Vajdaság
Nagycsaládban élő gyerekek és egykék közös táborozása Horgoson          
A horgosi Fészek Nagycsaládos Egyesület nyári táborában jártunk

Tizenötödik alkalommal szervezte meg nyári táborát a horgosi Fészek Nagycsaládos Egyesület. Negyven gyerek zsibongásától hangos a vadászlak környéke. A horgosiak mellett más vajdasági településekről, de külföldről is érkeztek résztvevők. Habár nagycsaládokban élő gyermekeknek szervezték elsősorban a tábort, egykéket is befogadtak, hogy ők is élvezhessék, hogy milyen jó is az, ha sok gyerek van egy helyen.

A Horgosi csárda mellett a 6-os kilométerkövet kell figyelni, majd ott az egyik földes útra lefordulni. A kaszálón át vezet kacskaringózva az út, kétoldalt néhol fák és bokrok borítanak be teljesen egy-egy parcellát, valaha biztos tanyák álltak itt. Jó sokáig kanyargok az úton, már kezdenek kétségeim támadni, hogy jó helyen járok-e, amikor gyerekricsajra leszek figyelmes. Az út a vadászlakhoz vezet. A tisztáson egy csapat gyerek kiütőcskézik. Amikor a közelükbe érek, hangosan kiabálják: Jó napot! A tanya udvarában rengeteg színes sátor. Harkai Nándor fogad, ő az egyik táborszervező. A lakba vezet, ahol éppen készül az ebéd. Fasírozott lesz és krumplipüré.

Csikós Erzsébet, a horgosi Fészek Nagycsaládos Egyesület elnöke köszön rám. Vele egyeztettem le a riportot. Az asszonyokkal ő is az ebéd készítésén szorgoskodik. Kiülünk a tornácra, hogy röviden elbeszélgessünk.

- Az idén 40 gyermek van a táborban, három kivételével olyanok, akik még nem voltak nálunk – mondja Erzsike.

- Ez azt jelenti, hogy Horgoson is szép számban vannak nagycsaládok?

- Igen, Horgoson is sok nagycsalád van, de máshonnan is érkeztek gyerekek. Jöttek Bécsből, elég sok gyerek érkezett most Felsőhegyről, vannak Magyarkanizsáról, Kispiacról, Martonosról.

- A nagycsaládokból származó gyerekek mellett egykéket is befogadtak, hogy nekik is legyen társaságuk a szünidőben. Ők hogyan érzik itt magukat?

- A táborunk valójában egy ismerkedős tábor. A gyerekek barátkozhatnak egymással, de a természettel is. Tényleg mindenki jól érzi itt magát. Itt nem sms-ben folyik a kommunikáció, hanem személyesen. Csak akkor tudunk egy csoportba tartozni, ha lehetőség van egymással kommunikálni, személyesen beszélgetni.

- Egy tanyán vagyunk, mindentől elzárva. Itt a gyerekek tényleg csak egymásra számíthatnak, meg Önökre, a nevelőkre. Milyen programokkal telik el a nap? – teszem fel a kérdést immár Harkai Nándornak, akiről megtudom, hogy az egyesület elnökhelyettese.

- A nap nagy része játékkal telik. Különféle ügyességi játékokat szervezünk. Kiütőcskéznek a gyerekek, van kötélhúzás, luficsatákat rendezünk. Az egyik legnépszerűbb a palacsintaevő verseny. A játékok mellett kézműves foglalkozásokat is szervezünk, gölöncsérek jönnek majd a korongozásra tanítani a gyerekeket, de papírhajtogatást is tanulhatnak a gyerekek.

- Gondolom természetjárást is szerveznek. A táborlakók egy része városi, nekik az is nagy élmény, hogy megfigyelhetik a sünöket, gyíkokat…

- Volt már szöcskegyűjtés, de láttak már mezei egereket, rengetek itt a madár is. Viszonylag távol vagyunk az utaktól, úgyhogy háborítatlan itt a természet.

- Hány tagja van a Fészek Nagycsaládos Egyesületnek? - fordulok ismét az elnökasszonyhoz.

- Sajnos az utóbbi időben megritkult a tagság, de azért érkeznek új tagok is, mert olyan világot élünk, hogy szükségünk van egymásra. Három éve vezetem az egyesületet. Azóta sajnos egy dinárnyi állami támogatást sem kaptunk. A számlánk az nullával indult. Próbáltunk összegyűjtögetni adományokat, sátorokat vettünk, amire a gyerekeknek szükségük van. Az idén tudtunk vásárolni egy nagy trambulint is. Köszönjük a segítséget a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége adai központjának. Nagyon örülnek a trambulinnak a gyerekek, mindig vannak, akik ugrálnak rajta. Ha a segítségről van szó, akkor el kell mondani, hogy második éve vagyunk itt a vadásztanyán, amit régebben Fácánosnak neveztek. Ezt a lehetőséget mi a vadászegyesülettől kaptuk, Földi Attilának köszönhetően, nagyon hálásak vagyunk nekik.

- Más nagycsaládos egyesületekkel tartják-e a kapcsolatokat?

- Igen. Jó kapcsolataink vannak a kishegyesiekkel, a péterréveiekkel, adaiakkal.

A mostani táborban is ilyen színes a társaság, már ami a településeket illeti, ahonnan a gyerekek érkeztek. A kiütőcskézés közben véget ért, a társaság lassan gyülekezik a vadászlak körül. Több gyerek ül a tornácon, a padokon, néhányan kártyáznak, mások papírvirágokat készítenek. Kérdezem, hogy ki szeretne nyilatkozni, négyen a bátrabbak közül jelentkeznek.

Domján Zsaklina Bécsből utazott a horgosi táborba, 15 éves. Azt mondja, hogy a tábori élet eleinte stresszes, amíg össze nem szokik a csapat, de azután már minden „happy”.

- Egy nyugati nagyvárosból érkező gyerek hogyan találja fel magát egy tanyán?

- Már többször is voltam tanyán, anyu megtanított magyarul, néhány gyereket már ismertem, úgyhogy nem volt nehéz a beilleszkedés. Ismertem korábbról Erzsi nénit és Nándor bácsit is. A táborban legjobban kiütőcskézni szeretek. A többiek szerint is nagyon ügyes vagyok benne.

- Nagycsaládban élsz?

- Mondhatjuk. Három testvérem van. Én vagyok a legidősebb.

Bende Emese horgosi, ő is 15 éves. A táborban most csoportvezetői tisztsége van.

- A korábbi években is részt vettem a táborban. Mindig jól érzem magam. A főnökök is jó fejek. Szeretek a gyerekekkel lenni, mint csoportvezető.

- Hogyan sikerül megreguláznod a társaságot csoportvezetőként?

- Vannak gyerekek, akikkel többet kell beszélgetni, de igazából senkivel sincs probléma.

- Milyen programokat szerveztek?

- Vannak kézműves programok, labdajátékok, szoktunk számháborúzni. Szervezünk vetélkedőket. A csapatok egymás ellen versenyeznek, s pontokat szereznek, hogy a tábor végén nyereményekre tudjanak majd velük licitálni.

- Mennyi pontot sikerült eddig összegyűjtenetek?

- Az én csapatomnak eddig 1030 eurója van. Majd a legjobb nyereményekre fogjuk beváltani, nem tudom, hogy mik lesznek. Licitálunk, ameddig a pénzünk tart.

- Hogyan tetszik a környezet?

- A legkisebb csapattagommal valamelyik este a holdat figyeltük, ahogy a felhők kerülgetik. Itt minden olyan nyugodt, mindent meg lehet figyelni. Senki sem panaszkodik, hogy unatkozna.

- Te panaszkodsz-e a tábori körülményekre, ugye itt nincs sem wifi, sem Internet? - fordulok Bellér Zsókához, aki Magyarkanizsáról érkezett és 12 éves.

- Nekem nem hiányzik az Internet, nincs semmi panaszom. Első alkalommal vagyok itt. Mindenkivel próbálok barátkozni és a többiek is ugyanígy állnak hozzám. Biztos sok olyan gyerek lesz, akikkel tartom majd a kapcsolatot a tábor után is.

- Neked mi a kedvenc tábori időtöltésed?

- Nekem is a kiütőcske, meg szeretünk a lányokkal kártyázni. Készítettünk már virágokat színes papírból, s hurkapálcikákra ragasztottuk rá. Sok itt a vadvirág, pórbáljuk megcsinálni, de a kedvencem mégis a tulipán.

- És egy fiú hogyan érzi magát a táborban? – kérdezem a hajdújárási Nagy Farkas Eriket, aki 14 éves, s csupán azt kifogásolja, hogy kevés a fiú a táborban.

- Kevés a fiú, akik meg vannak, azok nagyon fiatalok, de szerencsére feltalálom magam a lányok között is. Kártyázok velük, kiütőcskézünk.

- Te is nagycsaládban élsz?

- Nem, nekem nincs testvérem, s pont azért jöttem, mert nem tudok mit csinálni a nyári szünetben, csak otthon lennék.

- Nagyfiúként felügyeled itt a kicsiket?

- Minden programban részt veszek. Ezek a programok nekem már picit gyerekesek, de viszont sokat lehet közben nevetni. Még gyerek vagyok, nem vagyok annyira felnőtt, hogy ezekben ne vegyek részt. Nagyon jól érzem magam, akár 2-3 hetet is el tudok viselni Internet nélkül, csak legyen egy ilyen jó társaság.

Készül még pár fotó, amikor megkérem a nyilatkozókat, hogy álljanak egymás mellé, önkéntelenül is átölelik egymás vállát. Számomra ez a legszebb bizonyítéka annak, hogy valóban baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Gyorsan telik az idő, indulnom kell. A vadászlak melletti tisztáson három fiú rúgja egymásnak a labdát. Amikor meglátnak, hangosan kiáltják: Viszontlátásra! Ebben a táborban nemcsak a növények, rovarok, apró állatok nevét tanulják meg a gyerekek, hanem azt is, hogy mi a tisztelet, állapítom meg elismerően.

Németh Ernő
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Megállapodás született a szerb és a magyar hatóságok között arról, hogy a Királyhalom–Ásotthalom, valamint Horgos 2–Röszke 2 közúti határátkelőhely 2019. július 22-29. között az eredeti 7-19 óra helyett 7-22 óra nyitva tartással üzemel, közölte a Police.hu, a magyar rendőrség hivatalos weboldala. Arról is...
2019. JÚLIUS 20.
[ 16:21 ]
Két jelentős gazdasági fejlesztést adtak át ma Adán, a Termometal és a T-1 Abraziv fémipari vállalatokban, amelyek közül az előbbi korszerű fémmegmunkáló gépeket, berendezések és szoftvert, az utóbbi pedig nagyteljesítményű fúró- és marógépet vásárolt a Prosperitati Alapítvány támogatásával. A fejlesztések...
2019. JÚLIUS 19.
[ 21:57 ]
Ada község önkormányzata idén jelentős összeggel, 15 millió dinárral támogatja a községbeli civil szervezetek székházának felújítását és berendezését. Az erre vonatkozó pályázaton tizennégy szervezet vett részt sikeresen, amelyeknek illetékeseivel Bilicki Zoltán, a község polgármestere ma írta alá a támogatási...
2019. JÚLIUS 19.
[ 21:56 ]
Beolvasás folyamatban