Temerinben két helyszínen emlékeztek meg a trianoni békeszerződés száz éves évfordulójáról.
A száz másodpercig tartó harangzúgást a Szent Rozália plébániatemplom udvarában hallgatták meg a helyiek, felcsendült a Himnusz, majd közös imádságon vettek részt.
A Tájház udvarában az esti órákban megkoszorúzták az első világháborúban elesett temerini és környékbeli magyar áldozatoknak állított emléktáblát, a kegyelet virágait Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke és Varga Flórián, a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület vezetője helyezte el. A társulat tagjai zenés, verses, táncos előadással készültek a centenáriumi megemlékezésre, valamint bemutatták azt a két videót, amellyel magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által szervezett Milyen jó, hogy itt vagyunk elnevezésű pályázatra jelentkeztek.
Csorba Béla: Egy nemzet életében nincsenek reménytelen helyzetek, ha a nemzetben van hit
Csorba Béla, a VMDP elnöke kérdésünkre elmondta, mérsékelten, de optimista a vajdasági magyarság jövőjét illetően. Hozzátette, hogy az elmúlt száz év során számtalan megpróbáltatással kellett szembenéznie a közösségnek, mégis megmaradt. Kifejtette, hogy amikor a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták a déli vármegyéket, akkor a mai Vajdaság területén az összlakosság negyven százalékát sem érte el a magyar nemzetiség, ezen felül az elmúlt száz év nehézségei miatt a délvidéki magyarság lélekszáma a felére csökkent. A két világháború között, illetve azt követően napjainkig számtalan magyar emigrált Vajdaságból, egyesek önszántukból, egyeseket pedig elűztek, ezen felül szerbeket telepítettek be azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megváltoztassák a vidék demográfiai arculatát. Kiűzték a svábokat, 44-45-ben több tízezer magyart végeztek ki, majd jött a balkáni háború. A korábbiaknál jóval nehezebb helyzetből kellett talpra állnunk – mondta Csorba Béla, majd hozzátette, hogy szerinte az, hogy még tartjuk magunkat, az elsősorban a magyar kormány politikájának köszönhető. Az ő támogatásuk nélkül az eltűnésünk, elvándorlásunk és az asszimilációnk is nagyobb mértékű volna. Ezenkívül elmondta: azt sem szabad elfelejteni, hogy most ünnepeljük Zrínyi Miklós születésének négyszázadik évfordulóját. Mire tanít bennünket az ő életműve? - tette fel a kérdést.
"Azok az idők talán a trianoninál is nehezebb idők voltak. Az ország darabokra volt tépve. Zrínyi mégis vette a bátorságot hogy mind tollal, mind fegyverrel harcoljon az ország függetlenségéért egy olyan helyzetben, amelyet mindenki reménytelennek tartott. Azt gondolom, hogy egy nemzet életében nincsenek reménytelen helyzetek, ha a nemzetben van hit” – húzta alá Csorba.
Nincs hozzászólás. Legyen az első!