Tűlevél
Fantomgate

Volt egyszer Amerikában egy Watergate néven elhíresült botrány, amely egy banális ügyből, a titkosszolgálat embereinek egy ellenzéki politikus irodájába való éjszakai behatolásából (lehallgató készülék elhelyezése céljából) olyan méretűvé duzzadt, hogy az Egyesült Államok elnökének lemondását vonta maga után. 1972-ben ez a Washington Post által nagydobra vert dicstelen történet és az ebből támadt vihar idézte elő Richard Nixon idő előtti búcsúját az elnöki hivataltól.

A „Fantomgate”-botrány – nevezzük így - a nemrég megtartott szerbiai választások éjszakáján, április 25-re virradóra történt Belgrádban: harminc fekete egyenruhás, símaszkot viselő, botokkal felfegyverkezett verőlegény érkezett rendszám nélküli autókon a Savamala nevű negyed Hercegovačka utcájába, igazoltatta az arra járókat és az ott levő objektumokban talált embereket, elszedte mobiltelefonjukat, beterelte őket egy raktárépületbe, majd a felvonuló buldózerek egy féltucatnyi épületet leromboltak. A rendőrség megtagadta a segítségnyújtást az őket riadóztató sértettektől, és a kommunális rendőrséghez utasította őket – tudván tudva, hogy azok éjszaka nem dolgoznak.

Azóta három hét telt el, és a közvélemény hangos tiltakozása, a polgári jogvédő felszólítása ellenére úgyszólván semmi sem történt az ügy feltárása érdekében. A mai napig sem tudni, hogy kik voltak a médiában fantomoknak elkeresztelt álarcosok, ki vezényelte ki őket, és igaz-e a főpolgármesternek meg a belügyminiszternek az az állítása, hogy a hatóságoknak semmi közük az esethez. Amiben legfeljebb csak azok kételkednek, akik képesek hitelt adni az ellenzéki rágalmaknak.

Tehát három hét, és továbbra is a legnagyobb titok fedi ezt a közfelháborodást kiváltó ügyet, pedig az elkövetett jogsértések tekintetében a belgrádi Fantomgate sem marad el sokkal a washingtoni Watergate mögött. Hogy ez mennyire így van, kiderül Saša Janković polgári jogvédő megállapításaiból. Idézzünk belőlük: „szervezetten, állami és nem állami szervek egybehangolt fellépésével, álarcos személyek nagyobb csoportjának erőszakos, vandál akciójával megsértették a polgárok szabadságjogait és vagyonbiztonságát…”. Janković egyenesen azt állítja, hogy a belgrádi rendőrség felsőbb utasításra tagadta meg a beavatkozást, és utasította a segélykérőket a kommunális rendőrséghez. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az egész ügy szálai magasabb állami szintre vezetnek, ahonnan a rendőrség olyan utasítást kapott, hogy ne menjen ki a helyszínre.

A jogvédő állításait azonban maga A. Vučić kormányfő cáfolta meg, méghozzá késedelem nélkül. Nyilatkozatából az az egészen hihetetlen dolog derült ki, hogy ő sem tud semmit sem a fantomokról, sem a megbízóikról! Képzeljük csak el: a fővárosban éjnek évadján lerombolnak több épületet, ismeretlen álarcos verőlegények törvénytelenül igazoltatják és molesztálják az embereket, a rendőrség pedig valahonnan olyan utasítást kap, hogy ne vegyen tudomást a dologról! És minderről semmit sem tud a kormányfő. Az az ember, aki egyébként annyira jól értesült, hogy legutóbb például titkosszolgálati forrásokból napokkal korábban értesült arról, hogy szombaton zavargások történhetnek - Banjalukában.

Erről az esetről azonban valahogy elmulasztották őt értesíteni a szolgálatok. De minek is szóltak volna, ha nem is történt semmi különösebb dolog? Hallhattuk tőle: nem érti, hogy miért ez a nagy felhajtás, amikor csupán engedély nélküli kalyibák („udzerice”) eltakarításáról volt szó, ami ráadásul személyi sérelem nélkül zajlott le, és amiből „egyesek politikai ügyet akarnak kreálni ott, ahol nincs”. Egyedül azt sajnálja, hogy nem hívták meg őt, hogy elmagyarázza az embereknek: „Mi itt egy csodaszép városnegyedet akarunk építeni, és nem akarjuk, hogy ilyen piszkos kalyibák csúfítsák a környéket, mint amit ti építettetek engedély nélkül”. Ahogyan nyilatkozta.

El tudom képzelni, hogy beszéde mennyire megnyugtatta volna a sértetteket, akiknek az álarcos fantomok buldózerei a földdel tették egyenlővé a piszkos kalyibáikat… Méghozzá a választások éjszakáján, amikor a kormánypárt hívei már javában ünnepelték a győzelmet. Azok, akik nem olyan balszerencsések, hogy pont a leendő csodaszép vízi város helyén építkeztek engedély nélkül, és így nem kellett lerombolni őket. A kalyibatulajdonosok talán meg is tapsolták volna a kormányfőt, és hálásan szorongatták volna a kezét, hogy így gondoskodik környékük esztétikai külleméről.

Ám ha hitelt adunk a miniszterelnök állításának, hogy az állami szerveknek semmi közük a fantomok akciójához (és ugyan ki merné ezt megkérdőjelezni?), akkor okkal merül fel a kérdés, hogy vajon ki követhette el ezt a nyilvánvaló törvénytelenséget?

Szerénységem csak úgy, kapásból a következő opciókat tudja elképzelni:

1. A választásokon csúfos kudarcot vallott ellenzéki demokraták a Savamala lakóin álltak bosszút vereségükért, hogy utána politikai ügyet kreáljanak belőle;

2. Hashim Thaci koszovói vezető volt UCK-ás gerillái öltöztek be fantomoknak, és estek neki a helybelieknek, hogy megfúrják a brüsszeli egyezményt;

3. A szerbellenességéről ismert Soros György amerikai milliárdos Zvezda-szurkolókat bérelt fel, hogy akciójukkal aláássák A. Vučić tekintélyét Angela Merkel előtt.

Komolyra fordítva a szót: jó, tudjuk, Szerbia nem Amerika, és az itteni médiumok sem hasonlíthatók össze a Washington Posttal, már ami társadalmi befolyásukat és a hatalom előtti tekintélyüket illeti. Kár is szót vesztegetni arra, hogy lesz-e legalább hasonló következménye ennek a botránynak, mint annak volt Amerikában. Vagyis hogy vállalja-e valaki a felsőbb vezetésből, hogy ő adott utasítást az akcióra, és ezért lemond tisztségéről. Mérget vehetünk rá, hogy a legmagasabb szint az esetleges lemondásoknál, ha egyáltalán sor kerül ilyesmire, a portási vagy a munkavezetői szint lesz. A vizsgálat pedig addig fog tartani, amíg a jónép el nem felejti az egész ügyet.

Különben is a károsultak „közönséges” kisemberek, akiknek se pártjuk, se befolyásos mentoruk nincs, hogy kiállna mellettük, és akik különben is maguk hívták ki maguk ellen a sorsot, amikor halogatták objektumaik lebontását, megakadályozva a telekrendezést az évszázad építkezéseként beharangozott „vízi város” felhőkarcolói számára. Igaz, hogy néhány tulajdonosnak volt érvényes építési engedélye, néhányuk esetében pedig folyamatban volt a legalizálási eljárás, aminek a befejezését illett volna megvárni. És az is igaz, hogy az ilyen buldózeres döntögetést rendes országokban nem éjszaka, hanem fényes nappal szokták elvégezni a rendőrség jelenlétében, nehogy sérüljenek az érintettek jogai, és nehogy eltűnjön néhány értékes dolog a lebontandó házakból (mint ahogy ebben az esetben történt). De ki fog ilyen apró-cseprő jogi dolgokkal bíbelődni, amikor az idő pénz, a kormány és az arab befektetők pedig már égnek a vágytól, hogy megkezdődjék a vízi városi csodatorony építése?!

Most olvasom, hogy azért történt valami az elmúlt hétvégén: a belügyminiszter, Nebojša Stefanović úr valamit már kiderített a történtekről! És mindjárt meg is magyarázta, hogy miért nem mentek ki a rendőrök a helyszínre. Háromszor is elolvastam, nehogy rosszul értsem: azért nem mentek ki, állítja a tárcavezető, MERT FÉLTEK, HOGY ÁRAMÜTÉS ÉRI ŐKET. Merthogy a fantomok elfelejtették áramtalanítani az objektumokat a dózerolás előtt.

„Ha életveszély esete forog fenn, mint például amikor elvágják a feszültség alatt levő kábeleket, akkor a rendőrség tényleg nem közelíti meg az ilyen helyszíneket, mert veszélyesek lehetnek számukra”, nyilatkozta a belügyminiszter szó szerint az N1 TV riporterének.

Ezzel tehát ki is kerekedik a történet. Felesleges minden lamentálás, mert semmilyen törvényellenes dolog nem történt. Továbbá: az engedély nélkül kalyibákat építgető polgárok elnyerték méltó büntetésüket, a földgyaluk pedig felszabadították az általuk bitorolt telkeket. A rendőröket megóvták a fenyegető áramütéstől, amiért gondoskodó főnökük rangos kitüntetésre számíthat.

Punktum, a dolog el van intézve.

És ha valakinek le kell mondania, az csakis a jogvédő lehet, aki ekkora lármát csapott ebből a semmi kis ügyből. Ok nélkül papolva a jogállamiságot ért sérelmekről.

Az sincs kizárva, hogy a fantomokat is ő bujtotta fel, csak hogy szerepelhessen a médiában, és rossz fényben tüntesse fel a kormányt.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban