Vajdaság
Nagycsaládban élő gyerekek és egykék közös táborozása Horgoson          
A horgosi Fészek Nagycsaládos Egyesület nyári táborában jártunk

Tizenötödik alkalommal szervezte meg nyári táborát a horgosi Fészek Nagycsaládos Egyesület. Negyven gyerek zsibongásától hangos a vadászlak környéke. A horgosiak mellett más vajdasági településekről, de külföldről is érkeztek résztvevők. Habár nagycsaládokban élő gyermekeknek szervezték elsősorban a tábort, egykéket is befogadtak, hogy ők is élvezhessék, hogy milyen jó is az, ha sok gyerek van egy helyen.

A Horgosi csárda mellett a 6-os kilométerkövet kell figyelni, majd ott az egyik földes útra lefordulni. A kaszálón át vezet kacskaringózva az út, kétoldalt néhol fák és bokrok borítanak be teljesen egy-egy parcellát, valaha biztos tanyák álltak itt. Jó sokáig kanyargok az úton, már kezdenek kétségeim támadni, hogy jó helyen járok-e, amikor gyerekricsajra leszek figyelmes. Az út a vadászlakhoz vezet. A tisztáson egy csapat gyerek kiütőcskézik. Amikor a közelükbe érek, hangosan kiabálják: Jó napot! A tanya udvarában rengeteg színes sátor. Harkai Nándor fogad, ő az egyik táborszervező. A lakba vezet, ahol éppen készül az ebéd. Fasírozott lesz és krumplipüré.

Csikós Erzsébet, a horgosi Fészek Nagycsaládos Egyesület elnöke köszön rám. Vele egyeztettem le a riportot. Az asszonyokkal ő is az ebéd készítésén szorgoskodik. Kiülünk a tornácra, hogy röviden elbeszélgessünk.

- Az idén 40 gyermek van a táborban, három kivételével olyanok, akik még nem voltak nálunk – mondja Erzsike.

- Ez azt jelenti, hogy Horgoson is szép számban vannak nagycsaládok?

- Igen, Horgoson is sok nagycsalád van, de máshonnan is érkeztek gyerekek. Jöttek Bécsből, elég sok gyerek érkezett most Felsőhegyről, vannak Magyarkanizsáról, Kispiacról, Martonosról.

- A nagycsaládokból származó gyerekek mellett egykéket is befogadtak, hogy nekik is legyen társaságuk a szünidőben. Ők hogyan érzik itt magukat?

- A táborunk valójában egy ismerkedős tábor. A gyerekek barátkozhatnak egymással, de a természettel is. Tényleg mindenki jól érzi itt magát. Itt nem sms-ben folyik a kommunikáció, hanem személyesen. Csak akkor tudunk egy csoportba tartozni, ha lehetőség van egymással kommunikálni, személyesen beszélgetni.

- Egy tanyán vagyunk, mindentől elzárva. Itt a gyerekek tényleg csak egymásra számíthatnak, meg Önökre, a nevelőkre. Milyen programokkal telik el a nap? – teszem fel a kérdést immár Harkai Nándornak, akiről megtudom, hogy az egyesület elnökhelyettese.

- A nap nagy része játékkal telik. Különféle ügyességi játékokat szervezünk. Kiütőcskéznek a gyerekek, van kötélhúzás, luficsatákat rendezünk. Az egyik legnépszerűbb a palacsintaevő verseny. A játékok mellett kézműves foglalkozásokat is szervezünk, gölöncsérek jönnek majd a korongozásra tanítani a gyerekeket, de papírhajtogatást is tanulhatnak a gyerekek.

- Gondolom természetjárást is szerveznek. A táborlakók egy része városi, nekik az is nagy élmény, hogy megfigyelhetik a sünöket, gyíkokat…

- Volt már szöcskegyűjtés, de láttak már mezei egereket, rengetek itt a madár is. Viszonylag távol vagyunk az utaktól, úgyhogy háborítatlan itt a természet.

- Hány tagja van a Fészek Nagycsaládos Egyesületnek? - fordulok ismét az elnökasszonyhoz.

- Sajnos az utóbbi időben megritkult a tagság, de azért érkeznek új tagok is, mert olyan világot élünk, hogy szükségünk van egymásra. Három éve vezetem az egyesületet. Azóta sajnos egy dinárnyi állami támogatást sem kaptunk. A számlánk az nullával indult. Próbáltunk összegyűjtögetni adományokat, sátorokat vettünk, amire a gyerekeknek szükségük van. Az idén tudtunk vásárolni egy nagy trambulint is. Köszönjük a segítséget a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége adai központjának. Nagyon örülnek a trambulinnak a gyerekek, mindig vannak, akik ugrálnak rajta. Ha a segítségről van szó, akkor el kell mondani, hogy második éve vagyunk itt a vadásztanyán, amit régebben Fácánosnak neveztek. Ezt a lehetőséget mi a vadászegyesülettől kaptuk, Földi Attilának köszönhetően, nagyon hálásak vagyunk nekik.

- Más nagycsaládos egyesületekkel tartják-e a kapcsolatokat?

- Igen. Jó kapcsolataink vannak a kishegyesiekkel, a péterréveiekkel, adaiakkal.

A mostani táborban is ilyen színes a társaság, már ami a településeket illeti, ahonnan a gyerekek érkeztek. A kiütőcskézés közben véget ért, a társaság lassan gyülekezik a vadászlak körül. Több gyerek ül a tornácon, a padokon, néhányan kártyáznak, mások papírvirágokat készítenek. Kérdezem, hogy ki szeretne nyilatkozni, négyen a bátrabbak közül jelentkeznek.

Domján Zsaklina Bécsből utazott a horgosi táborba, 15 éves. Azt mondja, hogy a tábori élet eleinte stresszes, amíg össze nem szokik a csapat, de azután már minden „happy”.

- Egy nyugati nagyvárosból érkező gyerek hogyan találja fel magát egy tanyán?

- Már többször is voltam tanyán, anyu megtanított magyarul, néhány gyereket már ismertem, úgyhogy nem volt nehéz a beilleszkedés. Ismertem korábbról Erzsi nénit és Nándor bácsit is. A táborban legjobban kiütőcskézni szeretek. A többiek szerint is nagyon ügyes vagyok benne.

- Nagycsaládban élsz?

- Mondhatjuk. Három testvérem van. Én vagyok a legidősebb.

Bende Emese horgosi, ő is 15 éves. A táborban most csoportvezetői tisztsége van.

- A korábbi években is részt vettem a táborban. Mindig jól érzem magam. A főnökök is jó fejek. Szeretek a gyerekekkel lenni, mint csoportvezető.

- Hogyan sikerül megreguláznod a társaságot csoportvezetőként?

- Vannak gyerekek, akikkel többet kell beszélgetni, de igazából senkivel sincs probléma.

- Milyen programokat szerveztek?

- Vannak kézműves programok, labdajátékok, szoktunk számháborúzni. Szervezünk vetélkedőket. A csapatok egymás ellen versenyeznek, s pontokat szereznek, hogy a tábor végén nyereményekre tudjanak majd velük licitálni.

- Mennyi pontot sikerült eddig összegyűjtenetek?

- Az én csapatomnak eddig 1030 eurója van. Majd a legjobb nyereményekre fogjuk beváltani, nem tudom, hogy mik lesznek. Licitálunk, ameddig a pénzünk tart.

- Hogyan tetszik a környezet?

- A legkisebb csapattagommal valamelyik este a holdat figyeltük, ahogy a felhők kerülgetik. Itt minden olyan nyugodt, mindent meg lehet figyelni. Senki sem panaszkodik, hogy unatkozna.

- Te panaszkodsz-e a tábori körülményekre, ugye itt nincs sem wifi, sem Internet? - fordulok Bellér Zsókához, aki Magyarkanizsáról érkezett és 12 éves.

- Nekem nem hiányzik az Internet, nincs semmi panaszom. Első alkalommal vagyok itt. Mindenkivel próbálok barátkozni és a többiek is ugyanígy állnak hozzám. Biztos sok olyan gyerek lesz, akikkel tartom majd a kapcsolatot a tábor után is.

- Neked mi a kedvenc tábori időtöltésed?

- Nekem is a kiütőcske, meg szeretünk a lányokkal kártyázni. Készítettünk már virágokat színes papírból, s hurkapálcikákra ragasztottuk rá. Sok itt a vadvirág, pórbáljuk megcsinálni, de a kedvencem mégis a tulipán.

- És egy fiú hogyan érzi magát a táborban? – kérdezem a hajdújárási Nagy Farkas Eriket, aki 14 éves, s csupán azt kifogásolja, hogy kevés a fiú a táborban.

- Kevés a fiú, akik meg vannak, azok nagyon fiatalok, de szerencsére feltalálom magam a lányok között is. Kártyázok velük, kiütőcskézünk.

- Te is nagycsaládban élsz?

- Nem, nekem nincs testvérem, s pont azért jöttem, mert nem tudok mit csinálni a nyári szünetben, csak otthon lennék.

- Nagyfiúként felügyeled itt a kicsiket?

- Minden programban részt veszek. Ezek a programok nekem már picit gyerekesek, de viszont sokat lehet közben nevetni. Még gyerek vagyok, nem vagyok annyira felnőtt, hogy ezekben ne vegyek részt. Nagyon jól érzem magam, akár 2-3 hetet is el tudok viselni Internet nélkül, csak legyen egy ilyen jó társaság.

Készül még pár fotó, amikor megkérem a nyilatkozókat, hogy álljanak egymás mellé, önkéntelenül is átölelik egymás vállát. Számomra ez a legszebb bizonyítéka annak, hogy valóban baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Gyorsan telik az idő, indulnom kell. A vadászlak melletti tisztáson három fiú rúgja egymásnak a labdát. Amikor meglátnak, hangosan kiáltják: Viszontlátásra! Ebben a táborban nemcsak a növények, rovarok, apró állatok nevét tanulják meg a gyerekek, hanem azt is, hogy mi a tisztelet, állapítom meg elismerően.

Németh Ernő
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A rendőrség négy törökkanizsai fiatalt, köztük két kiskorút, tartóztatott le, mert a gyanú szerint megölték a 17 éves Barna Martint, tájékoztatott a belügyminisztérium. A gyanú szerint olyan súlyosan megverték a 17 éves fiút, hogy belehalt sérüléseibe. Holttestét szeptember 18-án találták meg a törökkanizsai...
2019. SZEPTEMBER 22.
[ 15:31 ]
Még augusztusban porig égett az óbecsei rendőr, a 44 éves Ilija Tančić háza. A tüzet a villanyvezeték meghibásodása okozta. Ilija Tančić egyedül neveli két kiskorú fiát, felesége, a gyerekek édesanyja tíz évvel ezelőtt hunyt el közlekedési balesetben. Házukban a tűz kitörésekor csak a 13 éves fiú tartózkodott....
2019. SZEPTEMBER 22.
[ 8:26 ]
Tordán lezajlott a XI. Kukoricafesztivál, amely több hagyományápoló rendezvényből, megmérettetésből állt össze, és amelyet Vajdaság minden területéről érkező vendégek is meglátogattak, Tordának szinte minden testvértelepülése képviseltette magát, de egy felvidéki kapcsolat is kialakulóban van, Lég községből is...
2019. SZEPTEMBER 22.
[ 8:14 ]
Beolvasás folyamatban