Nincs bűn bűnös nélkül, és ahhoz, hogy méltóképpen emlékezzünk, a bűnösöket is néven kell nevezni és miközben a kommunista diktatúrák miatti veszteségeinket vesszük számba, emlékeznünk kell a délvidéki eseményekre is, a jugoszláv kommunista partizánok 1944-es vérengzésének és kegyetlenkedéseinek tömegsírokban nyugvó áldozataira - üzente Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke, a párt parlamenti frakcióvezetője kedden a kommunizmus délvidéki áldozatainak tiszteletére tartott megemlékezésen.
A Tito vezette partizánterror áldozataira való megemlékezést a Keskenyúton Alapítvány és a Polgárok Háza szervezésében szép számú résztvevő jelenlétében tartották meg a Polgárok Házában, ahol Gulyás Gergely emlékbeszédéhez társulva Teleki Júlia, az Újvidéki melletti egykori Tiszainstvánfalván (ma Bački Jarak) elsősorban a németek és magyarok kollektív büntetésére kialakított haláltábor túlélője kijelentette: azt várja, hogy a szerb hatalom képviselője a magyarok ellen a második világháború végén elkövetett bűnök miatt bocsánatot kérjen a magyaroktól a magyar parlamentben. Hosszú volt az út odáig, hogy Csúrogon, azon a helyen, ahol elföldelték a falu ártatlanul kivégzett magyarjait, emlékhely alakuljon, ahol a szerb és a magyar államfő együtt hajtott fejet, de a szerb bocsánatkérés nem történt meg, és akadályok tapasztalhatók a titói rezsim által a magyaroktól elkobzott vagyon visszaszármaztatásában is.
Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Alapítvány kuratóriumának elnöke, a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezés szervezője a történtek hátterére, a „miértre” utalva tette fel a kérdést, hogy vajon van-e magyarázat a nemzeti hovatartozás alapján a zsablyai, csúrogi és mozsori magyarokra, még az újszülöttekre is, kimondott kollektív büntetésnek, haláltáborba-küldésének és vagyonunk teljes elkobzásának? És vajon mivel magyarázható, hogy ugyanez megtörtént az akkori Jugoszlávia teljes német lakosságával? A Josip Broz Tito vezette kommunista-partizán mozgalom legfelsőbb szervének, a Jugoszláv Antifasiszta Tanácsnak az Elnöksége 1944 november 21-én hozott egy határozatot, amellyel az ország mintegy félmilliónyi német lakosságát megfosztotta a jugoszláv állampolgárságtól, a teljes vagyonát pedig elkobozta. Vajon miért? Bosszúból, kollektív büntetésként ugyanolyan reflexekkel mint a fasiszta ideológia követői? Vagy egyszerűen a proletár diktatúrát és az állami centralizáció ideológiáját hirdető rezsim vagyonának a gyarapítása miatt volt erre szükség? – hangzottak a vádpontoknak is beillő kérdések.
Ehhez kapcsolódva volt szó a megemlékezésen Friedrich Anna Miét/Warum? című regényéről, amelyben a szerző a járeki haláltábort túlélt, német-magyar családból származó asszony életútja által ad képet a haláltáborokról, a több országra szakadt családok szenvedéseiről, a szülőföld elvesztésének traumájáról.
A megemlékezésen Szabó Annnamária az eseményhez illő délvidéki népdalokat adott elő.
Az emlékest eseményeit megelőzően a Polgárok Házában szép számú közönség előtt sor került Tóth László és Póth Imre budiszavai-újvidéki szerzőpáros Bácskai tájkép bárányokkal című filmjének magyarországi ősbemutatójára. A film egy budiszavai-kaboli (kovilji) család történetén keresztül mutatja be az 1942-és 1944-es eseményeket és megrázó képet ad a magyar-ellenes megtorlásokkal kapcsolatos több évtizedes kényszerű hallgatásról.
F-ch
Nincs hozzászólás. Legyen az első!