Válasz
Kudlik Zoltán: A vajdasági magyarok átérezték az ’56-os menekültek helyzetét

Szerbiában 20 évvel ezelőtt kezdődtek meg az intenzív ’56-os kutatások. Eddig elsősorban a menekülőket befogadó településeken folyt adatgyűjtés, de a jugoszláv hivatalos politika a magyar forradalomhoz való viszonyulását is lehetne kutatni a levéltárakban, mondja Kudlik Zoltán, a Nagy Imre Társaság országos elnökségi tagja, a szabadkai szervezet elnöke.

- A délvidéki 56-os Műhelyen belül kezdődtek meg a kutatások, amely civil szervezet felkarolta a helytörténészeket itt a Vajdaságban. A kutatási eredményeiket tanácskozásokon mutatták be, amelyek azután könyv formájában is megjelentek. 2005. szeptember 23-án az akkori Magyar Nemzeti Tanács az itt élő magyar nemzeti kisebbség nemzeti ünnepévé nyilvánította október 23-át. 2006-ban pedig a VMSZ-nek köszönhetően Palicson központi emlékművet avattak fel, amit Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke és Predrag Marković a szerb parlament elnöke avatott fel. Mondhatni, ezzel indult meg a megemlékezések folyamata itt, Vajdaságban. 2005-ben jött létre a budapesti Nagy Imre Társaságnak a szabadkai szervezete. Ez az egyetlen szervezete ennek az országos szinten működő társaságnak, s indult meg a kutatás és az emlékhelyek felavatása.

- Pontosan mit kutattak?

- Az ’56-os forradalom idején Jugoszlávia semleges pozíciót vett fel, viszont a forradalom leverése után a menekültek, akik elhagyták Magyarországot Jugoszlávián keresztül emigráltak. Több mint 20 ezer ember ment át Jugoszlávián át ezekben a hónapokban. Horvátországban és Vajdaságban, közvetlenül a határ mentén hozták létre a menekülttáborokat. Volt, amelyik pár hétig volt nyitva, de olyan is, ami több hónapig fogadta a határon érkező menekültáradatot.

- Hogyan viszonyultak a menekültekhez a hatóságok, illetve az itt élő magyarok?

- Az itt élő magyarok átérezték a menekültek helyzetét. A levert forradalom után egy olyan bizonytalanságba kerültek, hogy fogalmuk sem volt, hogy tudják majd megteremteni jövőjüket, emiatt is pozitívan fogadták őket. Barátságok is születtek, volt olyan település, ahol maradtak menekültek, családot alapítottak. Vajdaságban több településen hoztak létre az akkori szervek menekülttáborokat: Palicson, Horgoson, Kelebián, Bajmokon, Zomborban, Kishegyesen, Écskán. Mondhatni azt, hogy egész Bácskában és Bánát egy részén fogadták az ide érkező menekülteket. A helytörténeti kutatások alapján pozitív volt a viszonyulása az akkori karhatalom embereinek is, jó bánásmódban részesítették őket. Ételt biztosítottak nekik, ruházatot, illetve szálláshelyet. A menekülttáborokban ki volt helyezve egy tábla, hogy mely országokban milyen típusú szakmai végzettségű embereket keresnek, és valakinek így dőlt el a sorsa, hogy hová került, Amerikába, Franciaországba... Szóval nem lehetett előre tudni, hogy kire milyen sors vár.

- Sikerült-e feltárni olyasmit, amit korábban talán még a magyar történészek sem tudtak?

- Főként helyi kutatásokkal foglalkozunk, tehát mondhatom azt, hogy a nagypolitikai kutatások még hátra vannak. Szerintem a történészek feladata a következő időszakban az lesz, hogy átnézzék a minisztériumokban, illetve a levéltárakban azokat az anyagokat, amelyek ezzel az időszakkal kapcsolatosak. Lehetne vizsgálni akár a jugoszláv karhatalom reakcióját is a magyar forradalomra. Az egyes intézmények, politikai vezetők levelezéseiből sok mindent ki lehetne következtetni. Úgy gondolom, hogy ez egy érdekes téma lehetne majd. Ugyanakkor a helyi levéltárakban is szerintem sok érdekes dokumentum van, akár a menekülttáborok kapcsán is. Információkhoz jutnánk, hogy például milyen volt az élet ezekben a menekülttáborokban, pontos adatokhoz juthatnánk a nők-férfiak arányáról, a korosztályi összetételről…

- Vannak-e olyan kutatók, akik foglalkoznak ezzel a témával?

- Elmondhatom, hogy Vajdaságban egy nagyon jó helytörténeti társaság működik, amely az egész tartományt lefedi és kutatnak ebben a témában is. A járvány miatt most nem tudunk tanácskozásokat szervezni, de remélem, hogy a következő évben ezt be tudjuk pótolni, és mindazokat a kutatási eredményeket, amelyekre a helytörténészek rábukkantak, akár a levelezéseken keresztül, akár a terepen, be tudjuk mutatni.

Németh Ernő
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A vajdasági magyar közösség számára kiemelten fontos, hogy Magyarországgal minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen a kapcsolattartás – írta közleményében Deli Andor vajdasági származású fideszes EP-képviselő. Az Európai Parlament Közlekedési és Turisztikai Szakbizottsága jelentést készít a transzeurópai...
2020. OKTÓBER 1.
[ 15:26 ]
Jó döntés, jó kezekbe kerül a lap, végső ideje volt – ilyen és hasonló kommentárokkal fogadták az ismerősök, az olvasók a hírt, hogy a Magyar Nemzeti Tanács a Hét Nap hetilap új főszerkesztőjévé Barát Tóth Líviát nevezte ki. Barát Tóth Lívia 1985 óta dolgozik újságíróként és szerkesztőként. 2001 óta a...
2020. SZEPTEMBER 29.
[ 18:27 ]
A Vajdaságban jelenleg csupán 120 és 180 ezer közötti lehet azon magyaroknak a száma, akik életvitelszerűen itt élnek. Ezeket a megdöbbentő becsléseket fogalmazta meg Gábrity Molnár Irén szociológus azon a szabadkai online kisebbségi kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális...
2020. SZEPTEMBER 16.
[ 17:52 ]
Beolvasás folyamatban