Válasz
67. Kanizsai Írótábor: Generációk klasszikus találkozási helye

Magyarkanizsán folyamatban van a 67. írótábor, a vajdasági magyar irodalom legrangosabb rendezvénye. Habár a legfontosabb cél az irodalmi élet résztvevőinek a személyes találkozása, fontosak a tanácskozások is, amelyek minden évben az irodalom állapotáról és a további tervekről szólnak. A Magyarkanizsán megfogalmazott céloknak köszönhetőek például az utóbbi időben mind nagyobb területre kiterjedő helytörténeti kutatások, illetve a megszülető dokumentumregények, egyéb művek.

Kinek mit jelent a Kanizsai Írótábor? A kérdést elsőként Várady Tibor jogtudósnak, írónak tettem fel, akit 80. születésnapja alkalmából az idén a rendezvényen is köszöntenek, s bemutatják legújabb könyvét is, aminek címe, Mi történt Écskán?

- Jól érzem magam, de a jóérzés néha azzal is keveredik, mintha a múltat látnám itt – válaszolja Várady Tibor. - Valami olyasmi folytatódik, ami éppen abban a fázisban van, hogy múlttá váljon. Ez ad hozzá egy kis keserűséget is, de remélem, hogy mindez mégiscsak folytatódik, mert szép és van értelme. Az, hogy most már több mint 60 éve járunk ide, az biztatás. Nem sok minden marad fenn 60 évig!

- A fiatal írók, költők, az utódok műveit figyelemmel kíséri-e?

- Igen, igyekszem olvasni, mert érdekel. Most már olvasásra is több időm jut. Közben az embert innen-onnan az a gondolat is eléri, hogy sokkal kevesebben olvasnak ma, mint korábban, de kisebbségben élve megtanultuk, hogy ha az irodalom kisebbségivé válik is, ezzel is lehet majd élni.

Faragó Kornélia irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, szerkesztő ha csak teheti, részt vesz az írótáborban.

- A Kanizsai Írótábor egy klasszikus találkozási hely, s mostanra a generációk találkozási helye is – mondja Faragó Kornélia. - Nagyon szépen kialakult azzal, hogy a legfiatalabbakat is meghívják, s itt vannak azok is, akik már évtizedek óta látogatják ezt a tábort. Bemutatásra kerülnek a legújabb teljesítmények, a programban mindig szerepel az is, hogy tervekről beszélnek a kiadók, íróvendéget kérdeznek, általában megünnepeljük azt, aki 80 éves, úgy ahogyan most Várady Tibort.

- Generációk találkozása, ezt mondta. Általában az idősebb írókat megkérdezem, hogy olvassák-e fiatalabb társaik műveit, s a válasz rendszerint az, hogy igen.

- Azt hiszem, hogy itt a Vajdaságban szükségük van az idősebb íróknak arra, hogy érezzék azt, hogy van közegük, van kontextusuk, hogy vannak fiatalok, hogy vannak utánuk következők, hogy egyáltalán létezik ez a kultúra, s hogy van ereje. Nyilván ez a fiatalokban mutatkozik meg.

- Mindaz az infrastruktúra, ami szükséges az irodalom működéséhez, gondolok itt a folyóiratokra, a sajtóban való megjelenésre, ez milyen?

- Vannak megjelenési helyek. Végül is létezik a Híd folyóirat, amit ma a fiatalok visznek. Egyvégtében hangsúlyozom a fiataloknak átadott tereket, mert azt hiszem, hogy rendkívüli jelentőségük van, és most például a Hidat teljes egészében a fiatalok szerkesztik. A rádiónak is van kulturális rovata. Nem hiszem, hogy gond lenne, hogy nincsenek publikációs terek.

- Ez azt jelenti, hogy van visszajelzés is, kritika, ami nagyon fontos egy szerzőnek?

- Azt hiszem, hogy a kritika gyöngül, hogy inkább recenziós jellegű szövegek jelennek meg, és ezt egyáltalán nem csodálom. Ilyen kis kultúrában rendkívül közel vannak egymáshoz a szerzők, és nagyon kellemetlen szembetalálkozni az utcán azzal, akiről éppen negatív kritikát mondtam. Rendkívül fontos lenne a kritika, majdnem hogy lehetetlen eléggé hangsúlyozni a szerepét, de a kis kultúrákban mindig probléma.

- Hogy ha belehelyezzük a vajdasági magyar irodalmat az egyetemes magyar irodalomba, hol a helye, mennyit érünk?

- Szerintem egy nagyon érdekes színfolt a vajdasági magyar irodalom a magyar irodalmi kultúrán belül. Olyan dolgokat tud megfogalmazni, amik egyszerűen nem kerülnének megfogalmazásra, ha itt nem lenne irodalom.

- S mennyire figyelnek ránk odaát?

- Egyre jobban! Sikerült bekerülni bizonyos közegekbe és azt hiszem, hogy egyre inkább el tudjuk érni azt, hogy eljussanak a könyveink, hogy kritikák szülessenek ezekről a könyvekről. Vannak folyóiratok, amelyek különösképpen figyelnek ránk, mint amilyen például a Tiszatáj vagy a Forrás, amelyeknek szinte egyetlen száma sem jelenik meg úgy, hogy ne lenne benne vajdasági magyar szereplő.

Benedek Miklós ifjú költő. Mint mondja, szeptember eleje neki mindig a Kanizsai Írótábort jelenti, s igyekszik erre az időre szabaddá tenni magát.

- Nagyon jó, hogy találkozni tudok a korosztályomba tartozó fiatal írókkal, szerzőkkel, kritikusokkal, illetve az idősebbekkel is. Több idős irodalmárral itt kötöttem barátságot, hogy ha lehet így mondani. Emlékszem, amikor először itt voltam, Bányai János jött oda hozzám, mivel neki is vannak feketicsi gyökerei. Gratulált a kötetemhez, ami akkortájt jelent meg, akkor beszéltünk először, s pont a feketicsiesség és az irodalom kapcsán folyt ez a beszélgetés.

- S mi számodra a fontosabb? Hogy egy elismert író jó kritikát mondjon a könyvedről, vagy az, hogy egy veled egykorú mondja az, hogy ez jó volt?

- Nehéz erre válaszolni, mert mind a kettőnek megvan a fontossága, hogy miért esik jól, hogy miért tulajdonítunk neki jelentőséget, de szakmai szempontból nézve talán a fiatalok olyan tanácsot tudnak adni, amit jobban követni tudok.

- Odafigyeltek egymásra ti, fiatal írók?

- Igen, ez egyértelmű!

Németh Ernő
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Szeptember 21-e a magyar dráma napja, a magyarországi és határon kívüli magyar drámairodalom ünnepe. Arra emlékezünk ekkor, hogy 1883. szeptember 21-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatóját a Nemzeti Színházban. 1984-ben kezdeményezte a Magyar Írók Szövetsége, hogy ennek...
2019. SZEPTEMBER 22.
[ 16:49 ]
Már négy hónap lepergett abból a tizenkettőből, amennyit az aláírásgyűjtők kaptak arra, hogy összeszedjenek egymillió támogatót hét uniós tagállamból – mégis alig húszezren szignózták azt az európai polgári kezdeményezést, amely a kisebbségben élő közösségeknek, jelesül a határon túli magyaroknak is több...
2019. SZEPTEMBER 17.
[ 22:19 ]
A bukaresti propaganda ellenére Romániában nem rendezett a magyarkérdés, és nem is lehet az, amíg nem adják meg az autonómiát, ami nélkül nincs biztosítéka a magyar megmaradásnak – állapította meg a Krónikának adott interjúban Demkó Attila budapesti biztonságpolitikai szakértő. A tavaly a székely szabadság napjára...
2019. SZEPTEMBER 17.
[ 15:42 ]
Beolvasás folyamatban