Válasz
Nem ismeri eléggé egymást a több országra szabdalt magyarság
Határon átnyúló közösségfejlesztési kutatások kezdődtek Kárpát-medence szerte, hogy miként lehetne lélekben is egyesíteni a nemzetet

Közel száz évvel Trianon után a lelkében sem egységes már a széttöredezett magyar nemzet. A magyar kormány a közjogi feltételeit megteremtette ugyan a nemzetegyesítésnek, de mentálisan ez még mindig nem történt meg. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet most hiánypótló kutatást indított annak vizsgálatára, hogy lehet a politikai szinten megvalósított nemzetegyesítést valódi tartalommal megtölteni, és ezzel kapcsolatban alapvetően hogyan alakul az anyaországi, és a határon túli magyarság viszonya.

Azt is vizsgálják, hogy a szomszédos népek esetében milyen az anyaországok viszonya saját külföldön élő kisebbségeikhez. A kezdeményezésről szó volt az idei bálványosi szabadegyetem egyik pódiumbeszélgetésén is. A kérdőívezés már megkezdődött, a munka befejezése a jövő év végén várható, amikor az adatok feldolgozása után szakpolitikai javaslatokat készítenek a kárpát-medencei nemzeti közösség kapcsolatainak fejlesztése érdekében. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg, a kérdőív pedig a következő helyeken érhető el: http://www.nemzetikozosseg.hu/kerdoiv/

A kutatást Folberth Péter kárpát-medencei fejlesztési szakértő vezeti, a budapesti Corvinus Egyetem munkatársa, aki ugyan magyarországi születésű, de a Délvidéken él.

„Az anyaországi és a külhoni magyarok közti közösségi érzést vizsgálja az a szociálpszichológiai felmérés, ami a közelmúltban indult. A felvetés az, hogy a nemzetegyesítés közjogi értelemben megtörtént, de mentális értelemben még nem. Vagyis mentálisan, érzelmileg, közösségi tudat és nemzettudat szerint közel sem egységes a magyar nemzet a Kárpát-medencében. A trianoni határmódosítás már közel 100 éve történt és ez a megnyirbált földrajzi-közigazgatási állapot jelentős kihívások elé állította a magyar nemzetet. Az eltelt 100 esztendő nem telt el nyom nélkül sem az aAnyaországban, sem a külhoni régiókban élő magyar közösségeknél” – írta a projekt leírásában Folberth Péter, akivel a felmérésről beszélgetünk.

- Trianon után jó pár évtizeddel tovább töredezett a külhoni magyarság. Jugoszlávia és Csehszlovákia is felbomlott. Maradt-e még bennünk valamiféle magyar közösségi érzés?

- Vizsgálódtam Eszéken és Nyugat-Bácskában is. Azt kell mondanom, hogy nagyon szomorú a helyzet. Egykor egy magyar tömbről beszélhettünk a Duna keleti és nyugati oldalán. A közigazgatási, a politikai határok azonban úgy beégtek az emberek tudatába, amit egyébként egy nagyon káros dolognak tartok, hogy a magyar térkapcsolatok teljesen megszakadtak. Ezeket egyébként szemléletformálás, oktatás, tájékoztatás révén lehetne újrateremteni, másrészt pedig olyan ösztönző programokat kellene indítani, amelyek megvalósításához együttműködés kellene az egyes nemzetrészek között, hogy magyar közösségek alapuljanak a magyar vállalkozások vagy a magyar civilek között.

- Az elmúlt bő egy évtizedben számtalan alkalommal elhangzott, hogy növelni kell az anyaországi beruházásokat a külhoni régiókban, de a magántőke nem nagyon érkezik, vagy legalábbis nincs tudomásunk róla.

- Ennek okai nagyon sokrétűek, az egyik, hogy Szerbiában a működő tőke befogadóképessége nagyon gyenge. Hiányoznak műszaki és szolgáltatási infrastruktúrák, a szakértelem, a kapcsolatrendszerek… Olyan programok kellenének, amelyek arra ösztönöznék a különböző nemzetközi vállalatokat, hogy válasszák a Balkánt, vagy legalább annak északi részét együttműködésük helyszínéül. Ugyanakkor Magyarországon túl kevés az információ az észak-szerbiai befektetési lehetőségekről, de nem ismerik az itteni piaci viszonyokat sem. Pedig itt nagyon sok előny és kihasználatlan potenciál van, például a termőföld vásárlási lehetőség. Én úgy gondolom, hogy elsősorban az új típusú vagy éppen a zöld iparágakban lehetne Szerbia felé nyitni.

- A kulturális kapcsolatok sem elég erősek?

- Habár magyarok vagyunk a szerb-magyar határ mindkét oldalán, a közösségi érzésünkben még mindig óriási távolságok és széttartó erők is vannak. Még mindig él az itt és ott, a mi és ők szemléletmód. Ezek nem segítik a tőkének az áramlását sem. Ha valahol beruházható tőke lenne, akkor nyilvánvalóan a magyarok közti közösségi érzésnek önmagában is helyzetpotenciált kellene jelentenie az összes többi szerbiai városhoz képest.

- Hogyan zajlik majd a felmérés?

- Kárpát-medence szerte fogunk kérdőívezni, ami már meg is kezdődött. Kiemelt célcsoportunk Budapest, a határ menti övezetek, illetve külön célcsoport a határokon túli tömbmagyarság. Mindenképpen a közösségi érzetet, az egymásról való informáltságot, hajlandóságot, érzelmeket, attitűdöket próbáljuk meg vizsgálni és ezeket mérni. A hipotézisünk pedig az, hogy nagyon nagy széttagoltság és távolságtartás van a határ egyik és másik oldalán élő magyarok között. Voltak a közelmúltban már hasonló kutatások, amikor az anyaországi és erdélyi magyarokat vizsgálták, hogy ki mennyire azonosul a másik közösséggel, de kárpát-medencei kiterjesztésben egyáltalán nem történt még ilyen vizsgálat.

- A kutatás célja, hogy valami megoldást keresni, hogy a széttöredezett magyarság ismét egymásra találjon?

- Egyértelműen. A jelen helyzet az, hogy a magyar kormány a közjogi feltételeit megteremtette a nemzetegyesítésnek, de mentálisan ez még mindig nem történt meg. Ugyanakkor megvizsgáltuk a szomszédos országok, a horvát, a szerb, a román anyaország és az autochton módon élő saját nemzettársak közötti viszonyrendszert és az erre épülő saját nemzetpolitikájukat. El kell mondanom, hogy lenne mit tanulni a magyar nemzetpolitikának is, legyen szó akár tapasztalatokról vagy szemléletmódokról. A kérdőíves felmérés mellett ezen országok nemzetpolitikáját is meg szeretnénk vizsgálni, s ezek a tanulmányok egy végső összegező elemzésben kerülnének megfogalmazásra, majd pedig szakpolitikai javaslatokat szeretnénk letenni az asztalra, hogy milyen szemléletformáló programokat kellene kárpát-medencei szinten elindítani, hogy egy egészségesebb, erősebb kapcsolat alakuljon ki a magyar nemzetrészek között.

- Hol tart a munka?

- Jelenleg a kutatási projekt megvalósítása folyik. A begyűjtött adatok kiértékelése és a hozzá kapcsolódó szakpolitikai javaslatokkal együtt jövő év végére várható. A társadalmi probléma, hogy még mindig nincs konszenzus sem politikai, sem társadalmi szinten az anyaországi magyar közösségek és a külhoni magyar közösségek dichotómiájában. A legutóbbi választási időszak is mintegy indikátorként megmutatta ebben a témában is a törésvonalakat. Ez kihat a regionális versenyképességekre, gazdasági fejlődésre, kulturális fejlődésünkre és társadalmunk versenyképességére, a magyarság Közép-Európában betöltött pozícióira, geopolitikájára. A közeljövő különböző kihívásaira. Véleményünk szerint ez a probléma orvosolható. Mégpedig egy tájékoztató és szemléletformáló programmal.

- Maga a felmérés hogyan történik?

- A projekt kutatási része három fő pillérből áll. Egy kérdőívezésen alapuló adatgyűjtés. A Kárpát-medence minden régiójából keresünk kérdőív kitöltőket. Valamint a külhoni régiókban elvégzett mélyinterjúkban kapott válaszok összegyűjtése. A második pillér, hogy a román, szerb és horvát nemzetnek az anyaországi közösségek-autochton külhoni közösségeihez való viszonya és saját nemzetpolitikájuk vizsgálata. Itt a cél, hogy megkeressük azokat a sajátosságokat, és nemzetpolitikai módszertani elemeket, amelyek hasznos példák, minták lehetnek a magyarok számára. Harmadik pillér: egy végleges szakmai dokumentum készül el a projektből eredő adatok, források feldolgozásával. A projekt keretében szakpolitikai javaslatokat készítünk el a Kárpát-medencei nemzeti közösségünk fejlesztése érdekében.

Folberth Péter úgy véli, hogy egyedülálló és tragikus helyzetünk ellenére azért vannak kihasználatlan lehetőségeink is. A szakpolitikák erre is fókuszálva erősíthetik közép-európai helyzetünket. Igaz, hogy geopolitikailag sakkban tartható az anyaország a külhoni magyarokkal a szomszédos országok részéről (legutóbb a fasiszta fenyegetések Beregszászban), ugyanakkor sajátos helyzetünk egyben geopolitikai erőforrás is lehet az összmagyarság számára. Ezért fontos ezt a területet kutatni, mindenesetre a sikeres együttműködéshez nagyon fontos, hogy a magyarság lélekben is ismét egymásra találjon.

Németh Ernő

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Már négy hónap lepergett abból a tizenkettőből, amennyit az aláírásgyűjtők kaptak arra, hogy összeszedjenek egymillió támogatót hét uniós tagállamból – mégis alig húszezren szignózták azt az európai polgári kezdeményezést, amely a kisebbségben élő közösségeknek, jelesül a határon túli magyaroknak is több...
2019. SZEPTEMBER 17.
[ 22:19 ]
A bukaresti propaganda ellenére Romániában nem rendezett a magyarkérdés, és nem is lehet az, amíg nem adják meg az autonómiát, ami nélkül nincs biztosítéka a magyar megmaradásnak – állapította meg a Krónikának adott interjúban Demkó Attila budapesti biztonságpolitikai szakértő. A tavaly a székely szabadság napjára...
2019. SZEPTEMBER 17.
[ 15:42 ]
A 67. Magyarkanizsai Írótáborban is bemutatták Várady Tibor jogtudós, író dokumentumregényét, amely az écskai birtokhoz köthető perekből kerekít egy történetet. A könyvbemutatóval köszöntötték a 80 éves professzort, aki az írótábor vándorkulacsát is megkapta az idén. A bánsági Écska a trianoni békeszerződésig...
2019. SZEPTEMBER 12.
[ 10:11 ]
Beolvasás folyamatban