Válasz
Folytatni kell azt a munkát, amit Sava Babić műfordítóként megkezdett
Interjú Lovas Ildikó íróval, aki kezdeményezte, hogy Babić emlékhelyet kapjon szülőhelyén

Január 27-én, születésének 85. évfordulóján emlékművet avattak Palicson Sava Babić szerb író, költő, műfordító, egyetemi tanár tiszteletére. A kezdeményező Lovas Ildikó volt, a szobor felállítását pedig a Magyar Nemzeti Tanács támogatta.

Nem véletlen, hogy magyarok voltak a kezdeményezők, hisz Babić sokat tett azért, hogy a szerbség megismerhesse a magyar irodalmat, a magyar kultúrát. Saját művei mellett több mint száz magyar művet fordított szerbre. A XIX. és a XX. század legfontosabb alkotásait. Emellett 1993-ban Belgrádban létrehozta a Magyar Nyelv és Irodalom tanszéket. 2007. május 24-én megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetését.

Sava Babić szülei Hercegovinából érkeztek a Vajdaságba, de ő maga 1934. január 27-én Palicson született. 1941 őszétől magyar nyelvű iskolába járt. A nyolcosztályos gimnáziumot Szabadkán végezte. 1953-ban érettségizett, majd a belgrádi egyetem Bölcsészettudományi karán jugoszláv irodalmat tanult.

Az emlékhely felavatása apropóján kérdeztük a kezdeményezőt, Lovas Ildikót Sava Babić munkásságáról, illetve a műfordítás jelenlegi állapotáról.

- Miért tartotta fontosnak, hogy Sava Babić emlékművet kapjon Palicson?

- Balatonfüred díszpolgáráról beszélünk, aki ott is fordított és az ottani közösség is úgy gondolta, hogy díszpolgárrá kell avatni. Nem erről jutott eszembe, de a párhuzam fontos. Az a közmondás is érvényes ugyanakkor, hogy a saját városában senki sem lesz próféta. Az elismerés legritkább esetben jön onnan, ahonnan az ember fontosnak tartaná. Márpedig Sava Babić nagyon sok helyet tartott fontosnak, nagyon sok városban érezte jól magát, építette a közösséget, a kultúrát, a kapcsolatokat, de mégis mindig azt mondta, hogy Palics a világ közepe az ő számára.

- Mindenkinek a szülőhelye.

- Igen, az a kiemelt fontosságú. Ilyen szempontból szabadkaiként én Kosztolányit is, Csáthot is próbálom a kulturális emlékezet részévé tenni, de ugyanakkor Sava Babićot is, és én nem tennék különbséget sem a nagyságban, sem a fontosságban. Azért sem tennék különbséget és elválasztójelet, mert egy olyan emberről van szó, aki inkább összeköt. Mint ismeretes, Babić 1994-ben hozta létre a hungarológiai szakot Belgrádban, a legkeményebb időkben, amikor nem igazán kedvezett a légkör sem a határokon átívelő együttműködésnek, sem a kulturális kapcsolatoknak, de Sava Babić nem hagyta magát! A másik dolog, ami miatt én nagyon tisztelem Sava Babićot az az, hogy azon tekintetben sem hagyta magát befolyásolni, hogy kiket fordítson. Volt saját ízlése, egy belső vezérelve – gondoljunk csak arra, hogy miből doktorált, hogy hogyan fordítottuk Petőfit – ami azért diszkutábilis lehet. Emellett pedig olyan sok kérdést vet fel akár a magyar irodalom, akár a magyar irodalomtörténet számára, hogy azok révén fontos vált, hogy újraértelmezzük Petőfit. Ugyanakkor általa a szerb kultúra számára is Petőfi egy nagy felfedezés lehet.

- Lefordította a magyar irodalom utóbbi 150 évének legfontosabb műveit.

- Lefordította Madáchtól kezdve Bodor Ádámon keresztül Márai, Krúdy, Kertész Imre műveit. Az ő nagy kedvencét, Hamvast külön is ki kell emelni. A könyve, A magyar civilizáció azzal a nemzettel foglalkozott, amihez mi tartozunk. Azt gondolom, hogy Palicsfürdőn, az ő szülőhelyén, a könyvtár épülete előtt egy köztéri emlékhely létrehozása kötelesség. Íróként, irodalmárként nem tudtam volna elképzelni, hogy ne így legyen.

- Van-e most olyan fordító, aki méltó utóda lehet? Mennyire érdekli a jelenkori szerb irodalmat a magyar irodalom?

