Válasz
Bemutatjuk Bognár Nóra Balkán-bajnok falmászót: „Ebben a sportban az embernek önmagát kell legyőznie”

Bognár Nóra, a szabadkai Spartacus Hegymászó Klub Falmászás alosztályának versenyzője szeptember utolsó hétvégéjén Szkopjéban a Falmászó Balkán Bajnokságon aranyérmet szerzett. Ez nem az első aranya, korábban is ért már el hasonló sikereket. Úgy választotta ezt a sportot, hogy félt a magasságtól, s azért döntött mégis a falmászás mellett, mert itt nem másokat kell az embernek legyőznie, hanem önmagát, s ez is nehéz kihívás, mondja. Túl sok szakmai segítséget nem tudott kapni, saját magának kellett kitaposnia azt az utat, amelyen elindult. Bognár Nórát kérdezzük választott sportjáról, sikereiről.

- Legutóbb Szkopjéban szereztél aranyérmet. Milyen volt a verseny, a mezőny?

- Négy ország képviseltette magát, ahol persze mindenki a legjobbját delegálta a versenyre. Az elért eredményemmel elégedett vagyok, ugyanis nem bíztam a véletlenre, sok munkám gyümölcsét szüretelhettem ott le. A verseny nehézségi válfajban zajlott, ahol nem teljesen időre megy a mászás. Ez arról szól, hogy 3 nehéz, hosszú pálya van felszerelve, és ezeken kell feljutni minél tovább, hisz nem olyan egyszerű elérni a végéig, ennél fogva azt figyelik, ki ért el a legmesszebb. Csak akkor nézik az időt, ha kettő vagy több mászó ugyanaddig a pontig jut el, és innentől a gyorsaságot veszik figyelembe, kinek sikerült addig a fogásig előbb eljutni. Azt is megemlíteném, hogy létezik a falmászásnak még két ága, ahol az egyik a gyorsasági, amelynél az elért mászásidő a szempont, s ezzel nem szabad keverni. Itt szintén magas falon zajlik a verseny, csak egy könnyebben mászható úton.

- Mióta foglalkozol mászással? Miért éppen ezt a sportágat választottad?

- 2010 óta foglalkozom mászással, de különösebb oka nem volt, hogy miért pont erre esett a választásom. Előtte nem túl sok sportot űztem, gimnasztikáztam, de úgy éreztem, nem elégíti ki a mozgásigényemet, ezért némi keresgélés után a falmászásra rátaláltam, amibe az első edzés után beleszerettem. Igazából mindent szeretek benne, ki tudom élni a kreativitásomat, levezetem a felesleges energiámat, viszont ami érdekes, hogy egyben fel is tölt vele, valamint sok pozitív sikerélménnyel gazdagodom, hisz ez a sport a saját céljaink kitűzéséről és meghódításáról szól. Az emberek akkor a legboldogabbak, ha a munkájuk kifizetődik, s ez sokkal jobb mintha például punnyadnának és tévéznének. Hálás vagyok, hogy a falmászás megtanított önállóan gondolkodni. Egyedül vagyunk a falon, és a saját döntéseinken múlik a végeredmény. Ez nem csak a versenyről szól, pontosabban nem a másokkal való versengésről. Saját magunkkal kell megküzdeni, ami folytonos gondolkodást jelent. Ez viszont egyáltalán nem könnyű, amikor még plusz az adrenalin is megjelenik. Nem azt mondom, hogy ez egy rossz dolog, inkább egy hajtóerő, amely egyben szabadságérzetet is ad.

- Valahol azt nyilatkoztad, hogy félsz a magasságtól. Hogyan sikerült legyőznöd ezt a félelmed?

- Pályafutásom kezdetekor volt bennem egy kis félelem az esésektől és magától a magasságtól, ez viszont nem tántorított el a mászástól. Idővel megismerkedtem a biztonsági felszerelésekkel, melyekben teljesen megbízom. Ami fontos, hogy bizalmunk ne csak az eszközök felé irányuljon, hanem partnerünkhöz is, hisz a kezében csüng az életünk. Így épít ki ez a sport erős kapcsolatokat köztünk. Ma már csak egészséges félelem bukkan elő bennem néha-néha, de ezt nem is bánom, hogy megjelenik.

- Ki az edződ? Hol szoktál edzeni? Milyen felkészülés szükséges egy-egy versenyre?

- Sajnos nekünk egész Szerbia területén nincs mászásra szakképzett edzőnk, így saját magamnak kellett kitaposnom az utamat, amelyben a hozzátartozóim nagyon sokat segítettek, kiemelten apukám, Bognár András, aki a hatásomra került a klubba, s mostanára már a szekciónk elnöke. Mivel nálunk nincsenek meg a legjobb feltételek ennek a sportnak a magasabb szintű űzésére, ezért kénytelenek vagyunk külföldre utazgatni, amely sok szempontból megterhelő, viszont egyelőre ez az egyetlen megoldás. Ez a mászás része, viszont a háttérben több dolog is szerepet játszik a sikereimhez. Nemrégiben vittem be ezeket a dolgokat az életembe, különböző szakemberek segítségét igényeltem, étkezési tanácsadót illetve sportpszichológust, melyek nagy löketet adtak számomra. Csak pár részlet kérdése, s mégis mennyire fontosak.

- Milyen gyakran jársz versenyre? Hány versenyen vettél részt?

- Követjük a hazai, illetve a nemzetközi versenynaptárt, azon felül részt veszünk minden számunkra érdekesnek tűnő versenyen, ami valójában azt jelenti, hogy szinte minden hétvégén valamilyen versenyen szerepelek. Mindig a maximumot adom, és a sokévi edzés munkája kifizetődik, így szinte mindig dobogóra állok.

- Hogyan fogadja a család, a barátok, az osztálytársak a sikereidet? Meg tudtál-e már a baráti körből valakit fertőzni ennek a sportnak a szeretetével?

- A családom az, aki ebben a sportban teljesen támogat, viszont amit sajnálok, hogy a falmászáson kívüli barátaim nem lelkesednek túlságosan, hogy kipróbálják magukat a sportban. Sokan úgy gondolják kínos lenne, ha "nem lennének ügyesek benne", de úgy gondolom, ettől nem kell tartani, még akkor sem, ha elsőre nem megy túl jól.

- Miért ajánlanád ezt a sportot fiataloknak, hogy próbálják ki?

- Nem csak a fiataloknak ajánlom, hanem minden generációnak. Több okból is remek sport, az előző válaszokban is kifejtettem pár részletét. Elsősorban a testmozgás miatt ajánlom, hisz minden porcikánkat felhasználjuk, így az egész testünket karban tartjuk. Másrészt sokan, amint mondtam előzőleg, kínosnak érzik kipróbálni, holott külföldön családostól járnak edzésekre. Sok emberen azt látom, hogy be vannak burkolózva a határaik közé, és nem igen igyekeznek ezeket feszegetni, viszont ha feljebb tesszük a lécet, amire ez a sport tökéletes terepet nyújt, akkor könnyen optimális élményben lehet részünk. Ez az élmény pedig az egyik legcsodálatosabb emberi érzés, melynek átélése, csak tovább buzdít minket a tevékenység folytatására.

- Van-e valamilyen jó anekdota valamelyik versenyedről?

- Rendszeresen járunk sziklamászó versenyekre, és ilyenkor mindig elcsodálkoznak az arra járók, hogy mi vajdaságiak, hogyan is kerülünk ide. Ugyanez a mese játszódott le egy užicei verseny alkalmával, amikor egy idős bácsi érdeklődött, hogy hogyan tudunk edzeni, ha nálunk nincsenek sziklák. Hogy csöppentünk mi ide? Mi meg csak annyit feleltünk, igaz, hogy nincsenek sziklák, hegyek, viszont nálunk óriási tökök vannak, és mi azon szoktunk edzeni. Később azt láttuk, hogy sugdolózott egyik-másik emberrel, valószínűleg ezt mesélte.

- Mik a további tervek? Hol lesz a következő verseny?

- Most egy ideig a sziklamászást fogom nyomni, ezt követően pedig két országos bajnoksággal fogom zárni az idei évet.

- Hányadik osztályba jársz és mik a továbbtanulási terveid? Folytatod a versenyzést akkor is, ha egyetemre jársz majd?

- A Szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium 3. osztályos tanulója vagyok jelenleg, viszont a továbbtanulási terveim még homályosak. Szeretnék a sport irányában gondolkodni, de ez majd még eldől. Annyi biztos, hogy soha nem szeretném abbahagyni a falmászást.

Németh Ernő
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Már négy hónap lepergett abból a tizenkettőből, amennyit az aláírásgyűjtők kaptak arra, hogy összeszedjenek egymillió támogatót hét uniós tagállamból – mégis alig húszezren szignózták azt az európai polgári kezdeményezést, amely a kisebbségben élő közösségeknek, jelesül a határon túli magyaroknak is több...
2019. SZEPTEMBER 17.
[ 22:19 ]
A bukaresti propaganda ellenére Romániában nem rendezett a magyarkérdés, és nem is lehet az, amíg nem adják meg az autonómiát, ami nélkül nincs biztosítéka a magyar megmaradásnak – állapította meg a Krónikának adott interjúban Demkó Attila budapesti biztonságpolitikai szakértő. A tavaly a székely szabadság napjára...
2019. SZEPTEMBER 17.
[ 15:42 ]
A 67. Magyarkanizsai Írótáborban is bemutatták Várady Tibor jogtudós, író dokumentumregényét, amely az écskai birtokhoz köthető perekből kerekít egy történetet. A könyvbemutatóval köszöntötték a 80 éves professzort, aki az írótábor vándorkulacsát is megkapta az idén. A bánsági Écska a trianoni békeszerződésig...
2019. SZEPTEMBER 12.
[ 10:11 ]
Beolvasás folyamatban