Tűlevél
Katalóniával védjük Koszovót
Betűméret:             

Sok mindenre panaszkodhatunk ebben az országban, de arra biztosan nem, hogy unalmas lenne az életünk. Minden hétre jut legalább egy izgalmas téma, amivel vezetőink elszórakoztatnak bennünket, felráznak minket a szürke mindennapok posványából. Hálásak lehetünk nekik ezért, mert addig sem kell az olyan aprócseprő egzisztenciális gondokkal foglalkoznunk, mint a villanyáram drágulása vagy a télirevaló beszerzése.

A legfrissebb ügy, amivel vezetőségünk igyekszik megtörni a lakosság általános elégedettségének monotóniáját, a katalóniai függetlenségi népszavazás. Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért minket a bejelentés, hogy Vučić elnök rendkívüli tanácskozásra hívta össze az államvezetőséget - Katalónia miatt. Úgy látszik, momentán ez a legégetőbb kérdés az országban, sokkal égetőbb, mint mondjuk az őszi betakarítás vagy a téli energiaellátás.

Pontosabban nem a függetlenséget követelő spanyol tartomány miatt volt szükség a konzultációra, hanem amiatt, hogy az Európai Unió elvitatja a párhuzamot Katalónia és Koszovó esete között. Ez akkora felháborodást okozott legfelsőbb szinten, hogy a tanácskozók elhatározták: tiltakozó levelet küldenek Brüsszelnek és azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek elismerték Koszovó függetlenségét. A levél megírásába jogi szakértőket és több minisztert is bevonnak, addig legfeljebb kicsit halasztódnak a reszortjukba tartozó feladatok. Az elkészült munkát személyesen Ana Brnabić kormányelnök fogja átadni az uniós illetékeseknek, amikor a jövő héten Brüsszelbe látogat.

Jól értesült körök szerint a levélben élesen bírálni fogják Brüsszel hozzáállását és követelik, hogy változtassák meg a Koszovó elismeréséről hozott döntést.

Mi az konkrétan, ami ekkora lázba hozta a szerb vezetőséget, hogy minden aktuális elintézni valót félretéve, levelezésbe kezdjen Brüsszellel?

Mindenekelőtt Margaritisz Szkínasznak, az Európai Bizottság elnöke szóvivőjének a válasza arra az újságírói kérdésre, hogy miért ítéli meg az EU különbözőképpen Katalónia és Koszovó függetlenségének kérdését? Tudniillik Katalónia függetlenségi törekvését Brüsszel törvénytelennek tartja, míg Koszovó függetlenségét elismerte. A szóvivő erre - talán kissé átgondolatlanul és leegyszerűsítve - azt válaszolta, hogy Spanyolország uniós tagállam és ebből kifolyólag az EU számára a két eset nem összeegyeztethető. Majd bővebben is megpróbálta megmagyarázni a különbségeket: „Koszovó elismerése igen sajátos körülmények közepette történt… Az EU Tanácsa a sajátos geopolitikai helyzet, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek határozatai alapján döntött erről, tehát az Európai Bizottság számára a két helyzet nem hasonlítható össze”.

Ugyanezt hangoztatta Maja Kocijančič EU-szóvivő is a Tanjugnak adott nyilatkozatában, leszögezve, hogy Koszovó jogi kifejezéssel élve sui generis, azaz egyedi eset, és mint ilyen nem hasonlítható össze egyetlen más esettel sem.

A magyarázatok ellenére a történtek mégis kiverték a biztosítékot Belgrádban: Vučić elnök azonnal pálcát tört a brüsszeli adminisztráció felett, kifejtve, hogy álláspontjuk világos példája a kettős mérce alkalmazásának, Ana Brnabić pedig – mint megszokhattuk az új kormányfőtől - igyekezett alátámasztani főnöke véleményét ezzel a szónoki kérdéssel: vajon az EU egyfajta nemzetközi joghoz tartja magát, míg a többiekre egy másik nemzetközi jog érvényes?

Majd jött a sürgős konzultáció és a levélíró testület megalakítása.

