Tűlevél
Megkülönböztetett bizalom

Ezekben a választások utáni, fotelelosztási lázban zajló napokban a pártvezetők közül (a haladópárti Aleksandar Vučić mellett) egyedül a Vajdasági Magyar Szövetség vezetőjének, Pásztor Istvánnak nem kétséges a leendő pozíciója: a haladók már az eredményhirdetés előtt jelezték, hogy a tartományi házelnöki posztot ismét ő fogja betölteni. Mintegy jutalmul az SNS-szel kötött választási szövetségért.

Mint tapasztaljuk, Vučić megkülönböztetett bizalmat tanúsít a legnépesebb magyar párt és annak vezetője iránt, országos és tartományi szinten egyaránt első számú partnerként tartva számon őket, eközben egy cseppet sem zavartatja magát attól a körülménytől, hogy a VMSZ - igencsak gyenge választási szereplése folytán - csak négy képviselői helyet szerzett a szkupstinában, ami elég soványka hozzájárulás az SNS 131 mandátumos többségéhez. Hiszen még frakciót sem alakíthatnak önállóan. Viszont Vučić Pásztorékban olyan megbízható és odaadó partnert lát, akik nem fogják őt „hátba támadni az első adandó alkalommal” – amint például a szocialistákról feltételezi -, se nem kérdőjelezik meg teljhatalmát. Igor Mirović SNS-alelnök, vajdasági kormányfő-aspiráns ugyancsak megerősítette, hogy tartományi szinten is az SNS és a VMSZ fogja képezni, ahogy fogalmazott: „a hatalmi többség gerincét”, a többi párt legfeljebb ehhez a kettőshöz csatlakozhat.

Hogy erről a szoros szövetségről miként vélekedik a többi vajdasági formáció (és a vajdasági közvéleménynek az a hányada, amely még nem dőlt be a haladók propagandájának), azt könnyű elképzelni. Mint ahogy ahhoz sem kell nagy fantázia, hogy miként értékelik a haladók melletti ennyire szoros elkötelezettséget azok a magyarok, akik továbbra is bizalmatlanok e párt vezetői iránt, és nem tudják értékelni látványos pálfordulásukat a Nagy-Szerbia projektumtól, a nemzeti kizárólagosságtól az európai felzárkózás, a kisebbségekkel szembeni látszólagos tolerancia irányába.

Ám ez, úgy látszik, nem okoz különösebb gondot a VMSZ-vezetésnek. A negatív reakciókat Pásztor István azzal a felvetéssel próbálta enyhíteni, hogy a tartományban minél szélesebb koalíciót kellene kialakítani, hogy „megbirkózhassanak a tartományi kormány előtt álló komoly feladatokkal”. Egyelőre nagy kérdés, hogy ez mennyire reális ötlet, és mit szólnak hozzá az abszolút többséggel rendelkező haladók. Az viszont borítékolható, hogy az eddigi vajdasági többségi párt, a VMSZ korábbi szövetségese, a Bojan Pajtić vezette Demokrata Párt bizonyosan nem vállal ilyen együttműködést az SNS-VMSZ „tengellyel”, legfeljebb a Nenad Čanak vezette ligások lesznek kaphatók erre, ahogyan egyes belgrádi médiumok találgatják.

Egyelőre azonban a tartományi kormányfő személye körül is még csak találgatások vannak. Mirović mellett Damir Zobenica, a haladó párt vezetőségi tagja, Aleksandar Vučić nagynénjének a veje is erre a posztra pályázik, és bár nevéhez számos botrány fűződik (a kampány alatt összetűzésbe került más pártok képviselőivel a Vajdasági RT választási műsorával kapcsolatban), nem zárható ki, hogy a rokoni kapcsolatok kellő súllyal esnek majd latba. Rajtuk kívül aspiránsnak tekinthető Maja Gojković eddigi köztársasági házelnök is, aki a haladók tartományi jelöltlistáját vezette, amiből sokan arra következtettek, hogy Vučić őt szemelte ki tartományi főnöknek. Gojkovićtyal azonban az a gond, hogy nemcsak Újvidéken népszerűtlen - ahol egy ideig, még a radikális párt kádereként a polgármesterséget látta el, és ahol néhány botrányos, a városnak hatalmas kárt okozó intézkedés fűződik a nevéhez -, hanem magában a pártjában is, főleg gyakori pálfordulásai miatt. Miután ugyanis szakított Vojislav Šešeljjel, öt pártot váltott, és a haladókhoz való átigazolásáért a házelnöki tisztet kapta jutalmul.

Még nagyobb a talány a köztársasági kormány összetétele tekintetében. Habár a haladók egymaguk is kellő többséggel, 131 mandátummal rendelkeznek a (250 tagú) szkupstinában, a VMSZ-szel együtt pedig 135-tel, a komótos, zökkenőmentes kormányzás érdekében azonban valószínűleg újabb partnerre is szükségük lesz. Kézenfekvő megoldás lenne az eddigi szövetséges, az Ivica Dačić vezette Szerbiai Szocialista Párt melletti döntés, ám az együttműködésnek mindkét párton belül vannak ellenzői. Ha Aleksandar Vučić mégis Dačićékat választja, akkor ezt nem azért teszi, mert nagyon elégedett lett volna a velük való koalíciózással, hanem azért, nehogy az ellenzékbe került szocik ellene forduljanak és szövetkezzenek a parlamentbe bekerült többi ellenzéki formációval. Erre a gyanújára utalt azzal a kijelentésével, hogy egyesek csak az alkalmat várják, hogy őt hátba támadják.

A következő napokban, hetekben mindezek a dilemmák tisztázódnak, és kiderül, hogy mire elegendő az SNS győzelme, mennyire érvényesítheti Aleksandar Vučić egyeduralmi törekvéseit egy olyan parlamentben, amelyben hat ellenzéki tömörülés fogja támadni minden egyes intézkedését. És hogy elég lesz-e ez a győzelem a négyéves mandátum egész terjedelmére? Vagy bevett szokás szerint két év múlva újabb rendkívüli választásokat írnak ki, mert a kormány belátja, hogy úgy sem tudja teljesíteni ígéreteit, ezért jobb leszavaztatni a jónépet, amíg be nem következik a fiaskó.

Ám addig sem fogunk unatkozni, mert már jövőre újabb választási hajcihőben lesz részünk: az elnökválasztás lesz soron. Ez sem jár majd kevesebb felhajtással, mint a most lezajlott voksolás. Azt már tudjuk, hogy az egyik jelölt a jelenlegi elnök, Tomislav Nikolić lesz – ha Vučić is így akarja. Vagyis ha az SNS ismét őt állítja jelöltjének. Nikolić mindenesetre indulni kíván, mert, mint nyilatkozta, „szeretné befejezni azt a munkát, amit megkezdett”. Nyilván szentül meg van győződve, hogy hasznosan tevékenykedik. Miközben a közvélemény inkább csak orbitális elszólásain szórakozik. Például azon, amikor az ide látogató kínai miniszterelnök előtt arról áradozott, hogy egy szerb csillagjós már a múlt században megjósolta, hogy „a kis sárga emberek az egész világot meghódítják, és inni fognak a szerb Morava vizéből”… Vagy amikor Putyinnak udvarolva Moszkvában azt nyilatkozta, hogy „csak Szerbiát szereti jobban, mint Oroszországot”…

Kíváncsi leszek, hogy a VMSZ mint a haladók stratégiai partnere, kiáll-e Tomislav Nikolić újraválasztása mellett?

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban