Válasz
Balkáni kisebbségek, nyelvi finomságok
Interjú Jani Korhonen nyelv- és identitáskutatóval

Jani Korhonen finn egyetemista, akit megszállottan érdekelnek a nyelvek, már több mint egy éve járja környékünket, hogy az itt élő kisebbségek helyzetét és dialektusát vizsgálja. Mint kiderült, szelíd megjelenése mögött egy valódi nyelvzseni és elkötelezett identitáskutató rejtőzik, aki most éppen a Közép-európai Egyetem (CEU) mesterszakos hallgatójaként készíti diplomadolgozatát.

Beszélgetésünkben arról kérdeztük, hogyan látja a vajdasági magyar fiatalok életét, világképét, illetve hogyan ismerkedett meg a magyar nyelvvel és kultúrával. Érdemes megjegyezni, hogy interjúalanyunk kitűnő nyelvtudásáról választékos és zökkenőmentes beszélgetésünk során maradéktalanul meggyőződhettünk.

- Mi ébresztette fel a magyar nyelv iránti érdeklődést?

- Először az keltette fel az érdeklődésemet, hogy Finnországtól távol, Európában létezik egy nyelv, ami hasonlít az anyanyelvemhez. Érdekesnek találtam a hangzását és kicsit viccesnek is. (Itt azért egy pillanatra félbeszakítottam interjúalanyomat jelezvén, hogy számunkra nem kevésbé érdekes és vicces hangzású a finn nyelv). A magyar nyelv ismerős és idegen is volt számomra. Még a gimnáziumi éveim során kezdtem el tanulni egyedül, egyébként a szláv nyelvek is érdekeltek. A szüleimmel sokat utaztunk Európa-szerte, így sok nyelvvel találkozhattam. A magyar kultúrával, zenével és irodalommal is ismerkedem, viszont a tanulmányaim miatt nem jut rá túl sok időm. Móricz Zsigmond: Rokonok című regényét olvasom most. Az az igazság, hogy az archaikus nyelvezetű szövegekhez több időre van szükségem. A kortársaktól Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz című könyvét olvastam, valamint a vajdaságiak közül Végel László regényeit szeretem. A Neoplanta nyelvezete viszont számomra nehezebb volt a speciálisan helyi kifejezések miatt.

Vegyes házasságban születtem, így a finn mellett a svéd is az anyanyelvem. A családunknak már korábban is voltak kétnyelvű tagjai, de a kettős identitás máig kényes kérdése a finnországi kisebbségi politikának. Mostanában felmerült a kérdés, vajon hasznos-e a finnek számára, ha környezetnyelvként a svéd kisebbség nyelvét kénytelenek tanulni, amelynek száma öt százalék körül van az országban.

- Hogyan került kapcsolatba az Újvidéki Magyar Tanszékkel?

- Az első szakdolgozatomat a vajdasági magyar nyelv helyzetéről írtam, ezért először kutatni jöttem Újvidékre. Írtam a Magyar Tanszéknek, így kerültem kapcsolatba az ottani tanárokkal és hallgatókkal. A második szakdolgozatomhoz szükséges kutatás alkalmával már az Európa Kollégiumba jöhettem, ott tartottam is egy előadást, amiben a finn iskolarendszert mutattam be.

- A magyar nyelv tanulása során milyen nehézségei adódtak?

- Először könyvből kezdtem tanulni, így a nyelvtan nagyon bonyolultnak tűnt, de akkor egészen kitartó voltam, ezért sok mindennek utánanéztem. Később Helsinkiben tanuló magyarokat is megismertem az Erasmus-programnak köszönhetően, így már alkalmam volt valamennyire beszélni is a nyelvet. Majd a Debreceni Nyári Egyetemre jöttem és a tanulás, ismerkedés során természetes lett a magyar nyelv használata. Érdekes volt, hogy itt szinte csak külföldiekkel barátkoztam, de szigorúan magyarul beszéltünk. Az anyanyelvi beszélőket sokkal nehezebb megérteni egy külföldi számára. A svéd, angol, szerb mellett itt megkönnyíttette a dolgomat az anyanyelvem hasonlósága a magyarhoz. A külföldieket eleve elijeszti a magyar ragozás sokszínűsége, de szerintem ezzel nem kellene demotiválni a nyelvtanulókat.

- Milyennek látja a vajdasági magyarokat és az itteni oktatási rendszert?

- Azt hallom az itteni magyaroktól, hogy különbözik a mentalitásuk az anyaországiakétól, hogy itt kicsit lazábbak az emberek. Ezt valamelyest érzékelem is. Itt is, de főleg Szerbiában a családnak sokkal fontosabb szerepe van, mint Finnországban. Nálunk inkább egyénközpontúak az emberek, az ittenieknek pedig fontosabb a közösség. Finnországban és Svédországban az emberek számára nagyon lényeges az új tapasztalatok szerzése, új dolgok, helyek megismerése, ezért szívesen utaznak. A szerbiai ismerőseim körében viszont azt látom, hogy számukra ennél fontosabb, hogy ott éljenek, ahol születtek és a családjuk van. Anyagi okokból viszont hajlandók elmozdulni a szülőhelyükről. A finn diákoknak alanyi jogon jár az ösztöndíj, amit csak az óralátogatástól tesznek függővé. Nálunk maga a rendszer ösztönzi a fiatalokat arra, hogy a középiskola után költözzenek el otthonról. A tanulmányaik mellett dolgozni is kezdenek, így kezdik meg az önálló életet. A magyarországi fiatalok is, úgy látom, gyakrabban hazajárnak. Itt, Szerbiában pedig szinte nem létezik a diákmunka intézménye, sőt a szülők büszkék is arra, ha van lehetőségük finanszírozni a továbbtanulást. Finnországban inkább az a kellemetlen, ha a gyerek teljesen a szüleire hagyatkozik, persze az órák felvétele is rugalmas, így könnyebben be tudják osztani az idejüket. Kevésbé is segítik a szülőket később, hiszen nem érzik, hogy hálával tartoznának nekik.

- A CEU amerikai oktatási elveket használ, egy témát a szabad diskurzus útján dolgoznak fel. Egyénként az ELTE-n is nagyon rugalmas rendszer működik, ott egy évet töltöttem cserediákként. A finn rendszer valahol a kettő között van. A szerbiai rendszer szerintem nem ennyire rugalmas.

- Mik a tervei a jövőt illetően?

- Sok mindentől függ ez. Talán jelentkezem a doktori képzésre otthon vagy akár máshol. Ez nagy döntés lenne számomra, mert választanom kell az akadémia világa és a civil élet között. Az eddigi nyelvi ismereteimet mindenképpen kamatoztatni tudnám. Hamarosan egy időre hazamegyek, de később szívesen visszatérnék a térségbe, pontosabban Bécsbe. Ott az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) munkája érdekel. Mivel a CEU Nacionalizmus mesterszakán a közösségekkel és az identitással, valamint a kisebbségi jogokkal foglalkozom, a diplomadolgozatomban a boszniai népszámlálást fogom tanulmányozni, ahol a legutóbbi népszámlálás alkalmával jelentősen megemelkedett azon lakosok száma, akik a három helyi nemzetiség közül egyikhez sem sorolhatók, mert boszniaiként határozták meg az identitásukat. Ez nyilván az elmúlt évtizedek politikai konfliktusainak is betudható, de a közeljövőben alkalmam lesz ezt közelebbről is vizsgálni, hiszen hamarosan odautazom, hogy interjúkat készítsek a dolgozatomhoz. A diplomám befejezése után haza kell mennem, hogy rendbe hozzák a bokámat, mert nemrég a Nagybecskerek melletti Erzsébetlakra tartva (ott él a legtöbb nemzetiség egy helyen Vajdaságban) a lovaskocsi, amin utaztunk, felborult és megsérültem. Érdekes, hogy rögtön felmerült a műtét lehetősége, de a magánklinika szakorvosa egyúttal azt is felajánlotta, hogy nyugodtan emeljük a kezelési összeget, hogy a finn biztosító által folyósított pénzből nekem is maradjon némi „zsebpénz”. Ezután inkább az otthoni kezelés mellett döntöttem, úgyhogy a tanulmányaim folytatása csak a műtétem után lesz lehetséges (nevetünk).

Mezei Zsófia
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
Lazio
2019. FEBRUÁR 26. [ 8:44 ]

Nincs család, nincs kötődés, nincsenek gyökerek, nincs személyiség. Csak emberek, akiknek már nevük sem lesz, csak számmal ellátott egyének.


TikMek
2019. FEBRUÁR 25. [ 9:50 ]

Jani a király !!!


„Meg kell őrizni a közösséget” - illusztráció
2019. JÚNIUS 15.
[ 19:40 ]
Ha a választók is úgy akarják, ismét lesz vajdasági magyar képviselő az Európai Parlamentben. Deli Andor a bőven befutó helynek számító tizenegyedik a Fidesz-KDNP EP-listáján. A kampányfinis előtt kérte fel beszélgetésre Ternovácz István. - Öt évvel ez előtt, amikor Önt EP-képviselővé választották, nem volt...
2019. MÁJUS 14.
[ 10:51 ]
A Magyar Állami Népi Együttes különleges bemutatóra készül május 10-én. Az Ezerarcú Délvidék a magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be a Délvidéken élő népek sokszínű hagyományos kultúráját. A próbák szünetében kerestem fel az együttes vezetőjét. - A mostani bemutató egy hosszabb...
2019. MÁJUS 9.
[ 13:43 ]
A március 15-ei nemzeti ünnepen Kelemen László Erkel Ferenc-díjban részesült. A kitüntetéssel a Hagyományok Háza főigazgatójának zeneszerzői, zenei szerkesztői munkásságát ismerték el. - Ön Gyergyóditróban született, egy korábbi interjújában nagyapját, mint adatközlőt említi. Neki köszönheti talán első...
2019. ÁPRILIS 2.
[ 23:26 ]
Beolvasás folyamatban