Tűlevél
Hága, a vajda és az elhantolt eb

Boldog az a kormány, amelynek tagjairól Nebojša visel gondot!

Kizárt dolog, hogy közülük bárki is összeesküvés áldozatául essen. Nincs az a konspiráció, legyen az a legszövevényesebb is, amit Nebojša ne leplezne le és fojtana el már csírájában.

Eddig már számtalan esetben fedte fel az ellenség próbálkozásait, és hiúsította meg galád szándékát. A legfrissebb példa: a hágai Nemzetközi Bíróság alávaló kísérlete, hogy megingassa a szerb kormányt.

Szerencsénkre ez is meghiúsult, hála az éber Nebojšának.

Igen, Nebojša Stefanovićról van szó, ki ne ismerné merész, leleplező nyilatkozatairól? Ő az, a belügyi tárca ifjúi hév fűtötte, kötelességtudó birtokosa, a haladópárt agilis kádere, aki olyan féltő gonddal óvja az ország vezetőit, ahogyan tulajdon édes szülőjük sem tenné! Most is azon nyomban felismerte, hogy a tribunál gátlástalan bírái mire spekulálnak.

Csak a legnaivabb polgárok gondolhatták azt, hogy csupán az igazságszolgáltatás végett követelik ismételten Belgrádtól Vojislav Šešelj vádlott és három cimborájának haladéktalan kiszolgáltatását: az igazi szándék az, hogy meggyengítsék Szerbiát és destabilizálják kormányát!

Mint tudjuk, Hágában azért szeretnék a vajdát viszontlátni, hogy meghallgassa az etnikai tisztogatás és egyéb háborús bűncselekmények miatt ellene hozott ítéletet, munkatársainak pedig azért kellene megjelenniük a testület előtt, mert vádat emeltek ellenük a Šešelj-perben beidézett tanúk megvesztegetése és zsarolása miatt. Napvilágra került ugyanis, hogy a tanúk közül többeket megfenyegettek, másoknak több száz eurót fizettek, hogy ne terheljék vallomásukkal a csetnikvajdát.

De mindez csak a kulissza, az igazi okok sokkal mélyebben vannak, mint azt a sasszemű belügyminiszter felfedte.

„Az a céljuk, hogy gyenge kormánya legyen Szerbiának, amelyben Aleksandar Vučić miniszterelnök nem dönthet egymaga fontos kérdésekben, hanem koalíciós partnerekre legyen szüksége, és ezáltal visszataszítsák Szerbiát a múltba”, leplezte le a belügyminiszter a hágai bírák titkos szándékát. Teszik mindezt azért, folytatta, mert a nemzetközi élet bizonyos szereplői nem tudnak beletörődni abba, hogy Szerbia szuverén politikát folytat, és nem vezet be szankciókat Oroszország ellen. Majd levonta a végső konzekvenciát: „Nem Šešeljről van itt szó, hanem a kormány destabilizálásáról!”.

El tudom képzelni, hogy a hágai ENSZ-bíróság nagy titokban külön főosztályt alakított, talán valamelyik pincehelyiségben, ahonnan az effajta ármánykodást irányítják, és azt is nyomon követik, hogy hogyan viszonyul Szerbia a nagy keleti testvér iránt. Mert ők se tudnak beletörődni, hogy Szerbia szuverén politikát folytat. Különösen most, a közelgő választások időszakában fokozták aktivitásukat, és megpróbálkoznak a destabilizálással.

Ha ez nem elegendő ok a tribunál becsukására és a bírák szélnek eresztésére, akkor nem tudom, hogy mi az!

Persze, nemcsak a belügyi tárca irányítója szisszent fel a megismételt hágai követelés miatt – mármint hogy a kormány késlekedés nélkül tegyen eleget vállalt kötelességének, és ültesse repülőre a radi jómadarakat - , hanem más kormánytagok is. Nikola Selaković igazságügyi miniszter nemes felháborodásában azt nyilatkozta, hogy Szerbia tiszteletben tartja kötelességeit, de nem fogja megengedni, hogy bárki is „feltörölje vele a padlót”. A politikai pofozkodásra mindig kész Aleksandar Vulin szociális ügyi tárcavezető – Vučić második legharciasabb védelmezője – pedig kijelentette: „Szerbia szuverén ország, és nem gyarmat”.

Természetesen megszólalt maga a miniszterelnök is. Újságírók faggatására elárulta, hogy levelet írt a hágai bíróságnak – igaz, nem tiltakozó jegyzéket, ahogyan a buzgó média újságolta -, ennek tartalmát azonban nem volt hajlandó elárulni. Mindössze annyit közölt, hogy a levél bizalmas jellegű.

Csak találgathatjuk, hogy ebben alaposan megdorgálta a taláros testület tagjait, vagy akár keményebb hangot is megütött, úgy, mint amikor a párt főbizottságában kioktatja beosztottjait, amiért késnek valamilyen objektum befejezésével, és ő nem avathatja fel azokat.

De miért is vonakodik a kormány a radikálisok kiadatásától, amikor azok a legkeményebb ellenzékiek közé tartoznak? Miért kockáztatja, hogy emiatt rossz osztályzatot kap a tribunálnak a Biztonsági Tanácshoz küldött jelentésében?

Vajon azért, mert aggódik a vajda egészségéért, nehogy megártson neki a kellemetlen hágai klíma? Vagy attól tart, hogy elszállításuk népfelkelést robbant ki, és milliós tömeg vonul az utcákra?

Emiatt legfeljebb a felettébb óvatos N. Stefanović aggódhat, a szerb belpolitikai helyzet ismerői viszont azt állítják, hogy Šešelj kiadatása miatt semmiféle destabilizálástól nem kell tartani, hiszen nem volt megmozdulás sem Radovan Karadžić, sem Ratko Mladić esetében sem. Az a bizonyos eb egészen máshol van elásva.

Az egyik oka a radik visszatartásának a megfigyelők szerint: a kormánypárt olcsó politikai poénokat akar szerezni a választások előtt a patrióta szavazók körében. Hogy lám, mekkora hazafiak, nem adják ki őket a gonosz hágaiaknak! A nemzetközi bíróság úgyis közismerten népszerűtlen a szerbek körében („csak a szerbeket bünteti…”), és a Hága ellenes kampány csak hasznára lehet a haladópártnak.

A másik ok, hogy a kiadatás körüli hercehurca megnövelné a SRS népszerűségét.

Ám egyes ellenzéki lapok mélyebbre ástak, és még nyomósabb okokat találtak a hágai követelés elutasítására. Kifürkészték, hogy A. Vučić neve is szerepel a három Šešelj-munkatárs letartóztatására vonatkozó bírósági anyagban! Annak okán, hogy annak idején ő is közreműködött a Šešelj védelmére alakult csapatban, így közvetve tudomása lehetett a tanúk lekenyerezéséről. Vučić tehát okkal tart attól, hogy súlyosan árthat tekintélyének, ha a három munkatárs elleni perben az ő nevét is emlegetik Hágában. Az említett lapok szerint éppen ezért mérget vehetünk rá, hogy a kormány nem fogja elküldeni Hágába Šešeljt és cimboráit a választások előtt, s közben a nemzeti büszkeségre fog hivatkozni. Ahogyan hallhattuk is tőle a minap, amikor kijelentette: „Mi tiszteljük hazánkat, és senkinek sem fogjuk megengedni, hogy letapossa Szerbiát, a hágai tribunál bíráinak sem…”, nyilatkozta önérzetesen a miniszterelnök.

Majd megállapította: „Nem Šešeljről van itt szó, hanem a Szerb Köztársaság elveiről”.

Elvek? Mintha az érvek kissé hamisan csengenének.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban