Elhatároztam, hogy veszek egy aknavetőt.

Igaz, a feleségem légkeverős sparheltet szeretne venni, de le fogom beszélni. Azt fogom neki mondani, hogy kiköltekeztünk az ünnepekre, nem futja rá. Bankkölcsönt pedig nem vehetünk fel, ami igaz is, mert már így is tele vagyunk adóssággal. Nem is tudom, hogy miből fizetem a jövő havi részletet?

Talán meg fogja érteni.

Azzal fogok érvelni az aknavető mellett, hogy első a család biztonsága. Mit ér a légkeverős sütő, amiben a feleségem szerint csodálatos piskótákat és más finomságokat lehet sütni, ha veszélyben a házi szentély? Nekem, mint a hozzátartozóiért aggódó családfőnek kutya kötelességem, hogy felmérjem a helyzetet és gondoskodjam róluk. Márpedig a pillanatnyi helyzet és a körülmények azt diktálják, hogy legyen kéznél egy közepes hatótávolságú aknavető.

Ettől mindjárt megszilárdulna a biztonságérzetünk.

Még nem tudom, hogy honnan kotorom elő azt a húsz-egy-néhány milliót, amibe egy szolid aknavető kerül, de majd csak megoldom valahogy. Van itt a közelben egy jól menő kereskedelmi vállalat - azt hiszem, Balalajka a cég neve -, ők állítólag igen kedvező áron tudnak szállítani, mégpedig hosszú lejáratú hitelre. A múltkor be is dobtak a levelesládánkba egy színes reklám cetlit. Gyönyörű példányok vannak benne. Szavatosságként pedig elég, ha elkötelezem magam, hogy a jövőben mindent csakis a Balalajkánál fogok vásárolni. Láttam egyet a kirakatukban, nagyon megtetszett: elöltöltős, egylövetű, pont az én ízlésemnek megfelelő. És szemet gyönyörködtető kekiszínre van fújva, nikkelezett irányzékkal, talán a feleségemnek is elnyeri a tetszését.

Hogy minek nekem egy ilyen komoly harci eszköz?

Soha eszembe se jutott volna, ha nem értesülök arról, hogy a szomszédom, aki egy rendkívül rosszindulatú és kiállhatatlan pasas, tele veleszületett agresszív ösztönökkel, ugyancsak aknavető beszerzésére készül. Minden szomszédnak eldicsekedte, hogy már megrendelte egy tengerentúli cégtől, és hamarosan hadrendben állítja a hátsó udvarban. Állítólag a betörőket akarja elriasztani, de én tudom, hogy mindez csak mese. Igazából a mi családunkat akarja fenyegetni, és egyben kérkedni, hogy lám, neki még erre is futja. Amióta felvették egy jól fizető atlanti vállalatba.

Gondolom, össze fogja szemetelni magát, ha megtudja, hogy túljártam a gonosz eszén, és nem nézem ölbe tett kézzel, hogy milyen disznóságra készül ellenem. Hadd tudja meg, hogy velem nem lehet kukoricázni! Mindenki tudja rólam, hogy én egy végtelenül békés ember vagyok, és minden vágyam, hogy béke legyen az egész környékünkön, de ha veszélyeztetnek, akkor kénytelen vagyok fegyverkezni. Ha csak egy gyanús műveletet észlelek, úgy szétlövöm a fáskamráját, hogy megemlegeti!

Az is aknavető vásárlásra bátorít, hogy kormányunk is hasonlóképpen gondoskodik biztonságunkról. Kormányunk is messze földön híres békevágyáról, és mindent megtesz állampolgárai, de az egész a régió nyugalma érdekébe. Éppen ezért nem hagyhatja válasz nélkül, ha valamelyik szomszédja militarista fondorlatokra készül. Igen, az a bizonyos szomszéd, amely eddig már számtalan alkalommal bizonyította, hogy ki nem állhat bennünket. Most pedig arra vetemedik, hogy fenyegetőzzön.

Mit tehet ilyen esetben egy kötelességtudó kormány annak érdekében, hogy megvédje polgárai biztonságát?

Természetesen erősíti védelmét. Kerül, amibe kerül. Lehet, hogy a védelmi kiadások kissé lelassítják amúgy örvendetesen gyarapodó gazdaságunk felvirágoztatását, és újabb adósságválságba sodornak bennünket, aminek következtében újra elhalasztódik az évek óta ígérgetett fizetés-, és nyugdíjemelés. Ám első a biztonság! Mit ér a magasabb életszínvonal, a gazdagon terített asztal, a drága kocsi a ház előtt, ha az ellen bármikor ránk törhet?

Milyen eszközökre lesz szükség védelmünk erősítéséhez?

Katonai szakértők szerint az S300 típusú rakétarendszer tökéletesen megfelel arra a célra, hogy elrettentsük eme galád agresszív szomszédot alattomos szándékától. Korszerű és hatékony, és egy-egy rakéta kilövése akkora robajt okoz, hogy nem csak a verebeket zavarja szét az egész környéken, hanem az agresszoroknak is inába száll tőle a bátorsága.

Egyedüli hátránya, hogy szörnyen drága. Körülbelül annyiba kerül, mint az ország tízévi külkereskedelmi bevétele. Ha készpénzért vennénk, ahhoz pénzzé kellene tenni az ország egész aranytartalékát, plusz a bori aranybányát.

Az anyagiak azonban nem szabad, hogy eltántorítsanak bennünket e létfontosságú harci eszköz beszerzésétől. A pénzügyminisztérium és a nemzeti bank szakértői jelenleg lázasan kutatnak a megoldás után.

Ebben a honvédelem szempontjából kritikus helyzetben szólalt meg az ország kétségkívül legismertebb katonai szakértője, Miroslav Lazanski úr, és korszakalkotó javaslatot terjesztett be: ha már az államkasszából nem fedezhetjük az S300-as beszerzését, mert az kong az ürességtől, akkor adják össze a pénzt a tájkunok! Úgyis tisztességtelenül jutottak mesés vagyonukhoz, így legalább tisztára moshatják magukat és visszaszerezhetik becsületüket.

Javaslata a kommentárok egész lavináját indította el a közösségi oldalakon! A legtöbben teljes szívvel támogatják az elképzelést, de van, aki másokat is bevonna a nemes honvédelmi gyűjtőakcióba. Például legnagyobb egyházunkat, mert állítólag ott is legalább annyi pénz van, mint a dúsgazdag tájkunoknál.

Olyan indítvány is napvilágot látott, hogy az akciót az összes tehetősebb patriótára ki kellene terjeszteni például úgy, hogy havonta befizetnek 300 vagy 500 dinárt, mi az nekik? Ennek fejében hétvégén családostul kirándulhatnak a rakétakilövőállomásra, és megcsodálhatják az indító berendezést. A gyerekek még a radarkészülék tányérantennájára is felmászhatnak, és tehetnek néhány kört, mint a ringlispílen.

Ha eredményes lesz a gyűjtőakció, akár egy-két interkontinentális rakétát is beszerezhetünk, hadd reszkessenek a nagyhatalmak!

Érdekes módon a megcélzott tájkunok közül eddig egy sem jelentkezett, aki ujjongva helyeselte volna Lazanski úr javaslatát. Egy magas rangú főpap pedig csak annyit mondott, hogy ők kizárólag a Magasságosnak tartoznak elszámolással, és a szentírásban sehol sem írja, hogy bele kellene szállniuk a rakétavásárlás költségeibe.

Egy vidéki lapban akadtam egy ismeretlen elemző indítványára, aki szerényen azt javasolta a kormánynak, hogy mielőtt az S300-as beszerzése mellett döntene és újabb adósságba verné az országot, próbáljon tárgyalni a szóban forgó szomszéddal. Hátha meg tudnak állapodni és kölcsönösen elállnak a rakétáktól. Ám azon nyomban lehurrogták, mint defetista gáncsoskodót, akinek semmit se jelent az ország biztonsága.

Még mit nem! Hogy gyávának essünk ki a világ előtt?!

J. Garai Béla