Tűlevél
Áram lesz, a többi nem biztos
Betűméret:             

IGAZ, HOGY A. VUČIĆ SUGALLATÁRA LEFÚJTÁK a rendkívüli parlamenti választásokat, és csak Belgrádban kerül sor helyhatósági megmérettetésre március elején, ám azért a kampány „áldásairól” nekünk, többieknek sem kell lemondanunk. Méghozzá jócskán idő előtt lehet benne részünk, hiszen még el sem dördült a startpisztoly, azaz hivatalosan ki sem írták a választásokat, máris megszólaltak a propaganda nagyágyúk.

Mint az elmúlt héten tapasztalhattuk, a pártok szemmel láthatólag nehezen viselik el, hogy csaknem egy teljes esztendeje nem kampányolhattak. Nálunk a politikai élet különben is legnagyobb részt kampányból és választásokból áll, közben pedig készülnek az újabb fordulóra. Alig mossa le az eső az előző kampány plakátjait, máris megjelennek az újabb falragaszok ugyanazokkal az arcokkal, legfeljebb más, divatosabb nyakkendővel.

Ha felemelkedésünk a választások gyakoriságán múlna, már régen magunk mögött hagytuk volna a svédeket, és a svájciak is irigy tekintettel méregetnének minket.

A lázas előkészületekből és az egyre forrósodó hangulatból ítélve aligha reménykedhetünk nyugodt és békés erőpróbában. Ana Brnabić miniszterelnök is arra figyelmezteti a közvéleményt, hogy piszkos, sárdobálástól sem mentes kampánynak nézünk elébe Belgrádban, amit úgy kell érteni, hogy az ellenzék képes lesz galád módon minden eszközt bevetni, hogy kétségbe vonja a fővárosi elöljáróság és általában a haladó kormányzat világra szóló eredményeit. Például képesek lesznek még abból is ügyet csinálni, hogy miként kerülhetett 83 ezer euróba a fővárosiak karácsonyfája, amikor a New York-iak ennek negyedéért állítottak maguknak karácsonyi fenyőt.

Hja, ez van, ha egy polgármester smucig, és nem a lakosság érdekeit tartja szem előtt, mint a haladóké.

Ivica Dačić külügyminiszter és a kormánykoalíció második legnagyobb pártja, a szocialisták vezetője ugyancsak arra hívta fel pártkáderei figyelmét, hogy nem akármilyen választásokra készülünk. Azért nem, mert - mint a párt fővárosi bizottságának ülésén hangoztatta - a tét nemcsak Belgrád, hanem az egész ország jövője. Lazsálásnak tehát nincs helye, azonnal neki kell fogni a küzdelemnek. Amolyan diszkrét intelemként is felfogható volt ez, hogy ha itt veszítenek, akkor országos szinten is könnyen kicsúszik kezükből a hatalom és az ezzel járó összes kiváltság, a zsíros állásoktól kezdve, a szolgálati Audin át egészen a szélesebb pereputty elhelyezkedéséig.

Ki tudja milyen meggondolásból, a szocik ezúttal nem haladópárti partnereikkel együtt lépnek fel, hanem külön listán. Talán azért, mert nagyon bíznak polgármester-jelöltjük, Aleksandar Antić energetikai miniszter kiváló képességeiben. Hisz nem akármilyen politikusról van szó, mint az említett gyűlésen elhangzott méltatásban kiemelték: „amióta ő irányítja az energetikai tárcát, nem volt nap Szerbiában, hogy ne lett volna áram”. Nem tudom, hogy mondjuk a német villanygazdasági miniszter elmondhatja-e ugyanezt magáról, mindenesetre a hazai áramfogyasztók biztosan büszkék tárcavezetőnkre. És reménykedhetnek, hogy ha marad a haladó-szocialista vezetés, akkor a jövőben is lesz áram minden nap. Legfeljebb egyebekben fogunk szűkölködni.

Egyéb bombasztikus kijelentések is elhangzottak az említett gyűlésen, a Palma becenévre hallgató Dragan Marković jagodinai polgármester például Dačić iránti rajongásában odáig ment, hogy „szerb Titónak” kiáltotta ki, amiért „bölcs döntéseivel szavatolja Szerbia biztonságát”, akárcsak Jugoszlávia biztonságát szavatolta volt a néhai vezér.

Csak meg ne sértődjenek a koalíciós partnerek, hogy nem az ő vezetőjüket hasonlította az „örökös elnökhöz”.

