Tűlevél
A parlamenti fültépéstől Tesla nyughelyéig

TÜKÖRKÉP. Ha igaz, hogy egy parlament hű tükörképe az ország társadalmi életének és politikai kultúrájának, ahogy sokan állítják, akkor nekünk nem sok okunk van a büszkélkedésre. Az újonnan megválasztott szerbiai nemzetgyűlésnek már az alakuló ülése is botrányba fulladt és félbeszakadt, mintegy jelezve, hogy igencsak mozgalmas időszak előtt áll a testület. És hogy egyelőre nagyon távol áll attól, hogy kiérdemelje a másutt használatos „Tisztelt Ház” címet.

Minden azzal kezdődött, hogy a házelnök megválasztása körüli, öt órásra tervezett vita tíz órásra duzzadt, amelyben a tisztségre jelölt Maja Gojković (SNS) „érdemein” kívül szó esett a belgrádi „fantomokról”, választási csalásról, az amerikai nagykövetről, Tito unokájáról és a szkupstinai étterem felháborítóan alacsony árairól is… Mindezt megelégelve a legidősebb honatyaként elnöklő Dragoljub Mićunović (DS) este nyolckor váratlanul berekesztette az ülést, mondván, még 33 felszólalás van soron, és nincs rendjén, hogy az elhúzódó vita miatt „hajnalban válasszák meg a képviselőház elnökét”… Döntése óriási felháborodást váltott ki a haladópárti képviselők táborában, a tekintélyes ellenzéki politikust nem kevesebbel vádolták, mint hogy „brutálisan visszaélt rövid lélegzetű funkciójával és szégyent hozott a parlamentre”.

Az első napi vita is megmutatta, hogy az a körülmény, hogy ezúttal tucatnyi párt és pártszövetség szerzett mandátumot, nem a parlamenti demokrácia kiteljesedését hozta, hanem még nagyobb teret nyitott a konfliktusoknak, a vádaskodásoknak és a becsmérlő kijelentéseknek. A magát európainak hirdető és radikális múltját minden áron feledtetni kívánó, nagy többséget szerzett haladó párt nemcsak a levitézlett demokratákkal és szövetségeseivel áll szemben, hanem a volt eszmetársaikkal, a radikálisokkal is, rajtuk kívül pedig Radulovićék Elég volt nevű tömörülésével, és hamarosan valószínűleg a szocialistákkal is, ha tényleg ellenzékbe kerülnek. Az illedelmes kisebbségiek, köztük a mi magyarjaink, ilyen szempontból egyelőre nem sok vizet zavarnak, jól nevelten támogatják a vezető erő álláspontjait.

Máris lezajlott az első csörte a képviselőházba a 13 éves hágai epizód után visszatérő Vojislav Šešelj és volt elvbarátai között. Ha nem is váltotta be ígéretét, hogy az első adódó alkalommal „letépi a fülét” az őt ugyancsak cserbenhagyó Aleksandar Martinovićnak, a haladó párt frakcióvezetőjének, a vele való éles szópárbaj, a felhánytorgatás és leckéztetés nem maradt el. Martinovićnak - aki korábban a SRS-ben egészen a pártalelnöki posztig vitte - az a „bűne”, hogy négy évvel ezelőtt „hátba döfte” a Hágában raboskodó Šešeljt, és követte a pártból kivált Tomislav Nikolićot és Aleksandar Vučićot. Állítása szerint azért, mert csalódott a radikálisok gyenge választási eredménye miatt, de villámgyorsan felívelő pályája új pártjában inkább arról árulkodik, hogy minden skrupulus nélküli fotelvadászról van szó, aki úgy váltogatja meggyőződését, mint más a fehérneműjét. Azon sem lepődnénk meg, hogy visszatérne a radikhoz, ha valamilyen csoda folytán ők jutnának hatalomra.

Jelenleg ugyanolyan harciasan védelmezi új gazdáját, Vučićot, és gyalázza ellenfeleit, mint tette a vajda munkatársaként. Lesújtó és méltatlan is egyben a törvényhozáshoz, hogy a Nagy Szerbiát hirdető, szélsőségesen nacionalista radikálisok és a soraikból kivált volt eszmetársak alpári civakodása kerül a ház munkájának középpontjába.

A csetnik vajda azonban már sokkal kulturáltabban váltott szót egykori ádáz politikai ellenfelével, a Vajdaság autonómiájáért akkoriban nagy hévvel küzdő Nenad Čanakkal, a ligások vezetőjével, amikor az ülés befejeztével véletlenül összefutottak a folyósón.

-Te még élsz, Čanak? - szólította meg erőltetett szellemeskedéssel.

-És maga még szabadlábon, Šešelj úr? - vágott vissza az éles nyelvű vajdasági politikus.

-Mit tehetek, szabadlábra kerültem.

-Szóval kidobták a börtönből?

-Ki.

-Pfuj, már a börtön se olyan, mint régen.

-És, verekszel még a kocsmákban?

-Tanulok a legjobbaktól…

GYERTYA. Egy újabb összeesküvés-elmélet dőlt meg a múlt héten: nem ellenséges érzelmű albán vagy más nemzetiségű barbárok okozták azt a tüzet, amelyben az ortodox húsvét éjjelén leégett a New Yok-i pravoszláv templom, hanem az eloltatlan gyertyák. A hazafias beállítottságú lapok tele voltak „biztos forrásokból” származó értesülésekkel, hogy idegenkezűség esete forog fenn, hiszen nem lehet véletlen, hogy pont húsvétkor négy ortodox imahelyen csaptak fel a lángok: Manhattan mellett az ausztráliai Melbourne-ben és Sydneyben, továbbá egy orosz vidéki kolostorban is. Olyan címek is napvilágot láttak, hogy a pravoszlávság elleni összehangolt támadásról van szó.

A napokban azonban elkészült a New York-i tűzoltóság jelentése, nagy csalódást okozva az ellenséggyártóknak. Az áll benne ugyanis, hogy szó sincs szándékos gyújtogatásról: a manhattani templomtüzet az okozta, hogy a szertartás befejeztével nem oltották el rendesen a gyertyákat. Egyelőre nem tudni, hogy e körülmény fényében változik-e a szerb kormánynak az az álláspontja, hogy kiadós anyagi támogatást nyújt a szentély újjáépítéséhez, amit Ivica Dačić volt kormányalelnök és külügyminiszter ígért meg a New Yok-i ortodox egyház elöljáróinak a náluk tett látogatásakor, és ami sok kritikát váltott ki a közvéleményben. Vagy elállnak a gáláns javaslattól, arra hivatkozva, hogy fizessen a felelős, aki elmulasztotta elfújni a gyertyát…

KIÉ TESLA? Amikor már mindenki azt hitte, hogy a SPC szinódusa elállt attól a néhány évvel ezelőtti javaslatától, hogy Nikola Tesla hamvait a róla elnevezett múzeumból helyezzék át a Szent Száva katedrális udvarába, újra előrukkoltak követelésükkel. Ezzel heves reagálást váltottak ki az ötlet ellenzőiből, elsősorban a tudomány képviselőiből, akik szerint a tudós ateista volt, és megalázó lenne, ha a hamvait a múzeumból a katedrálisba vinnék. A SPC-ben viszont valószínűleg úgy mérték fel, hogy a haladó párt nagyarányú választási győzelme után az ő oldalukra billenhet a mérleg, és megvalósíthatják tervüket, azt, hogy hithű pravoszlávhoz méltó temetésben részesítsék az emberiség egyik legnagyobb zsenijét. Mint tudjuk, az egyház azzal érvel, hogy Tesla édesapja pravoszláv pap és ő maga is hívő lélek volt, tehát hamvainak a templomban van a helye. Még ennél is nyomatékosabb érvként emlegetik, hogy a múzeumban fennáll a veszélye, hogy ellopják a hamvait tartalmazó aranyozott urnát. Hogy kik lehetnek olyan elvetemültek, akik urnát lopnak, erre csak azokból a kijelentésekből következtethetünk, hogy „a SPC nem fogja megengedni, hogy a horvátok kisajátítsák a mi Nikola Teslánkat”.

A lángelméjű tudós ugyanis a likai Smiljan helységben született 1856-ban, tehát Horvátországban, amely akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. Mivel élete nagyobb részét Amerikában élte le és ott is hunyt el 87 éves korában (Belgrádba csak egyszer látogatott el, mindössze egy napra), Zágrábban horvát-amerikaiként tartják számon és magukénak vallják. Gyakran idézik élete vége felé tett kijelentését, hogy „büszke szerb származására és horvát hazájára”.

Szegény Tesla, bármekkora zseni is volt, nem tudhatta, hogy születési helyével és a nemzeti hovatartozásával kapcsolatos nem egészen egyértelmű nyilatkozatával mekkora zavart fog okozni a kései nemzedékeknek! Meg tudta álmodni, hogy milyen lesz a világ a váltóáram felfedezése által, de hogy hol húzódnak majd a határok a szülőföldjén, azt már nem.

És azt sem, hogy a villanyfény ellenére a fejekben azért marad a sötétség.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban