Válasz
Felmérés a külhoni magyar közösségek anyanyelvhasználatáról: Do you speak Magyar?

Do you speak Magyar? Ez annak a programnak az elnevezése, amit a Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztálya indított. A külhoni magyar közösségek anyanyelvhasználatát vizsgálják, beleértve például azt is, hogy hány magyar író tevékenykedik az anyaországon túli területeken. A kutatásokról Horváth Júlia Borbála, a szakosztály elnöke a 69. Kanizsai Írótáborban számolt be. Ott beszélgettünk vele.

Mit kell tudni a programról?

- Az elcsatolt területek irodalmát, illetve irodalmi igényét dolgozza fel. Pontosabban azt, hogy kik azok, akik magyar nyelven írnak, milyen szinten írnak. A tehetségeket szeretnénk integrálni ebbe a projektbe, s közösen dolgozni velük. Éppen most jöttem vissza a Felvidékről, ott kezdtük el a munkát. Ez azért történt így, mert a magyar szociográfia bölcsője tulajdonképpen a Felvidéken van, ott kezdődött a kutatás az 1930-as években. Persze ez nem jelenti azt, hogy a többi területre nem látogatunk el. Elsősorban riportokat készítünk. Életmódokat vizsgálunk, a magyar nyelvhasználatot. A legfontosabb célunk, hogy az ott élő magyar nyelvű embereknek erőt adjunk ahhoz, hogy továbbra is magyarul beszéljenek, gyermekeiket magyar iskolákba írassák be, mert a kétnyelvűség nagyon sokszor azt eredményezi, hogy egynyelvű lesz a gyermek, s nem a magyar lesz a fő nyelv, amit használ.

Milyen kérdéseket tesznek fel a munkájuk során?

- Elsősorban a magyar nyelv használatával kapcsolatos kérdéseket, illetve azt, hogy például egy faluban milyen a falu lakosságának összetétele. A felvidéki Várhosszúréten, ahol most voltunk, azt néztük, hogy hány elhagyatott ház van, s oda kik költöznek be. Hány idegennyelvű család költözik oda, akik addig nem voltak ott, ők hogyan viselkednek? Hogyan viszonyulnak hozzájuk a helyiek? Ilyen nyomás alatt hogyan tudják a magyar identitásukat megtartani? Azt látom, hogy hősies küzdelmek vannak, s nagyon sok lelkiismeretes és aktív ember dolgozik azon, hogy a hagyományokat megőrizzék. A kulcs a tanítás, a nevelés. Az, hogy magyar iskolába írassa a gyermekét. Ehhez van állami segítség. Sajnos a középiskolában és a felsőoktatásban kicsit elcsúszik a dolog, mert kénytelen az adott ország nyelvén elvégezni egy iskolát. A szaknyelv tulajdonképpen nem a magyar lesz. Mégis abban bízok, hogy most nagyon sok vállalkozás és befektetés történik határon túl, és azt gondolom, hogy azok fel fogják szívni azokaz az embereket, akik magyarul szeretnének boldogulni.

Milyen állapotban van a vajdasági magyarság? Nagyon sokan elmentek, utcák ürültek ki. Akik viszont itt maradtak, azok képesek-e arra, hogy az intézményeket fenntartsák, az óvodákat, iskolákat feltöltsék gyerekekkel?

- Nagyon reménykedek abban, hogy jobb állapotban lesz a magyarság köszönve annak, hogy a magyar állam nagy összegeket fordít arra, hogy elsősorban gazdasági és kulturális téren segítse ezeket a törekvéseiket. Viszont én azt gondolom, hogy a kultúrát azt a helyieknek és nekünk közösen kell ápolnunk. Példa erre az, hogy én most itt vagyok, de más területekre is el fogunk menni. Az embereknek nagy szükségük van a buzdításra, nagy szükségük van arra, hogy megszülessen a fejükben az a gondolat, hogy nem másodrendű polgárok, mert elsősorban Magyarországhoz tartoznak és erre büszkének kellene lenniük. Persze, nagyon rossz lelkiállapotban telt ez az elmúlt 101 esztendő Trianon óta, de azt gondolom, hogy van remény, és külön köszönet azoknak, akik kitartottak és itt maradtak továbbra is.

Hogyan lehet még segíteni az itteni magyarokat? Nem a pénzre gondolok. Például a nyár folyamán Palicson volt egy hatalmas koncert, ahol több ezer magyar fiatal gyűlt össze és végre magyar zenére buliztak. Ez is egy jó példa volt.

- Azt látom, hogy mindenhol nagyon örülnek nekünk, örömmel fogadnak. Kicsit olyan szerepünk van, mint a hírnököknek annak idején. Látja a tévében, hallja a rádióban, olvassa az Interneten, de más az, amikor személyesen tud beszélgetni magyarországi magyarokkal. Ezért nagyszerűek azok a programok is, amikor gyerekek jönnek el Magyarországról ide, vagy fordítva. Például Szerbiából jönnek Magyarországra magyar gyerekek és azt látják, hogy ott szót lehet érteni egymással, mert a magyar nyelv az, ami összekapcsol bennünket és természetesen a történelem. Én nagyon fontosnak tartom, hogy az önbizalmat visszaadjuk. Olyan reménységet kell adni, hogy lesz azért itt még más világ is!

Németh Ernő
Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A magyarkanizsai OZ nagy varázslata - illusztráció
2021. AUGUSZTUS 30.
[ 12:35 ]
Kajakos folyami kalózok a Tiszán - illusztráció
2021. JÚLIUS 29.
[ 9:17 ]
Óriási változáson ment át az utóbbi években a vajdasági magyar közösség, és míg korábban sokaknak azzal a dilemmával kellett szembenézniük, hogy elhagyják-e szülőföldjüket a boldogulás érdekében, mára megerősödtek, és sikeresek – hangsúlyozta Kövér László, az Országgyűlés elnöke kedden a szabadkai Pannon...
2021. JÚLIUS 7.
[ 9:45 ]
Értelemmel, érzelemmel 1974 – 2011 a címe a közelmúltban megjelent könyvnek, amely a Korica Miklós - Jónás Gabriella művészházaspár pályáján keresztül mutatja be a szabadkai Népszínház történetét a jelzett időszakban. A kiadványt egy hónappal ezelőtt mutatták be Szabadkán, ahol a művészházaspár élt és alkotott....
2021. JÚNIUS 22.
[ 18:04 ]
Hogyan sikerült megegyezni a közös felvidéki magyar párt létrehozásáról, és hol tartanak most a tárgyalások? Miért nem kell a határon túli magyar politikusoknak állást foglalni magyarországi belpolitikai kérdésekben? Miért fontos, hogy a magyar állam támogassa a határon túli magyar közösségeket? Mózes Szabolcs, a...
2021. JÚNIUS 17.
[ 10:39 ]
Beolvasás folyamatban