A Magyar Nemzeti Tanács november 10-ei ülésén fogadta el a 2024-2029-es időszakra vonatkozó tájékoztatási és médiafejlesztési stratégiáját (https://www.mnt.org.rs/magyar-nemzeti-tanacs-tajekoztatasi-es-mediafejlesztesi-strategiaja-2024-2029). A dokumentum tervezetének közvitája a 2023. október 2–16 közötti időszakban zajlott. A beérkezett észrevételekről a Tájékoztatási Bizottság október 25-ei ülésen szavazott, hogy véglegesítse a stratégia szövegét.

A dokumentumot a viták során többen is alapjában véve jónak minősítették. Természetesen egyes részeihez több-kevesebb kritikát fűztek. Végső soron, hogy a szétzilált, ezernyi gonddal küzdő sajtónkat el tudja-e indítani a fejlődés, a színvonalasabbá és igényesebbé válás felé, az attól függ, hogy a stratégia pontjai miként valósulnak majd meg az elkövetkező öt évben.

A Magyar Nemzeti Tanács új tájékoztatási és médiafejlesztési stratégiája kapcsán Kabók Erikát, az MNT Végrehajtó Bizottságának tájékoztatással megbízott tagját kérdeztük.

- Kritikusan értékelte az MNT ülésein és a tájékoztatási stratégia közvitái során a vajdasági magyar újságírás állapotát. A közbizalom megingott az újságírók iránt, az újságírótársadalom felhígult, gond van a szakmai felkészültséggel és a sajtónyelvvel is, fogalmazott. Miben látja a bizalom megingását? Mit ért felhígulás alatt?

- Valóban úgy gondolom, hogy gondok vannak az újságírók felkészültségét illetően. S éppen emiatt ingott meg a közbizalom az újságírók iránt, hiszen, ha nagytekintélyű, veretes újságírókról beszélhetnénk (persze, ilyen kollégák is vannak), ha a többség ilyen lenne, akkor lennének bástyák, tájékozódási pontok, viszonyítási alapok, hogy milyenné is kellene válnia a kezdő újságírónak. Azt látjuk, hogy a szerkesztőségekben rendkívül kevés nagy szakmai tapasztalattal rendelkező újságíró van. A fiatalok pedig úgy kerülnek ki az egyetemről, hogy az igazi szerkesztőségi munkára nem készítik fel őket. S ha ehhez még hozzáadjuk azt a gondot, hogy a pénzhiány miatt minden szerkesztőségben rendkívül kevesen vannak, akkor érthető, hogy a kezdő újságírókkal alig tudnak foglalkozni, beledobják őket a mély vízbe és ha tudnak úszni, akkor túlélik, ha nem, akkor tovább állnak, más munkát keresnek.

Az újságíró felkészültsége alatt első sorban sokoldalú műveltséget, szakmai ismereteket, a társadalmi-politikai életre vonatkozó jártasságot és a tájékozottságot értem. És persze nagyon fontos a szerb nyelv ismerte, mert sajnos ezzel is több helyütt gondok vannak. Az újságíró társadalom felhígulásának az okát abban látom, hogy lanyhult a hivatás iránti elkötelezettség, az alacsony bérek miatt sokan ki se próbálják, milyen is újságírónak lenni, így az az érzése az embernek, mintha csak valamilyen menekülő útvonal lenne a fiataloknak az újságírás. Ezért van az, hogy mostanság sokkal több a pályaelhagyó, mint korábban volt.

De nem csak a felkészületlen újságíró a bűnös a helyzet kialakulásáért. A szerkesztőségek ma már nem engedhetik meg maguknak, hogy szakújságíróik legyenek. Manapság minden újságírónak szinte mindenhez kell értenie. Ez lehetetlen, ha lenne egy-egy kollégának saját területe, akkor abban el tudna mélyedni, de sajnos a kisszámú szerkesztőségek nem engedhetik meg maguknak, hogy több területre is szakújságírókat foglalkoztassanak. Az is rontja a vajdasági magyar újságírók renoméját, ha a többségében magyarok lakta területekről a gyorshírek, mint amilyen a közlekedési balesettel vagy a bűnözéssel kapcsolatos hírek szinte rendre elsőként a belgrádi sajtóban jelennek meg, a magyar újságírók meg kullognak a hírek után. Sajnos erre jócskán akad példa. A sajtónyelvünk sem hibátlan, gondolok itt egyaránt a beszélt és írott nyelvre is. A vajdasági magyar sajtónak amellett, hogy tájékoztat, identitásmegőrző, közösségformáló és nyelvművelő szerepe is van. Ha a rádiók vagy televíziók magyar adásait meghallgatjuk vagy kezünkbe vesszük a nyomtatott sajtót, látni fogjuk, hogy van min javítani. A jobbítás szándékával a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási és médiafejlesztési stratégiája különböző szakmai képzéseket tervez a jövőben és ezek keretében a nyelvhelyességet, a nyelvművelést szolgáló képzések is helyet kapnak majd.

- A 80-as években a vajdasági magyar újságírás színvonala nemzetközi szinten is kimagasló volt, ami a 90-es évek folyamán tört meg. A Milošević-éra utáni két évtizedben miért nem sikerült el/visszajutni a korábbi szintekre? Milyen feltételei hiányoztak ennek?

- Egyetértek a kérdés első felében megfogalmazott megállapítással. Valóban a magyar nyelvterület legszínvonalasabb sajtójáról beszélhetünk a kérdéses időszakban, s vonatkozik ez a korabeli nyomtatott és elektronikus sajtóra is. A rendszerváltás időszakában a túlélés volt a tét. A Magyar Szó esetében például az, hogy az anyagi ellehetetlenítés mellett is talpon maradjon a szerkesztőség. Ám mire a változások bekövetkeztek, a délszláv háború következményei, valamint a kilátástalanság miatt sok újságíró elhagyta a vajdasági szerkesztőségeket. Azt is mondhatnám, hogy abban a pillanatban a középgenerációból alig maradtak szakemberek. Ezt az érvágást valóban nem sikerült az elmúlt évtizedekben sem “begyógyítani”. Továbbá olyan anyagi helyzetben voltak ezekben az években a sajtóházak, hogy nem engedhették meg maguknak, hogy a régi létszámmal folytassák a munkát. A Magyar Szóban száz újságíró dolgozott a nyolcvanas években, mellettük persze még a gépírónők, műszaki szerkesztők, lektorok, korrektorok… Korábban a szerkesztőségek az olimpiai játékokra, meg a cannes-i filmfesztiválra küldték a tudósítóikat. Ezek az utazások is elmaradtak s ma már ott tartunk, hogy vajdasági utakra is egyre kevesebbet mennek az újságírók, mert takarékoskodni kell.

- Az újságírók képzése, a színvonal növelése, a tájékoztatás anyagi biztonságának megteremtése, a korszerű trendek folyamatos követése, a médiatermékek eljutásának biztosítása a vajdasági magyarság minél nagyobb hányadához - ezek a stratégia legfőbb céljai. Mit tart a legfontosabbnak? Hogyan lehet mindezt megvalósítani?

- Összefogással. Nem elég, ha az MNT megszervezi a szakmai képzéseket, ha a szerkesztőségek nem nyitottak arra, hogy médiamunkásaik részt vegyenek ezeken a képzéseken. Hiába jelzi a stratégia, hogy helyben kell mentorokat kijelölni a fiatalok mellé, ha a sajtóházak ezt nem fogadják el, vagy hiába szeretnénk mi a pályakezdőket más szerkesztőségekbe tapasztalatgyűjtés céljából elküldeni, ha nincs rá igény vagy a szerkesztőség nem tudja nélkülözni beosztottját. A tervezett tudósítóhálózatot is csak akkor tudjuk létrehozni, ha partnerek lesznek ebben a szerkesztőségek. Tehát a szerkesztőségek összefogását és nyitottságát tartom a legfontosabbnak. Itt szeretném elmondani, hogy a fentebb megfogalmazott kritika mellett azért az újságíró-társadalom presztízsének növelését is tartalmazza a stratégia. Az egyik első ez irányú, stratégiából eredő lépés lesz, hogy a VMÚE által kiosztott szakmai elismerések mellé jövő év márciusában az MNT pénzjutalmat is juttat vagy például meg szeretnénk honosítani egy nagy médiatalálkozót, ahol a médiamunkások találkozhatnak egymással, közéleti személyiségekkel, politikusokkal.

- Vannak Vajdaságnak olyan területei, ahol nincs magyar nyelvű helyi tájékoztatás. Mely régiókról van szó és van-e remény változtatni ezen a helyzeten?

- Sajnos vannak még fehér foltok. Ami leginkább feltűnik, az Nyugat-Bácska, ahol a magyarok lélekszáma a körzetre kivetítve 10 százalék körül mozog, de Zombor környékén több, többségében magyarok lakta falu is van. Ugyanilyen fehér folt Pancsova és Versec környéke, de akár Észak-Bánátot is ide sorolhatjuk. Ha helyi rádió, televízió vagy nyomtatott sajtó nincs is a kérdéses területen, nagyon fontos a napilapunk, a hetilapok és a televíziók magyar szerkesztőségeinek vagy éppen a Vajdaság Mának a tudósítása. Fontosak a kistérségi lapok, de az is fontos, hogy ezekről a területekről eljussanak a hírek, információk a közösség egészéhez. Ezen csak úgy tudunk változtatni, hogy a tudósítóhálózat kiépítéséhez helyben találunk munkatársakat, akik több szerkesztőségnek is dolgozhatnának.

- A közszolgálati rádiók és tévék (Vajdasági RTV, Pannon) műsora nem fogható a tartomány bizonyos részein. Van-e lehetőség a teljes lefedettségre?

- A kábelszolgáltatóktól függ, hogy csomagjukba mely területeken emelik be a kérdéses médiát és melyeken nem. Voltak már korábban is tárgyalások ez ügyben, de nem hoztak eredményt. Nem adjuk fel, újra próbálkozni fogunk. A rádiók hallhatóságáról pedig azt tudom mondani, hogy most van folyamatban a digitalizálás és ettől reméljük a helyzet pozitív változását.

- A magyar községek tájékoztatásra szánt pénzeinek egy része is Szerbia más részeire vándorol. A mi sajtónk ugyanakkor anyagi gondokkal küszködik. Ez ellen lehet-e tenni valamit?

- Igen, igyekszünk cselekedni. A stratégia is foglalkozik ezzel a kérdéssel, és ennek nyomán az MNT Végrehajtó Bizottságának már készül egy kimutatás arról, hogy mely községekben hány százalékot tesz ki a magyar lakosság lélekszáma és ehhez képest mekkora volt a korábbi években a magyar médiára fordított önkormányzati összeg. Annak érdekében, hogy a pénzek ne vándoroljanak el innen Belgrádba, Nišbe vagy más távoli városokba, két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy nekünk ott kell lennünk a pályázati bizottságokban. Ez azt jelenti, hogy akár egyénileg is lehet jelentkezni az önkormányzatok pályázati bizottságaiba vagy a VMÚE is javasolhat a tagjai közül kompetens médiamunkásokat. A másik dolog pedig: pályázni kell. Átnéztük az elmúlt évek pályázatait és nagyon szembetűnő, hogy sok pályázatra nem jelentkeznek magyar médiatartalmat (is) gyártó műsorkészítők, honlapszerkesztők vagy a nyomtatott sajtó területéről a kistérségi lapok munkatársai. Nyilván, ennek is oka van: ha évekig figyelmen kívül hagyták kérelmüket, akkor érthető, hogy egy idő után feladták a sikertelen próbálkozást. Az új tájékoztatási törvény értelmében a pályázatot kiíró önkormányzat köteles haladéktalanul megjelentetni honlapján a pályázati bizottságba jelentkezők névsorát és azok értékelését is és ugyanígy a tájékoztatásra szánt eszközök elosztásáról szóló jelentést is nyilvánosságra kell hozni. Abban reménykedünk, hogy ha felhívjuk a potenciális magyar pályázók figyelmét, hogy jó pályázatokat kell írni és azokat be kell nyújtani és ha ott leszünk a pályázati bizottságokban, hogy képviseljék az érdekeinket, akkor talán tudunk változtatni ezen a helyzeten.

- A magántulajdonban lévő médiumokat mennyire lehet bevonni a stratégiai fejlesztések keretébe? Kifogás érkezett, hogy a stratégia szűkszavúan foglalkozik ezen sajtótermékekkel.

- A Magyar Nemzeti Tanács tájékoztatási és médiafejlesztési stratégiája azokra vonatkozik, akik azt elfogadják. Egy magánalapítású média működésébe nem avatkozhatunk be. A stratégiában felkínált lehetőségek a köztájékoztatást végző média előtt nyitva állnak.

- Hogyan látja a sajtónkat 2028 őszén?

- Abban reménykedem, hogy a 2024 és 2029-es időszakra elfogadott tájékoztatási és médiastratégia cselekvési tervében szereplő feladatok zömét 2028-ra vagy megoldjuk vagy olyan pályára helyezzük a megoldásra váró gondokat, ahonnan csak előre vezet az út. Hogy színvonalasabb lesz-e a vajdasági magyar sajtó vagy sem, ezt nem tudom, minden esetre a stratégia a jobbítás szándékával nyúlt a tájékoztatás színvonalának kérdéséhez és láthatóvá szeretné tenni az újságíró társadalmat, hogy élvezzék a közösség megbecsülését.