Ám hogy a lázas munkának nem sok foganatja lesz Brüsszelben (pontosabban: semmilyen), azt maga Aleksandar Vučić is beismerte, mondván, egyáltalán nem számít arra, hogy az EU megváltoztatja álláspontját. (Erre a belgrádi elemzők közül sem számít senki.) Mégsem állnak el elhatározásuktól, hogy levélben tiltakozzanak és kérjenek magyarázatot a közösség illetékeseitől. Sőt, az sem tántorítja el az elnököt ettől a szándéktól, hogy – mint hangsúlyozta - óriási nyomásnak van kitéve, hogy ne küldjék el a levelet.

Hogy honnan jön a nyomás, ezt nem árulta el.

Ezután hazafias húrokat pengetve hozzátette: „Azért választottak meg, hogy védelmezzem az országot…” Ebből kifolyólag „nem kockáztathatja a haza többezer négyzetkilométernyi területét és százezrek életét”. Nyilván a déli tartományra célzott, azt a hamis illúziót keltve, hogy kiállásával esetleg vissza lehet szerezni Koszovót. Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy ezt nem kell tennie, folytatta a patrióta szíveket megdobogtató lamentálást, akkor válasszanak másik elnököt…

Vagyis magyarán: az elnök tudja, hogy hiábavaló munkát végeznek, teljesen feleslegesen fáradoznak a szakértők és a miniszterek a levélírással, mert az EU-tagállamok úgysem fogják megváltoztatni álláspontjukat, de mégis meg kell mutatnia, hogy ő igenis kiáll a koszovói igazságért… E nemes szándékában azonnal megerősítette őt a rezsimet támogató belgrádi média, s a napokban ilyen címeket olvashattunk a lapok első oldalán:

„Katalónia esete leleplezte az EU kétszínűségét”, „Szerbia követeli, hogy változtassák meg a Koszovó elismeréséről hozott döntést”, „Vučić: elvárom, hogy kérjenek bocsánatot”.

Amiből a közvélemény leszűrhette, hogy ismét hadban állunk valakikkel, ezúttal az Európai Unióval, amelynek tagságáért mellesleg oly kitartóan fáradozik a kormány.

A hazáért vállalt mártíromság atittűdjét már megszokhattuk Vučićtól, és az sem újdonság, hogy az érvek között a fent említett nemzeti igazság szempontjából válogat. Így Katalónia és Koszovó esetének összehasonlításakor egy szó sem esik az itteni előzményekről, azokról, amelyekre Brüsszelben is utaltak, „sajátos geopolitikai helyzetet” emlegetve. Például arról, hogy mi előzte meg a koszovói történéseket, majd végül a függetlenség kikiáltását.

A Brüsszelnek küldött levélben, erre mérget vehetünk, aligha lesz szó a Milošević rezsim által végrehajtott erőszakos centralizálásról, az úgynevezett joghurtforradalomról, a tartományok – Vajdaság és Koszovó - autonómiájának felszámolásáról. És nyilvánvalóan arról sem, hogy a rezsim által a koszovói szerbek soraiból toborzott mítingelők miként járták az országot a következő szövegű transzparensekkel: „Srbija iz tri dela biće opet cela” („A három részből álló Szerbia ismét egységes lesz”). Ami bevezetés volt az ország belgrádi forgatókönyv szerinti átszervezési kísérletéhez, s végül is háborúhoz vezetett. Arról sem esik majd benne szó, hogy miként törték le katonai és rendőri erők bevetésével a koszovói zendülést, miként hajtottak végre etnikai tisztogatást, űzték el az albán lakosságot szülőföldjéről.

Mert ha így húzta volna meg a párhuzamot Katalónia és Koszovó között, akkor az egész összehasonlítási kísérlet és műfelháborodás okafogyottá vált volna.

De ha már maga az elnök is beismeri, hogy semmi esély sincs arra, hogy tiltakozásuk nyomán megváltozna az uniós álláspont Koszovó kérdésében, arra pedig még kevésbé, hogy a tagállamok akár megváltoztatnák a Koszovó elismeréséről hozott döntésüket, akkor mi értelme van a „katalóniai levélnek”?

Akárhogy is nézzük, a levél igazi címzettje tulajdonképpen nem is Brüsszel, hanem a hazai közvélemény. Pontosabban a közvéleménynek az a része, amely továbbra is vevő a koszovói húrokat pengető nemzeti romantikára. A spanyol tartomány ügye tehát jó ürügyet szolgáltatott Vučićnak egy újabb patetikus nemzetmentői szerepvállaláshoz a patrióta nagyközönség számára. Ez eddig be szokott jönni Szerbiában minden választáson.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban