Vajdaság
A Mári-napi szaladás 170. évfordulójára emlékeztek Bácsfekehegyen
Betűméret:             

A magyar forradalom és szabadságharc tragikus eseményeként tartják számon a délvidéki történések közül a Mári-napi szaladásnak nevezett tragikus eseményt, amikor több település magyar lakossága menekülni volt kénytelen. Amikor a magyar haderőt kivonták a térségből, a szerbek előrenyomulása és megtorlása elől az akkor feketehegyi magyarok Kunhegyesre és Kiskunhalasra, valamint Soltvadkert környékére menekültek.

A megemlékezésen Bojtos Béla, Bácsfeketehegy tanácselnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Kiskunhalas és Kunhegyes küldöttségeinek köszöntője következett. A történelmi előadás keretében Sárközi István, a Feketics Művelődési Egyesület elnöke idézte fel a korabeli, többnyire szomorú és tragikus eseményeket: a bácsfeketehegyiek letelepedését, a szabadságharc előzményeit, a szaladás napját és az azt követő történéseket.

A helybeliek mellett jelen voltak Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Kishegyes, az MNT, a tartományi szervek képviselői, valamint Kunhegyes és Kiskunhalas világi és egyházi képviselői.

A történelem csak Mári-napi szaladásként jegyzi a 170 évvel ezelőtti eseményeket, amikor a mai Bácsfeketehegy egykori lakói elhagyni kényszerültek falujukat. Az előzményekhez tartozik, hogy Vécsey Károly tábornok csapatai 1849. január 20-án, a hadi helyzet miatti haderő-átcsoportosítás során északabbra vonultak, védtelenül hagyva a délvidéki településeket. A szenttamási szerb sereg pedig erről értesülve megindult a magára hagyott települések irányába. A szerb katonák a magyarok lemészárlásával, fosztogatásával igyekeztek zűrzavart kelteni a szabadságharc éppen sebezhető területén.

1849. január 23-án Bácsfeketehegy református lakossága gyalog, szekereken, vagy lóháton menekült északi, északnyugati irányban. Bácsfeketehegy lakossága Kiskunhalas és Soltvadkert református egyházaival korábban felvette a kapcsolatot. Éppen, amikor sokan a Mária nap megünneplésére készülődtek, jött a hír, a község határába értek a szerbek. A szájhagyomány szerint sokan még az ünnepi mákos kalácsot is a kemencében hagyták és elmenekültek. Az a tizenkét honvéd marad ott, akiket Vécsey hagyott hátra a seregéből. Hősiesen vették fel az eleve reménytelen küzdelmet a többszörös túlerővel és mindannyian odavesztek. Rajtuk kívül a - magyarok közül – csupán néhány mozgásképtelen beteg és öregember maradt csak a faluban. Berhidai Keresztes József református lelkész is ott maradt, őt egy bácsfeketehegyi sváb ember néhány nappal később lelőtte. Kiskunhalasra mintegy ezren menekültek. Ezeket az embereket református testvéreik közel nyolc hónapig befogadták, családi házaknál szállásolták el őket, miközben az ottaniak is szűkösen éltek.

Kisebb létszámban, de menekültek érkeztek még: Ada, Bajmok, Becse, Csantavér, Csóka, Kikinda, Kishegyes, Kula, Mohol, Ókér, Ómoravica, Pacsér, Péterréve, Szabadka, Szenttamás, Temerin, Topolya, Törökkanizsa, Verbász és Zenta helységekből is.

A feljegyzések szerint Gózon Imre halasi főbíró javaslatára a testület 1849. február 5-én jóváhagyta, hogy a város tulajdonában lévő gabonából bizonyos mennyiségeket a rászorultaknak és betegeknek kiosszanak. A helyi református anyakönyvek bejegyzései szerint 1849-ben a bácsfeketehegyiek közül 23 fő hunyt el, viszont 18 gyermek ott született. A kirabolt, részben leégett faluba 1849. szeptember és október hónapokban merészkedtek vissza az elűzöttek. Az év elején megölt honvédeket és magyarokat is csak ekkor tudták eltemetni. Mártírlelkészüknek, Berhidai Keresztes Józsefnek csupán 1885-ben állíthattak síremléket. A bácsfekehegyiek kollektív emlékezetében 170 év után elevenen élnek ezeknek a nehéz napoknak az emlékei.

Sárközi előadásában többi között kitért arra a tényre is, hogy őseik valójában abban bíztak, hogy egyedül élhetnek majd ezen a tájon. Ezzel ellentétben viszont az első pillanattól más nemzetiségekkel kellett együtt élniük. Kitért a kishegyesi csatára is, ami a község három településének a határában játszódott, valamint a kishegyesi csata emlékét őrző szobor sorsára is. Előadásában részben történelmi forrásokra hivatkozott, részben pedig nagyapja, Sárközi Ferenc helytörténeti kutatásaira.

A megemlékezés január 26-án, szombaton 17 órakor folytatódik, amikor egy kunokról szóló ismeretterjesztő filmet mutatnak be a Kultúrotthonban. Február 3-án, vasárnap 9 óra 30 perctől egy istentiszteletre kerül sor a református egyházközösség imatermében, melynek keretében szintén a 170 évvel ezelőtti eseményekre emlékeznek. Azt követően megkoszorúzzák Berhidai Keresztes József lelkész sírját. A megemlékezést a Feketics Művelődési Egyesület és a Bácsfeketehegyi Református Egyházközség közösen szervezte.

A megemlékezésen az is elhangzott, hogy a tervek szerint eben az évben megünneplik majd a "szaladást" követő visszatérés évfordulóját is.

Tóth Péter

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Ma, március 28-án megkezdődött a tavaszi szünidő a vajdasági iskolák diákjai számára. A szünidő április 3-án, szerdán ér véget. A többi, szerbiai tanuló április 29-től, hétfőtől május 6-ig lesz tavaszi vakáción, és május 7-én térnek vissza az iskolapadokba. Ez egyben az utolsó szünidő is az idei tanév...
2024. MÁRCIUS 28.
[ 11:42 ]
A topolyai Žibelben megkezdődött a másodlagos szennyvíztisztító próbaüzeme. Újabb lépésként tekinthetünk erre, ami a környezetszennyezés megszűnte irányában lett meglépve. Az Európai Unió, Valamint Svájc és Svédország kormánya támogatásának köszönhetően, a szerbiai környezetvédelmi minisztériummal...
2024. MÁRCIUS 28.
[ 11:41 ]
Egy férfi és egy nő holttestére bukkantak ma reggel egy sztapári házban, nem messze Zombortól. Az N1 nem hivatalos információi szerint ma reggel 6 óra körül egy nő (39) és egy férfi (46) holttestét találták meg. A nyomozás még folyamatban van. A sajtójelentések szerint gyilkosságról és öngyilkosságról van szó,...
2024. MÁRCIUS 27.
[ 16:38 ]
Beolvasás folyamatban