremónia résztvevőit és a tévéseket nem érte kár: a napidíjat azért hiánytalanul felvették.

De térjünk vissza a választásokhoz: nemcsak soha nem látott méretű avatószalag-nyiszálás folyik mostanában, hanem példátlan plakátragasztási versenynek is tanúi lehetünk. Igazából nem is nevezhetjük versenynek, mert az ellenzéknek számító kisebb pártok alig tudnak labdába rúgni az ezen a téren kimeríthetetlen anyagi forrásokkal rendelkező kormánypárttal szemben. Úgy is mondhatnánk: csirízben verhetetlenek. A használható falfelületeken és kerítéseken már tenyérnyi hely sem található, ahová újabb plakátot lehetne kibiggyeszteni.

Ám itt is sajátos balkáni jelenséggel állunk szemben: nem a kormány nagyszerű eredményeit, az államadósság szenzációs mértékű csökkenését, vagy a rengeteg új munkahelyet, a megcsapolt fizetések és nyugdíjak növelését hirdetik, mert ezt netán kétkedve fogadnák a hívek saját tapasztalatból kiindulva, hanem az ellenzéket szapulják. Arról értesítik a nagyérdemű publikumot, hogy a tartományi vezetők egytől-egyig rablók, tolvajok és bűnözők, sőt, mindezen túl még szeparatisták is! Nagyollóval vágnák el Vajdaságot Szerbiától, mint azt némely falragaszon szimbolikusan szemléltetik is. Így szuggerálva a kevésbé tájékozott vokstulajdonosnak, hogy jól gondolja meg, kire szavaz, mert a választások után lehet, hogy már csak útlevéllel utazhat Belgrádba. A téves karikázásnak ugyanis az lehet a szörnyű következménye, hogy a tartományt visszacsatolják a monarchiához. Hogy melyikhez? Ahhoz, amelyik már száz éve halott, de még mindig kísért egyes fejekben.

A haladópárt legutóbbi újvidéki nagygyűlésén sem véletlenül írták a hatalmas molinóra, hogy „Vajdaság Szerbia”: ezzel akarták emlékeztetni a sportcsarnokban összesereglett híveket, hogy mi a tétje a tartományi választásoknak. És mellesleg arra is, hogy csak a párt győzelme esetén számíthatnak valamilyen zsíros tisztségre. Mármint azok az aktivisták, akik eddig nem tudták anyagiakra váltani a SNS-be való belépést. Mégiscsak félmilliós tagságról van szó, kellenek az újabb állások, amelyek az után szabadulnak fel, hogy a mostani tartományi hatalomtartókat kiebrudalják.

A kisebbik kormánypárt, a szocialisták, pártjuk fennállásának 25. évfordulóját ünnepelve ugyancsak Újvidéken, szintén Szerbia veszélybe került egységére helyezték a hangsúlyt. Ivica Dačić pártelnök azzal büszkélkedett, hogy az SPS-nek köszönhető, hogy Vajdaság anno nem szakadt el Szerbiától, mint Koszovó. (Hogy a NATO-bombázást és a többi háborús szörnyűséget is nekik köszönhetjük, erről elfelejtett beszélni.) Ha nincsenek a szocik, hangoztatta, akkor Vajdaság kérdését épp úgy internacionalizálták volna (vélhetően a nyugati hatalmak), mint Koszovóét. Majd büszkén jelentette ki, hogy „Vajdaság szerb autonómia” - megfeledkezve arról a csekélységről, hogy itt nemcsak szerbek élnek. Dušan Bajatović pártalelnök pedig - akit úgy mutattak be, mint a tartomány leendő kormányfőjét - megrótta vajdasági nemzettársait, amiért sokuk számára „a B-betű nem Belgrádot jelenti, hanem Budapestet vagy Bécset”.

Ejnye, ejnye! Nekünk talán megbocsájtaná ezt a vétket Bajatović elvtárs, de többségiek számára ez már tényleg megengedhetetlen és eléggé el nem ítélhető magatartás. Ki se merem mondani: eme autonomista renegátok csak nem a K.u.K monarchiát sírják vissza?!

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban