Az 1944-es áldozatok pontos száma a mai napig ismeretlen Magyarkanizsán. Annyi biztos, hogy három tömegsír van a kisvárosban. 1944-45-ben a városháza pincéjében gyűjtötték össze a foglyokat, akiket megkínoztak, majd tömegsírokba lőtték őket.

A helyi Nagytemetőben felállított emlékműnél gyűlnek össze minden év november 2-án azok, akik tisztelettel szeretnének adózni az ártatlanul kivégzett magyarok emléke előtt. Reményt keltő, hogy az idei megemlékezésen a Szerb Haladó Párt is képviseltette magát, hangzott el az önkormányzati rendezvényen.

Az egyházi megemlékezés után Forró Lajos történész mondott alkalmi beszédet:

- 1944. október 7-én jelentek meg a város határában az orosz csapatok, nyomukban pedig a partizánok. Az első polgári áldozat Kanizsán valószínűleg Teleki Béla molnár volt, akit október 8-án hajnalban lőtt le egy szovjet katona. A honvédség a kaszárnya védelmére hátrahagyott 11 honvédet, akik a partizánok bevonulása után megadták magukat. A szovjetek azonnal lelőtték és a kaszárnya garázsában elásták őket. Később a rozoga épület helyébe tornatermet építettek. A gyilkosságokat a városházán folytatták, ahol lelőtték az egyetlen itt maradt rendőrt, Sipeki Pált, akinek azokban a napokban született a fia, s ezért nem ment el a városból.

Az igazi randalírozás azonban éjszaka kezdődött, idézte fel a történész.

- A szovjetek a helyi visszaemlékezők szerint számos nőt megerőszakoltak, ezért sokan bujkálni kényszerültek. A kanizsai magyarok sorsáról egy helyi szerbekből alakult tízes tanács döntött, ők szabták meg, hogy a helyi magyarok közül kiket kell összeszedni és bezárni a városháza pincéjébe. Az elfogottak nagy részét a pincében halálra kínozták. Őket éjszakánként hordták ki a Tisza-menti erdőbe, tetemeiket tömegsírokba dobálták, s mésszel öntötték le őket.

A kanizsai áldozatok számát a mai napig nem tudták véglegesíteni. Hosszas kutatások után 72 nevet tudtak azonosítani, mondta Forró Lajos.

- 78 évvel a történtek után most ismét feltesszük a kérdést, hogy mikor temethetjük majd el tisztességesen áldozatainkat? Azokat a halottakat, akik dögtemetőkben, buszpályaudvarok alatt, töltések mellett jeltelen sírokban pihennek. Magyarkanizsa községben öt tömegsír van. Három Kanizsán, egy-egy pedig Horgoson és Martonoson. Több száz ember nyugszik jeltelen sírokban. Nem tudtuk eltemetni áldozatainkat, sőt, a mai napig fasisztáznak bennünket. Minap a szerb parlamentben ellenzéki képviselők az újvidéki emlékmű kapcsán kihasználták a lehetőséget, hogy továbbra is megbélyegezzék hozzátartozóinkat. Dr. Janko Veselinović, az ellenzéki összefogás jelöltje azt mondta, hogy vannak még antifasiszták, akik nem engedik meg, hogy a fasisztáknak emlékművei legyenek Újvidéken.

Forró emlékeztetett, hogy Tito antifasisztái a háború végén halomra gyilkolták a vidék színe-javát, mindenféle bírósági ítélet nélkül. 50 évig erről nem is lehetett beszélni. Hozzátartozóinkat Veselinović szellemi elődei gyilkolták meg, akik kiélve szadista hajlamaikat embertelen módon kínozták meg az embereket, mondta a történész.

Forró Lajos köszönetet mondott dr. Pásztor Bálint képviselőnek, aki a parlamentben határozottan lépett fel és megvédte áldozataink becsületét, visszautasította lefasisztázásukat és kijelentette, lesz Újvidéken emlékmű.

Forró Lajos szerint nem mindenki gondolkodik úgy, mint Veselinović antifasisztái.

- A két ország vezetésének köszönhetően a két nép megbékélni látszik, ezen a megemlékezésen is itt vannak a Szerb Haladó Párt képviselői. Nem szabad megengedni, hogy a két nép barátsága közé provokátorok akadályokat gördítsenek.

Az alkalmi beszéd után a koszorúzás következett. Az önkormányzat nevében Fejsztámer Róbert polgármester és Lackó Róbert KKT-elnök koszorúzott. Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának koszorúját dr. Riskó-Nagy László konzul helyezte el. Az MNT virágait Jerasz Anikó rakta le az emlékműhöz. Magyarkanizsa HK nevében Pálfi Ervin és Berec Sándor, a VMSZ nevében Újvári Zsombor parlamenti képviselő, Csikós László tartományi képviselő és Huzsvár Ervin, a párt községi szervezetének elnöke koszorúzott. Virággal emlékezett továbbá a Délvidék Kutatóközpont, illetve két oktatási szervezet is.

A 44-es megemlékezés után a jelenlévők átvonultak az első világháborús katonák parcellájához, ahol szintén megkoszorúzták a felújított emlékkeresztet.