Tűlevél
Ne szólj szám, nem fáj fejem

KÖTÉLTÁNC. Bár a vegyi fegyverekhez köthető szíriai katonai létesítmények ellen végrehajtott amerikai-brit-francia légicsapások heves reagálásokat váltottak ki Moszkvában, a damaszkuszi rezsim szövetségesénél, az eszkaláció azonban remélhetőleg elmarad, és nem kerül sor a két világhatalom közti közvetlen összecsapásra. Így a harmadik világháború sem tör ki - azoknak a belgrádi zsurnalisztáknak a legnagyobb bánatára, akik a napokban váltig ezzel riogatták olvasóikat.

Ám Belgrádot így is kényes helyzetbe hozta a péntek esti légicsapás sorozat, a szíriai hadsereg (egyelőre feltételezett) vegyifegyver-támadására adott nyugati válasz, mint minden olyan szituáció, amikor állást kell foglalni a nyugati és az orosz érdekek között. A szerb kormány most sem csatlakozott az Európa Uniónak a megtorló akciót támogató állásfoglalásához, de óvakodott az orosz tiltakozás helyeslésétől is. Aleksandar Vučić elnök a Kyle Scott belgrádi amerikai nagykövettel való találkozása után adott nyilatkozatában úgy próbált egyensúlyozni, hogy Szerbia elítéli a vegyi fegyverek alkalmazását a világ bármely pontján, „de mint területileg kis ország nem avatkozik a nagyhatalmak ügyeibe”. „Országunk féltékenyen őrzi katonai semlegességét, párbeszédet folytat és partneri viszonyra törekszik mindenkivel”, mondta.

Csak találgathatjuk, hogy a szerb vezető magyarázatával, ezzel a kötéltáncos produkcióval mennyire volt elégedett az amerikai diplomata, mint ahogy azt is, hogy vajon milyen indoklással áll majd elő Vučić, amikor Alekszandar Csepurin orosz nagykövettel találkozik.

Vladislav Jovanović volt szerb külügyminiszter úgy értelmezi a Szíria elleni amerikai-brit-francia légitámadást, hogy az tulajdonképpen politikai támadás Oroszország ellen. Szerinte a nyugatiak ezzel üzentek Moszkva barátainak, hogy az általa nyújtott védelem nem szavatolja biztonságukat, hisz láthatták, hogy nem is próbálta megakadályozni a Szíria elleni agressziót. Nem derül ki, hogy Jovanović a belgrádi kormányt szándékozott-e figyelmeztetni, hogy ne tápláljon túlzott reményeket az orosz támogatást illetően, vagy csak a nyugatiakat akarta szapulni.

A közel-keleti helyzet kiéleződése azzal a következménnyel jár Szerbiára nézve, hogy erősödő nyugati nyomással kell számolnia az oroszokkal fenntartott baráti viszonya miatt, így látja Ljiljana Smajlović, a Politika volt főszerkesztője. A Nyugat ugyanis Szerbiát Oroszország egyetlen még megmaradt európai szövetségesének tartja, és ha ártani akar Putyinnak, akkor „Szerbiát pofozza le”, véli Smajlović. A Nyugat-Balkánnak ezt a részét ugyanis mindkét világhatalom saját érdekövezetének tekinti, és krízishelyzetekben megköveteli az érintett országoktól, hogy világosan foglaljanak állást mellettük. A szíriai háború jó alkalom számukra, hogy megpróbálják megerősíteni pozíciójukat.

Idézett elemző eszmefuttatását azonban kissé komolytalanná teszi, hogy a világpolitika eseményeit és ezek balkáni lecsapódását egészen eredeti módon az amerikai elnökök magánéleti problémáival hozza összefüggésbe. Nem kevesebbet állít, minthogy az 1999-ben Szerbiára mért NATO-légicsapásokra azért került sor, mert Bill Clinton akkori amerikai elnök így akarta elterelni a közvélemény figyelmét a Lewinsky kisasszonnyal támadt szerelmi afférjáról… Amit úgy is felfoghatunk, hogy Koszovónak és a Milošević-rezsim etnikai tisztogató akciójának semmi köze sem volt a bombázáshoz! És ha nincs Monica, megússzuk az egészet szárazon.

Bill Clinton nyomdokain jár Donald Trump is, véli Smajlović, amikor a britekkel és a franciákkal együtt kockázatos légicsapásokra adja a fejét Szíriában: ő is így szeretné feledtetni újabban kirobbant szexbotrányait, amelyek megingatták házasságát.

Amiből egyenesen következhet, hogy a stratégiai elemzések mellett a pletykalapokat sem árt elolvasni, ha a jövőnket fürkésszük.

HOLLÓ A HOLLÓNAK… Nem mintha a szíriai fejlemények tükrében bárkit is túlságosan felizgatott volna a Vojislav Šešeljre kiszabott tízéves börtönbüntetés, esete mégis hullámokat vert, főleg magának az érintettnek fellépése miatt.

Az ENSZ nemzetközi törvényszéki mechanizmusa (az a testület, amely a hágai Nemzetközi Törvényszék megbízatásának lejárta után fennmaradt ügyeket vette át) ugyanis a múlt héten visszavonta a Šešelj-ügyben hozott korábbi felmentő ítéletet, és emberiesség elleni bűncselekmények miatt tízévi börtönbüntetésre ítélte. Mivel azonban a radikálisok vezére több, mint tizenegy évet töltött vizsgálati fogságban Scheweningenben, a büntetés letöltöttnek tekintendő. A csetnikvajda tehát ismét szabad ember, ott folytathatja (destrukciós) tevékenységét, ahol abbahagyta, amikor 2003-ban önként adta fel magát az ENSZ-bíróságon és utazott el Hágába, hogy „megsemmisítse ezt a szerbellenes intézményt”. Igaz, a megsemmisítésből nem lett semmi, azt viszont elérte, hogy néhány nemzetközi tekintélynek örvendő ügyész és jogtudós súlyos neurózis tüneteivel vonult idő előtti nyugdíjba.

A másodszorra kimondott verdikt inkább csak elkötelezett híveit foglalkoztatja és készteti őket arra, hogy újfent elverjék a port a hágai bíróságon, vagy hogy azon keseregjenek (mint például az egyik legagilisabb kormánypárti lap kommentátora), hogy Šešeljt csupán azért ítélték el háborús bűncselekmények elkövetése címén, amiért beszédeket mondott… Talán még meg is sajnálhatnánk szegényt, ha nem emlékeznénk néhány cselekedetére, például a herkócai úszítására, ahol felolvasta azoknak a nem szerb lakosoknak a névsorát, akiknek távozniuk kell az országból. (A szendvicseket állítólag nem ő ajánlgatta a távozóknak, hanem egyik munkatársa.)

Különben maga Šešelj sem csinált nagyobb ügyet az ítélethirdetésből, nem is jelent meg az eseményen, és előre jelezte, hogy esze ágában sincs élve távozni az országból, ha netán letöltendő szabadságvesztésre ítélik. Viszont mintha vérszemet kapott volna az eseménytől: a terhére rótt háborús bűncselekményekről szólva kijelentette, hogy „intenzíven készül arra, hogy megismételje őket”, és elsőként Tomislav Žigmanovval (a Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségének elnökével) és Nenad Čanakkal (a Vajdasági Szociáldemokrata Liga) elnökével számol le. A botrányos kijelentés miatt azonban csak az érintettek és pártjaik tiltakoztak, a kormány és az ügyészség a füle botját sem mozdította.

A verdikt után felmerült a kérdés, hogy megtarthatja-e Šešelj képviselői mandátumát, tekintve, hogy a képviselőkről szóló törvény szerint nem lehet a ház tagja, akit hat hónapnál hosszabb börtönbüntetésre ítélnek. A radikálisok elszántan védelmezik vezérüket, azzal érvelve, hogy Šešeljt nem képviselőként ítélték el, és különben is letöltötte a kiszabott büntetést. Az ellenzéki demokratikus pártok a mandátum megvonása mellett kardoskodnak, a kormánypártiak pedig hallgatnak, mint a sír.

De hogy is várhatnánk el a haladóktól, hogy kiálljanak a törvény mellett és a vajda ellen, amikor pártvezetőjük (Vučić elnök) Šešelj egyik leghűségesebb tanítványa volt, mint ahogyan jelenlegi frakcióvezetőjük, Aleksandar Martinović is… Gondoljunk a hollóról szóló közmondásra.

J. Garai Béla

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, heti rovata, a Tűlevél hétfőnként frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A pápuák velünk vannak - illusztráció
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amikor az aratás lesz a fő hír - illusztráció
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
MIT TUD AZ ELNÖK? Az ember mégse állhat ki az utcára, kifaggatni a járókelőket, hogy mit gondolnak Koszovóról, az ország uniós tagságáról, a kormány tevékenységéről… Így pedig kénytelenek vagyunk a naponta megjelenő közvélemény kutatásokra hagyatkozni, és belőlük eligazodni saját józan eszünk szerint.Merthogy...
2018. MÁJUS 21.
[ 10:31 ]
Közeledni látszik az idő, amikor Koszovó kérdésében aligha lehet elkerülni a kenyértörést a kompromisszumra hajlók és a keményvonalasak között – ha Szerbia folytatni akarja az uniós felzárkózást. Mindenesetre odáig már elérkeztünk (ez volt az elmúlt hét szenzációja), hogy Aleksandar Vučić, ha óvatosan is, de...
2018. MÁJUS 14.
[ 11:41 ]
Beolvasás folyamatban