Válasz
Pesitz Mónika, a Pataki-gyűrű Díj tulajdonosa: „Sok mindennek kell összejátszania ahhoz, hogy valami jó szülessen”

Baby Jane-nek mindene megvolt, ünnepelt sztár volt gyerekkorában. Azonban az idő eljárt felette, és mindenki elfelejtette őt. Mostanra egy megkeseredett ember vált belőle, aki sokszor néz az üveg fenekére. Ezt a figurát kelti életre Pesitz Mónika a Szabadkai Népszínház idén májusban bemutatott, Mi történt Baby Jane-nel? című előadásában. A szerep megformálása annyira jól sikerült, hogy bekerült a Pataki-gyűrű Díj várományosai közé, s végül a szakmai zsűri döntése alapján ő vehette át az elismerést hétfő este a Délvidéki Magyar Színjátszás Napja alkalmából szervezett gálán.

Azt, hogy a zsűri döntése a közönség és a szakma véleményével is egyezett, a helyszíni hatalmas taps bizonyította, illetve az, hogy az Újvidéki Művészeti Akadémia színinövendékei saját díjukat is Pesitz Mónikának ítélték.

A díjkiosztót követően elsőként Oláh Tamás dramaturgot, a zsűri egyik tagját kértük meg, hogy értékelje az előadásokat, illetve mondja el, hogy hogyan született meg a döntés.

- Az elmúlt színházi évad az elmúlt évadokhoz viszonyítva nagyon erősnek számított. Az az öt színész, akiket Jászay Tamás színikritikus kiválasztott és a díjra jelölt, mindannyian megérdemelte volna az elismerést. Olyan színészi alakításokat zsűrizhettünk, amelyek között nagyon nehéz dönteni, nagyon nehéz szubjektív szempontokon túl objektív szempontokat is találni. De el kell mondani, hogy egyhangú döntés született. Nagyon sok kört lefutottunk a zsűrizés alatt, de végül egyhangú lett a döntés.

- Mégis, mi volt a döntő mozzanat?

- Inkább a ránk gyakorolt hatás, amit hazaviszünk magunkkal. Az tud dönteni, hogy hogyan raktározzuk el egy-egy színésznek a színpadi látványát, az átlényegülését, az érzéseket, amiket közvetít. Utána pedig el kell telnie egy bizonyos időnek, hogy valamennyivel objektívebben tudjunk rátekinteni egy alakításra – mondta Oláh Tamás.

A díjazott, Pesitz Mónika a díj átadását követően adott rövid interjút a sajtónak.

- Nagyon meglepődtem. Nagyon sok minden közrejátszik abban, hogy az ember megkapjon egy elismerést. Minden színész jól akarja csinálni a feladatát, s valamikor úgy is érzi, hogy jól is csinálja, de azután mégsem tetszik az alakítás a nézőnek, a zsűrinek vagy a kritikusnak. Valamikor nagyon jól meg akarja csinálni a szerepet, mindent belead, de nem sikerül, elmegy az egész mellette. Van, amikor a rendező és a színész mást-mást gondol. Valóban nagyon sok dolognak kell összejátszania ahhoz, hogy valami jó szülessen, és hogy mások is azt gondolják, a rendező is, a színész is, hogy kiváló, és hogy a nézők is szeressék. Vannak ugyanis olyan előadások, amit a nézők szeretnek és a kritikusok nem szeretnek. Van, amit a színész szeret és a nézők nem szeretnek. A legfontosabb azonban, hogy a színész kapjon egy olyan szerepet, mint amilyen a Baby Jane, mert ez egy olyan szerep, ami szerepálom lehet egy színésznőnek. Be lehet vele járni lelkileg Tolnát, Baranyát és emberi.

- A díj után mi fog megváltozni?

- Ugyanolyan örömmel játszottam két hónappal ezelőtt a bemutatót is, a próbafolyamat is ugyanolyan örömmel telített el, és ha nem kapom meg ezt a díjat, akkor is ugyanolyan örömmel és őszintén próbáltam volna tovább játszani ezt az előadást. Szerintem a díj után nem lesz olyan, hogy most jobban fogok játszani, vagy hogy ezentúl a színpadon jobban akarok majd bizonyítani. Mindenki, aki kilép a színpadra, jó akar lenni és szeretnél tisztességgel végezni a munkáját.

- Milyen emlékek vannak a próbafolyamatról ezzel az előadással kapcsolatban?

- Iszonyatos mennyiségű szöveget kellett megtanulni, ami közben változott is. A próbafolyamat alatt, miután megtanultam a szöveget és biztonsággal tudtam, akkor a rendező megváltoztatta a párbeszédeket, meg kidobott egyes részeket és ez egy rémálom volt a számomra. De most, amikor négy hónap után, tehát az évad vége után újrajátszottuk, leült a szöveg és nincs problémám vele.

- Most milyen szerepre készül?

- Most az Osztrigás Micit próbáljuk, ott egy öregasszonyt játszom, ami nagyon jó. Három pletykás özvegyasszony, nagyon élvezem.

Németh Ernő

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

„Meg kell őrizni a közösséget” - illusztráció
2019. JÚNIUS 15.
[ 19:40 ]
Délvidék ezer arca - illusztráció
2019. MÁJUS 9.
[ 13:43 ]
A március 15-ei nemzeti ünnepen Kelemen László Erkel Ferenc-díjban részesült. A kitüntetéssel a Hagyományok Háza főigazgatójának zeneszerzői, zenei szerkesztői munkásságát ismerték el. - Ön Gyergyóditróban született, egy korábbi interjújában nagyapját, mint adatközlőt említi. Neki köszönheti talán első...
2019. ÁPRILIS 2.
[ 23:26 ]
Hatalmas taps csattant fel, amikor a műsorközlő közölte, hogy a Szabadkai Magyar Főkonzulátus szerda esti 1848-as ünnepségét megtisztelte jelenlétével Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós is. Az ünneplők között elvegyült a tömegben, s sokan nem is ismerték fel az egykori fiatalembert, akinek 1980-ban az Interkozmosz...
2019. MÁRCIUS 14.
[ 11:57 ]
Az újvidéki Fórum Könyvkiadó Intézet fontos feladatának tartja, hogy állandó szerzőik újabb műveinek megjelentetése mellett bemutatkozási lehetőséget adjon az elsőkönyveseknek. Igyekeznek hidat képezni a délszláv és a magyar irodalom között, a legnagyobb kihívás talán mégis az, hogy Vajdaság egész területén el...
2019. MÁRCIUS 6.
[ 16:55 ]
Beolvasás folyamatban