Szeptember elején hét fiatal érkezett a Kárpát-medence különböző területeiről Szabadkára, hogy egy rövid képzés után a hét délvidéki szórványközpontban állomáshelyeiket elfoglalva a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaiként teljesítsenek szolgálatot.

„A program alapvető célja, hogy a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitását megerősítsük, segítsük a már meglévő kinti közösségeket. Célunk, hogy ez által elkezdődjön a közösségi hálózatok kiépítése, és első körben lassítsa, hosszú távon megállítsa és visszafordítsa a magyarság számarányának csökkenését” – olvasható a program ismertetőjében, amit a Kőrösi Csoma Sándor Programmal párhuzamosan 2015 tavaszán indított a Nemzetpolitikai Államtitkárság. A Petőfi Program az egykori monarchia területére terjed ki, érintve Romániát, Ukrajnát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát, Szlovákiát, Csehországot, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát és Dél-Lengyelországot. A program során hatvanöt magyar fiatalt küldenek ki ezen országokba, ahol a magyar szervezetek, egyházak, oktatási intézmények meghatározták azokat a területeket, ahol a legnagyobb hasznukra lehetnek az ösztöndíjasok.

- Hogyan készülnek a fiatalok a délvidéki szórvány közösségi életének a felvirágoztatására és pontosan hol lesznek majd az állomáshelyeik? - kérdeztük Sutus Árontól, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökétől.

- A Magyar Nemzeti Tanács és a Nemzetpolitikai Államtitkárság közös döntése alapján a Vajdaságban szórványközpontok működnek, amelyek az MNT fennhatósága alá tartoznak. Ebből egy van Nyugat-Bácskában zombori központtal, egy van Észak-Bánságban Kisoroszon, Közép-Bánság vonatkozásában a központ Muzslya, Dél-Bácskában Temerinben van a székhely, és nagyon fontos, hogy ösztöndíjasokat tudunk eljuttatni Maradékra, Versecre, illetve Hertelendyfalva környékére, azaz az al-dunai székely településekre. Így osztja meg a feladatot tehát a Bácskában, Bánságban és Szerémségben a hét ösztöndíjas, de egy picit specifikus Vajdaság vonatkozásában a program, mert nem egy településre koncentrálódik a munkájuk, hanem a szórványközponthoz tartozó települések művelődési és közösségi életében is részt vesznek. Azokat erősítik és egyértelműen saját kompetenciáik, tudásuk, végzettségük szerint tudnak ennek a közösségnek a segítségére lenni. Emellett azonban mindenki szervezőkészséggel is meg van áldva. A legfontosabb számunkra mégis az, hogy e szórványközösségeket fogják erősíteni. A Dél-Bánságban, az al-dunai székelyeknél erős az összetartás, de ott is nagyon fontos, hogy akár az anyanyelvápolásban, népzenei-, néptáncos életben vagy a kézműves tevékenységekben, egyáltalán a közösségi élet fellendítésében jelen tudjanak lenni. Versec Község is eléggé specifikus, hisz a környező települések, mint Udvarszállás vagy Temesvajkóc, ha egy picit távolabb megyünk, Ürményháza is nagyon fontos a számunkra, de sorolhatnánk még a településneveket.

- Tehát lehetőség szerint ki-ki oda kerül, ahol a végzettsége folytán legtöbbet segíthet?

- Igen. Ezt mindig figyelembe veszi döntéskor a Magyar Nemzeti Tanács. A VMMSZ tavalytól kapcsolódott be a munkába, most a kisebb koordinátori szerepből komolyabb munkát igénylő feladatkörre váltottunk. Közösen a nemzeti tanáccsal koordináljuk nemcsak a programot, hanem a szórványközpontok munkáját is. Azt is el szoktuk mondani a résztvevőknek, hogy ha az egyik ösztöndíjas át tud menni a másik szórványközpontba is segíteni, akkor erre is lehetőség van. Nem arról van szó, hogy helyet cserélnek, hanem párnapos segítségről egy másik helyszínen, hogy ott is közös erővel beindítsanak képzéseket, hogy közös programokat szervezzenek. Akár ketten-hárman-négyen is ott tudnak lenni ilyen esetekben egy-egy közös helyszínen. Nagyon fontos szereplői lesznek a szórványlétnek ezek a fiatalok az elkövetkező nyolc hónapban, hiszen október 1-én költöznek majd saját szolgálati helyükre és 2019. június 1-én zárul majd a program.

- Ez az is jelenti ugyanakkor, hogy ez a hét település a Petőfi-programosok révén egymással is kapcsolatba kerül?

- Igen. Ez is nagyon fontos. Tavaly került először ösztöndíjas Versecre, illetve Maradékra. Korábban az az ösztöndíjas, aki Temerin környékével volt megbízva, lejárt a Szerémségbe is, de nagyon fontos, hogy ott, a szórványok szórványában is egy folytonosság mutatkozzék ezen a téren. Örömmel tudom elújságolni, hogy Satrincán például beindult a néptáncos tevékenység, hogy Nyékincán, ahol majdnem teljes körű már az asszimiláció, ott is beindult egy gyermekfoglalkozás. Úgy látszik, sikerül a magyar identitást visszaadni az ottani magyaroknak, visszacsempészni az életükbe azt az anyanyelv, vagy egyéb, néptáncos- és népzenei foglalkozások révén. Vagy nézzük az al-dunai településeket! Sándoregyháza újból ott tudott lenni fellépőként a Durindón. Tehát annyi apró mutatója, de lelkiekben is felemelő haszna van az ösztöndíjasok ittlétének, hogy mi is a legalázatosabb módon fordulunk hozzájuk és működünk együtt velük.

- Október 1-én kezdődik tehát a szolgálat, addig hogyan folytatódik a felkészülés?

- Szombaton a fiatalok felkeresték Versecet, megismerkedtek az ottani fogadó féllel, illetve átmentek Hertelendyfalvára is, erre a hétre pedig még megmarad a nyugat-bácskai, zombori út. A többi helyszínt már korábban végigjártuk, de megtekintettük a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet is, de részt fognak venni szeptember végén a zentai Szent Mihály-napi Sokadalom és Táncháztalálkozón. Ugyanaznap lesz Adán a Háló Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozó. Szeretnénk, ha a Szabadkai Magyar Médiaházba is eljuthatnának, hogy a sajtóval is ki tudjanak alakítani kapcsolatokat, természetesen kapni fognak egy médialistát is. Amit még nagyon szeretnénk, de nem volt rá idő, hogy a szabadkai városházára is eljussunk. Volt már egy városi túránk, megtekintették a zsinagógát, a Raichle-palotát, de a városházára nem jutottunk el. A héten meghallgatnak még egy előadást a vajdasági magyar cserkészmozgalomról, hisz az egyikük, Szabó Bernadett cserkész. Tudjuk, hogy ő Muzslyára fog kerülni és a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség munkáját fogja erősíteni azzal, hogy a Muzslya környéki települések közösségi életébe is bekapcsolódik. Nagyon fontosnak tartjuk azonban, hogy mindenki vigyen magával ezzel kapcsolatban egy kis információt, hátha van helyben cserkészcsapat-toborzás és akkor ők ebbe be tudnak kapcsolódni. Másrészt a művelődési szövetségről is szeretnénk picit bővebben mesélni, Raffai Telecski Ágnes a színjátszó mozgalomról, Brezovszki Roland a néptáncos-népzenei mozgalomról ad majd egy átfogó képet, hogy szükség esetén tudják, hogy kihez kell fordulniuk. Azt is el kell mondanom, hogy már december végével bezárólag összeállítottunk egy eseménynaptárt , hogy lássák, hogy egy-egy régióban milyen rendezvények vannak. Tartalmas munka vár rájuk, de ránk és én azt hiszem, a vajdasági magyar közösség minden tagjára számíthatnak majd, hogy minél eredményesebb munkát tudjanak végezni a szórvány közösségeink fennmaradása érdekében.

Németh Ernő