- Nagyon érdekli. A saját tapasztalatom alapján is ezt mondhatom. A belgrádi kiadóm minden könyvemet nagyon rövid idő alatt eladta, nagyon sikeresek voltak ezek a regények köszönve Vickó Árpád fordításának. Azt tegyük hozzá, hogy a fordító az megkerülhetetlen. Vickó Árpádot is meg kell említenünk Sava Babić mellett, aki szintén nagy fordító, egy ikon. Van fogékonyság és van fogadókészség a szerb irodalmi életben. Többször is megkerestek, hogy NIN-díjra jelölnének, de nem értik, miért nem írok szerbül. A regényeim között vannak olyanok, amik az egész térség, a közösség számára izgalmasak, de szerbül kellene írnom. Mondtam, hogy rendben, legfeljebb nem kapok NIN-díjat, de én magyarul tudok írni. Legfeljebb majd Vickó Árpád lefordítja szerbre, ha úgy gondolja… Tehát van nyitottság, van fogékonyság, ezt irodalmi estek is bizonyítják. Remek fiatal műfordítók vannak, ezt el kell mondani. Faragó Kornélia tanárnő 2012-ben jelentette meg a fiatal műfordítók antológiáját, az egy fontos kezdeményezés volt. Két műfordító tábor is volt, amit részben a Fórum Könyvkiadó szervezett. Ezek is sikeresek voltak. Én egy picit máshová helyezném a hangsúlyt a fordítóműhelyek estében, de mindenki, aki fordított vagy a fordítást fontosnak tartja, maga dönti ezt el. Szerintem ezek a workshopok szakmai szempontból egészen másról kellene, hogy szóljanak. Amennyire fontos, hogy a magyar írókat fordítsák szerbre, annyira fontos, hogy a szerb írókat fordítsák magyarra. Egy kicsit úgy érzem, mintha itt nem találnánk a hangsúlyokat. Azt is gondolom, hogy a magyar kultúrpolitikának nagyon fontos és hasznos feladata lenne azon elgondolkodni, hogy hogyan volna még inkább lehetséges a műfordításon keresztül eljuttatni a kortárs magyar irodalmat az adott közösségbe, most amikor azt mondják, hogy kiválóak a kapcsolatok. Most lenne erre lehetőség annak apropóján, hogy mi magyarok száz éve külhonban élünk. Kárpát-medence szerte ez egy remek pillanat arra, hogy a kortárs írókat az adott közösségben fordítsák a többségi nyelvre, tehát a vajdasági magyar írókat szerbre. A magyar irodalomban azt gondolom, hogy mindig is nagy volt a nyitottság a szerb irodalom felé. Sikeresek a szerb írók magyarul és ez jól is van így! Ezt tovább építeni és a műfordítókat támogatni nagyon fontos feladat.

- Egy jó kezdeményezés talán, hogy a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén van műfordítói kategória. Talán ösztöndíjakra is szükség lenne. Ön hogyan látja ezt?

- Nem akartam az előző válaszomban ezt kibontani, de én is pontosan így látom. Ösztöndíjra vagy pályázatra lenne szükség. A KMV-n a műfordítás ösztönzése azért is jó, mert az nyelvtanulási lehetőség. Az, hogy a környezetünkben adva van egy nyelv, amit a kényünk-kedvünk szerint nem tanulunk meg, pedig profitálni lehetne belőle! A szerb nyelv elsajátítása és a fordítás elsajátítása a gondolkodást is serkenti. Egy középiskolás gyereknek akármi is lesz a szakmája, közgazdász, jogász, bármi lehet belőle, a fordítással a gondolkodását fejleszti. Ilyen szempontból nagyon jó, hogy az a KMV része. Azonban, ahogy az előbb is mondtam, ezt magasabb szintre is lehet emelni, mégpedig célzottan. A mi esetünkben kortárs, vajdasági magyar írók szerb nyelvre fordításával, vagy szerb írók műveinek magyar nyelvre való fordításával, ami második lépésben a könyvkiadókat hozná helyzetbe. Harmadik lépésben pedig olyan workshopokat, közös irodalmi esteket lehetne ennek köszönhetően megálmodni, ami mindkét kultúra fejlődését lehetővé tenné ebben a régióban.

Németh Ernő
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

„Meg kell őrizni a közösséget” - illusztráció
2019. JÚNIUS 15.
[ 19:40 ]
Délvidék ezer arca - illusztráció
2019. MÁJUS 9.
[ 13:43 ]
A március 15-ei nemzeti ünnepen Kelemen László Erkel Ferenc-díjban részesült. A kitüntetéssel a Hagyományok Háza főigazgatójának zeneszerzői, zenei szerkesztői munkásságát ismerték el. - Ön Gyergyóditróban született, egy korábbi interjújában nagyapját, mint adatközlőt említi. Neki köszönheti talán első...
2019. ÁPRILIS 2.
[ 23:26 ]
Hatalmas taps csattant fel, amikor a műsorközlő közölte, hogy a Szabadkai Magyar Főkonzulátus szerda esti 1848-as ünnepségét megtisztelte jelenlétével Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós is. Az ünneplők között elvegyült a tömegben, s sokan nem is ismerték fel az egykori fiatalembert, akinek 1980-ban az Interkozmosz...
2019. MÁRCIUS 14.
[ 11:57 ]
Az újvidéki Fórum Könyvkiadó Intézet fontos feladatának tartja, hogy állandó szerzőik újabb műveinek megjelentetése mellett bemutatkozási lehetőséget adjon az elsőkönyveseknek. Igyekeznek hidat képezni a délszláv és a magyar irodalom között, a legnagyobb kihívás talán mégis az, hogy Vajdaság egész területén el...
2019. MÁRCIUS 6.
[ 16:55 ]
Beolvasás folyamatban