KÖZBEN SE VÉGE, SE HOSSZA AZ ELEMZÉSEKNEK, hogy Vučić miért állt el a belgrádival egy időben tartandó rendkívüli országos parlamenti választásoktól? Hiszen köztudomású, hogy közeli munkatársainak nagy többsége nyíltan követelte a rendkívüli voksolást. Ki arra hivatkozott, hogy a szkupstinában „elviselhetetlen” a légkör, a zabolátlan ellenzék akadályozza a jól nevelt haladópárti honatyáknak a haza felemelkedése érdekében kifejtett áldásos tevékenységét, míg mások azért tartották volna fontosnak az összevont megmérettetést, hogy akkor egészen 2022-ig zavartalanul, a jövőjük miatti idegeskedés nélkül vezethetnék az országot.

Maga Vučić azzal ment el a sorsdöntő pártelnökségi tanácskozásra, hogy bár ő személy szerint nem híve az előre hozott parlamenti választásoknak, nem tartja kizártnak, hogy munkatársai „leszavazzák”. Azt a látszatot keltve, hogy náluk a pártban amolyan demokratikus centralizmus uralkodik, mint az egykori JKSZ-ben, amikor a döntéseket kvázi a legdemokratikusabban hozzák meg, amit aztán kötelező mindenkinek végrehajtani.

Amiből csak annyi volt igaz, hogy fönt meghozták a döntést, a tagság meg köteles volt azt zokszó nélkül, „demokratikusan” végrehajtani.

Nem történt másképp a haladóknál sem. Hiába írták a lapok, hogy a SNS-káderek többsége az előrehozott parlamenti választások mellett van, csodák csodájára életbe lépett a demokratikus centralizmus, és a legkonokabb választáspártiak is, nyomós érveiket feledve, beálltak az elnök mögé. Újfent megerősítve ezzel, hogy ebben az országba mindenről csak egy ember dönt. Megszavazták tehát Vučić javaslatát, hogy csak Belgrádban legyen voksolás. Az ötszáz küldöttből mindösszesen ketten vették a bátorságot, hogy nemmel szavazzanak. És ami a dicséretes párthűség legbeszédesebb bizonyítéka: utólag valamennyien az ő érveit hangoztatják szóról szóra, mint hűséges papagájok. Mármint azt, hogy döntésükben nem a párt érdekeit tartották szem előtt (ami a rendkívüli országos voksolás lett volna, nagy eséllyel győzelmükre), hanem az országét!

Vagyis vágódjunk hanyatt a meghatottságtól, hogy ilyen önzetlen vezetése van az országnak, amely saját biztos győzelme helyett a bizonytalant választja, csakis a mi érdekünkben. Ki az a hálátlan, a legkisebb figyelmet sem érdemlő polgár, aki ne rájuk szavazna?

A legtöbb elemző szerint azonban Vučić ódzkodása az újabb rendkívüli választásoktól inkább a nyugati partnerek intelmével magyarázható. Figyelmeztették, hogy az országos választásokkal járó ramazúri jó egy évvel visszavetné a Koszovóról való egyezkedést, s így az uniós csatlakozási tárgyalásokat is. Emellett még jobban felkorbácsolná a szenvedélyeket a nemzeti jobboldalon, ahol már úgyis nagy a mozgolódás, a hazaárulás emlegetése. Gondoljunk csak Amfilohije montenegrói-tengermelléki érsek minapi kijelentésére, amelyben azzal vádolta Aleksandar Vučićot, hogy Szerbia és Koszovó elárulására készül. Az árulás az lenne, ha aláírná a Koszovóval való megállapodást, és ez közel sem csak a szélsőséges politikai nézeteiről ismert főpap véleménye.

Ha már el is álltak a rendkívüli voksolás ötletétől, azért a haladók semmit sem bíznak a véletlenre. Belgrádi listájuk elnevezésében így utalnak a nagyfőnökre, akinek említésétől sikerüket remélik: „Aleksandar Vučić – azért, mert szeretjük Belgrádot”.

Az ellenzéki demokraták főpolgármester-jelöltje, Dragan Šutanovac pedig ennek megfelelően ezt az elnevezést javasolja listájuknak: „Lista Aleksandar Vučić ellen”. Szerinte ugyanis a belgrádi választásokon is az ő személyes hatalma a tét. Vagy sikerül megingatni, vagy marad minden a régiben.

J. GARAI Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban