Csak azok lepődhettek meg a vajdasági közszolgálati tévében lezajlott, nagy port felkavart események miatt, akik a választási kampány hangzatos jelszavainak bedőlve abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a Szerb Haladó Párt az európai értékekért küzd, és vezetői választási győzelmük után minden eszközzel arra fognak törekedni, hogy Szerbiában is bevezessék az unióban honos demokratikus játékszabályokat. Nem pedig arra, hogy a legbefolyásosabb médiumok kisajátításával igyekezzenek megszilárdítani teljhatalmukat.

A történet ismert, bár nem biztos, hogy a mi közösségünk is behatóbban tájékozódhatott róla, lévén hogy a mi „tájékoztatási eszközeink” szerkesztőinek ingerküszöbét rendszerint nem szokták átlépni az olyan események, amelyek „csak” vajdasági jelentőségűek, és nélkülözik a nemzeti bélyeget. Vannak ugyanis fontosabb események számunkra, gondolhatják, mint például a nemzeti vágta és az anyaországi népszavazás a migráns kvóta ellen, hogy csak a médiánkat uraló legfrissebb slágertémákat említsem. Az, hogy a szóban forgó közszolgálati tévéházat is mindannyiunk adódinárjaiból finanszírozzák, s ebből adódóan minket is kell, hogy érintsen mindaz, ami ott történik, valahogy elkerüli a figyelmet.

De hát mi is történt a VRTV-ben, ami ennyire felborzolta a kedélyeket?

Még ki sem pihenték rendesen a választási diadal megünneplésének fáradalmait, az ex-radikális (bocsánat!, haladópárti) káderek máris megindították a rohamot a legbefolyásosabb tartományi médiaház bekebelezésére. Először Slobodan Arežinát, a tévé programigazgatóját váltották le, majd következett Srđan Mihajlović vezérigazgató (nyilvánvaló politikai nyomásra történt) lemondása, ezt követte a szerb nyelvű tájékoztatási műsor hét szerkesztőjének azonnali menesztése (ők szerkesztették az országosan sugárzott 17 órai híradót, tehát veszélyesek lehetnek a kormánypropaganda szempontjából), majd elfogadták Marjana Jovićnak, a tv egyes csatornája fő- és felelős szerkesztőjének lemondását. Vagyis a SNS teljes szerkesztőcserét hajtott végre a szerb szerkesztőségben minden gátlás nélkül, és a maga embereit ültette a vezetői helyekre. Eközben figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a leváltott vezetők pályázat útján nyerték el posztjukat, és hogy irányításukkal a tévéház kivívta a nézőközönség elismerését. Összesen tizenöt szerkesztőnek kellett felállnia. Annyira sietős volt az eltávolításuk, hogy néhányuknak a folyósón adták kezükbe a leváltásukról hozott döntést.

Ilyen fejlemények után elképzelhető, hogy mennyire várhatunk pártatlan és elfogulatlan tájékoztatást ettől a szerkesztőségtől. Mennyire foglalkozik majd a tartomány autonómiáját érintő kérdésekkel, a kisebbségek helyzetével vagy a Vajdaságnak járó pénzek visszaszármaztatásával. Megmutatkozott, hogy a haladó párt ugyanazt a nyers erőszakot alkalmazza a legbefolyásosabb médiaházban, mint annak idején a Milošević-rezsim, amikor a tartományi hatalomátvétel után – mint emlékezhetünk rá, legalább is mi, az idősebb nemzedék tagjai – rátenyerelt a szerkesztőségekre, és az úgynevezett differenciálódás folyamatában félreállította mindazokat, akik szembe merészeltek szállni nacionalista háborús politikájukkal.

Az érintett tévés szerkesztőség negyven tagja tiltakozást írt alá, amelyben a leváltott szerkesztők visszahelyezését követelik, a szerbiai újságíró egyesületek pedig nemzetközi szervezetekhez fordultak, hogy ítéljék el a nyilvánvaló politikai erőszakot. Slobodan Beljanski tekintélyes újvidéki ügyvéd és médiaszakértő (aki annak idején a Magyar Szó ügyében is hallatta a szavát, amikor a „tartományi főszerkesztőnek” csúfolt Radoman Božović kormányfő megkísérelt egy rezsimhű magyar pártkádert ültetni a főszerkesztői székbe, ezt azonban a lap újságírói kemény küzdelemben meghiúsították) a tévés ügy kapcsán kijelentette: „Alapos a gyanú, hogy az emberi méltóság és tekintély, a szakmai integritás megsértéséről és félelemkeltésről van szó”, ezért a sértettek bírósághoz fognak fordulni. Nagy reményeket azonban ő sem táplál ügyükben, mivel, mint nyilatkozta, a miniszterelnök máris kijelentette, hogy a VRTV-ben „minden a törvényekkel összhangban történt”, és ezzel nyomást gyakorolt az igazságszolgáltatásra.

Az újvidéki szerkesztőség rendszabályozásával lassan kiteljesedik a szerb média feletti kormánypárti ellenőrzés, alig akad már olyan tévécsatorna, amely ne Aleksandar Vučić fellengzős kijelentéseivel vagy nagy csinnadrattával kísért üzemavatásaival kezdené híradóját. A nyomtatott sajtóban is egyre kisebb tér jut az ellenvéleményeknek és az ellenzéknek. Az egyik jellemző legutóbbi példa a Telepromter című, korábban ellenzéki véleményeknek is helyt adó tabloid fordulása: egyik napról a másikra akkora változáson esett át, hogy olvasói hanyatt eshettek meglepetésükben, olyan harcos védelmezőjévé vált a tegnap még bírált kormányfőnek!

A kritikák azonban úgy peregnek le a kormánypártról, mint az eső a miniszteri Audik szélvédőjéről. Az Újvidéken történt személycserékre is megvan a magyarázat, még ha az sérti is a józan észt. A. Vučić hétvégi nyilatkozatában nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a VRTV-ben „első ízben történtek dolgok a törvényekkel összhangban”, és azért indult hajsza az új vezetők ellen, mert „valamit professzionálisan akarnak csinálni”. Az ellenzék pedig „azért hisztériázik, mert Pajtićék (a távozó tartományi kormányfő és a Demokrata Párt elnöke) óriási pénzeket öltek propaganda gépezetük kiépítésébe”, és most ezt vesztették el. Merthogy ez a tévécsatorna „évek óta a DS pártpropagandáját szolgálta”. Szavai szerint a szerkesztőcseréknél sokkal fontosabb, hogy „racionalizálhatják a foglalkoztatottak számát, hogy ne tékozolják el a polgárok pénzét”. Egyszóval a cserék után elbocsátások is várhatók, hála a polgárok pénzéről gondoskodó kormányfőnek.

A maga nagymesteri stílusában ezt az ügyet is igyekszik úgy elkenni, mint a belgrádi Savamala negyedben történt törvénytelen házrombolásokat. Nemcsak másra tereli a szót saját törvénytelen cselekedeteinek említésekor, hanem jó adag demagógiával meg is fűszerezi, amikor a VRTV-beli túlfoglalkoztatás megszüntetésével példálózik, tudván tudva, hogy az átlagpolgár mennyire érzékeny az ilyen témákra. Most majd kevesebb emberrel jobb és „professzionálisabb” műsort fognak készíteni, természetesen a SNS szája ízének megfelelően.

Valaki talán szememre vetheti, hogy pusztán szakmai elfogultságból tartom ennyire felháborítónak a legfrissebb médiaeseményeket, vagy esetleg csak azért, mert pályám egy szakaszában magam is ennek az egykor szebb napokat látott tévéháznak (vagy ahogyan akkor nevezték: Újvidéki Televízió) szerény munkatársa voltam. Ám olvasom, hogy az Európai Unió és az EBESZ belgrádi missziója is aggodalmának adott hangot a VRTV-ben lezajlott szerkesztőcserék miatt, és arra figyelmeztetik a médiaház új vezetőit, hogy „közszolgálati médiumként a közérdek legmagasabb szintű megőrzéséért is felelnek”, valamint hogy „hatalmas a felelősségük a nemzeti kisebbségek iránt is azzal, hogy kötelesek biztosítani a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott műsort”.

Szóval mégiscsak érintettek vagyunk, vagy legalábbis fennáll a veszély, hogy azokká válhatunk az új tévés vezetés tevékenysége által. Eddig ugyan hallgattak pártjaink, ki tudja, talán a választások utáni rengeteg teendő miatt nem jutott idejük a reagálásra. Pedig jó lenne hallani elsősorban a VMSZ véleményét, mondjuk azt, hogy elítélik ezt a nyilvánvaló politikai erőszakot, és – az EU- és az EBESZ-misszió példájára - aggodalmuknak adnak hangot a tartományi közszolgálati médiaház pártcélokra történt kisajátítása, a mindannyiunkat ért sérelem miatt. Hadd lássa az újdonsült ideológiai szövetséges, hogy azért nem minden lépésükhöz kaptak biankó bizalmat a magyaroktól. Még akkor sem, ha abban a kiváltságban részesítik legnagyobb pártunkat, hogy első számú partnerként emlegetik, és már előre Pásztor Istvánnak ígérik a tartományi házelnöki posztot, mielőtt még összeült volna az új összetételű tartományi képviselőház.

Különben még, istenments!, azt találná valaki gondolni, hogy helyeslik az ilyen módszereket.

J. Garai Béla