A dél-bánáti Sándoregyházán október 20-án ünnepelték a templombúcsút. A templom védőszentje Szent Vendel Apát, a jószágtartó gazdák és a pásztorok patrónusa, akinek életéről hallhattunk a prédikációban a szentmisén.

Sándoregyháza, ez az aprócska falu, csendes szigetként helyezkedik el a Duna bal partján. A település azonban nem csak azért különleges, mert minden oldalról víz veszi körül, hanem a helyiek származása miatt is. Sándoregyháza az al-dunai székely települések egyikeként, máris izgalmas kulturális színfoltja Vajdaságnak. A székely-magyar családok mellett azonban, a szintén nem minden napi történelmet hordozó, bolgár népcsoporthoz tartozó paltyánok, valamint a szász telepesek leszármazottjai lakják a települést. Mindhárom nemzetiség tagjai a katolikus közösséghez tartoznak, így közösen ünneplik a templombúcsút.

A liturgia előtt a hívek már gyülekeztek. A férfiak többsége a templom előtt beszélgetett, az asszonyok már odabent imádkoztak. A hívek egy része megérkezéskor gyertyát gyújtott szeretteiért. Főként idősekkel ugyan, de megtelt a barátságos kis templom. 11 órakor vette kezdetét az ünnepi szentmise, amit két nyelven celebrált ft. Varga Zoltán, muzslyai plébános, a szertartást kísérő énekeknek pedig egy része magyarul, egy része bolgárul szólalt meg. A békeköszöntéskor is ki-ki saját anyanyelvén fogad békességet a körülötte lévőkkel.

A szertartás végén ft. Szemerédi Pál, helyi plébános megköszönte a közösség összefogását, hogy együttesen készültek fel az ünnepre, tették szebbé templomukat.