Válasz
Az Y-elágazás, a nagy vajdasági valóságshow
Villáminterjúk a tanyszínházasokkal az előadás előtt

Lassan a végéhez közeledik a Tanyaszínház idei turnéja. Augusztus 12-én Bogarason vesz búcsút a közönségtől az idei társulat. A színművészeti akadémia hallgatóiból és színészmesterséggel kacérkodó középiskolásokból álló trupp idén Lénárd Róbert Y-elágazás című darabját mutatta be, amely az Y-generáció elé tart görbe tükröt.

Nagy lehetett a nyomás a fiatal színészeken, hiszen az 1978-ban alakult színház eddig is már sikert sikerre halmozott, a tavalyi produkciójuk például az idén Kisvárdán kiérdemelte az Emberi Erőforrások Minisztériumának fődíját, úgyhogy most is magasra kellett rakniuk a lécet.

Horgoson beszélgettem a társulat három tagjával bő három órával az előadás kezdete előtt. Éppen a művelődési ház tövében hűsölt a csapat, de azután gyorsan szétrebben mindenki, amikor megtudták, hogy interjúról lenne szó. A fiúk a színpadot kezdték építeni, a lányok az épületben a kosztümöket rendezték. Azután mégiscsak akadt néhány bátor vállalkozó.

Nyári Ákos számára talán az idei az utolsó nyár, amely a Tanyaszínház turnéjával telik, hiszen befejezte az akadémiát, munkát keres, s már van is ajánlata, bár a mesterképzést még beírja. Vajdaságban szeretne maradni, nem akar külföldre menni.

- Lesz benned egy kis nosztalgia a Tanyaszínház iránt? Eléggé fárasztó ez a két hónap, a próba, meg utána a turné.

- Biztosan, nagyon fog hiányozni. Az idei már a hatodik Tanyaszínházam, fogalmam sincs, hogy ha jövőre nem leszek itt, akkor mit fogok csinálni, de most már érzem, hogy kellene a pihenés, hogy átéljem újra, hogy milyen egy szabad nyár.

- Az elmúlt hat év viszonylatában milyennek látod az idei darabot?

- Szerintem nagyon erős lett. A most már harmadéves akadémisták, akik tavaly debütáltak a Tanyaszínházban és már akkor is friss energiákat hoztak, idén nagyobb szerepeket kaptak és nagyon jó velük dolgozni. Az előadásokat ugyan nem nagyon lehet összehasonlítani egymással, mégis úgy érzem, hogy ez egy nagyon jó produkció lett.

- A tavalyi darab, a Pé’z, hova mész? a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján idén júniusban a kiváló csapatjátéknak köszönhetően érdemelte ki a fődíjat. Hogyan látod, most milyen a csapatjáték?

- A mostani csapatunk is szinte ugyanaz, mint ami tavaly volt. Ugyanúgy megmaradt a csapatszellem és erősítjük egymást. Idén még nagyobb szerepet kap a csapatjáték, hisz mindannyian fenn vagyunk a színpadon elejétől a végéig, így teljesen új dimenziói nyíltak a színjátszásnak, illetve a közös létnek, azaz nem vagyok a fókuszban, de mégis csak ott vagyok. Az Y-elágazás egy nagy jelenléti előadás.

- Mennyit változott a produkció az elmúlt napokban a bemutató óta?

- Folyamatosan változik, mert színészileg is ki lehet fejezni új dolgokat vagy, hogy rájövök, hogy a kolléga mit is csinál abban a pillanatban, amire eddig nem figyeltem, és hogy erre én miként reagálok. Folyton változik a darab és egyre jobb lesz. Próbáljuk fenntartani azt a helyzetet, hogy nekünk is mindig érdekes legyen minden egyes előadás.

- Sokat tanulhat egy fiatal színész a tanyaszínházas turné alatt?

- Rengeteg mindent! Mindig van valami akadály, amit meg kell oldani és eddig sikeresen vettük az akadályokat. Nagyon sok mindenbe beleütköztünk, nemcsak színészileg, hanem emberileg is és ezeket próbáljuk megoldani, s eddig sikerrel jártunk.

Nem öreg róka, mint Nyári Ákos, de Dudás Dánielnek is van már egy kis tapasztalata, hiszen másodszor szerepel a Tanyaszínházban.

- Az idei előadás az Y-generáció problémáit dolgozza fel. Mennyire érzed magadénak is ezeket a gondokat?

- Igazából nem érzem érintettnek magam. Mindaz, amit bemutatunk, még a nálamnál is fiatalabbakról szól. Pedig nem vagyok idős, húsz éves vagyok, de ezeket e problémákat a tőlem fiatalabbaknál látom. Például a kóros mobilfüggőség, vagy ezt a Pán Péter-szindrómát, miszerint a fiatalok nem szeretnének felnőni, nem akarják otthagyni az otthonukat. Az én karakterem például Zöld Ádám, a vegán srác. Spirituálisan egy picit megvilágosultnak hiszi magát a darab elején, de azután rájön arra, hogy a világ nemcsak szép, az emberek nem csak jók és én ebben látom a karakterem fejlődését.

- Hogyan fogadta a közönség a darabot? Egyrészt a fiatalok, másrészt pedig az idősek?

- Kicsit izgultam, hogy mennyire fog mindez az idősebbeknek tetszeni. Azt gondoltam, hogy a fiataloknak bejön az előadás, és ez így is lett, de szerencsére, ahogyan én a színpadról észrevettem, a darab befogadása az idősebbeknek sem jelentett problémát. Megértették a történetet és azt a rétegnyelvet, amelyen beszélünk a darabban. Gondolom, a táncok is sokat segítettek, hogy mindenki megszeresse ezt az előadást.

- Volt-e izgalom, hogy legalább olyan jó legyen az idei darab is, mint a tavalyi fődíjas?

- Én ennek a terhét nem éreztem. Úgy gondolom, hogy nagyon jó volt a csapatmunka az idén is. Az előadás alatt szinte végig az összes szereplő színen van és ez óriási koncentrációt igényel. Nyilván nagyon sokat segít az, hogy a többség már ismeri egymást.

Gregus Lilla a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén érdemelte ki a tavasszal, hogy részese legyen az idei tanyaszínházi produkciónak. Egyféle főpróbának is tekintheti a turnét, hiszen őszre főszerepet fog játszani a Szabadkai Népszínház egyik előadásában.

- Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó iskola volt, sikerült sok tapasztalatot szereznem, viszont úgy gondolom, hogy teljesen más a kettő. A Tanyaszínházban nagyon sok mindent megtanultam, amit a további életben is tudok hasznosítani, hisz az életre is nevel. Nagyon sok mindent megtanultam magammal kapcsolatban, hogy mit bírok, mit nem. A kellékezésbe is belepillantottam, hisz most én vagyok a kellékes és látom, hogy milyen fáradalmakkal jár. Részem lehetett egy igazi, profi színházi próbafolyamatban, ugyanis eddig nem dolgoztam képzett színészekkel, rendezőkkel...

-Mennyire fárasztó a munka a Tanyaszínházban?

- Biztosan fárasztó, csak nem vesszük észre, mert minden nap csináljuk. Pár napja volt egy szünnapunk, otthon alhattunk és én akkor vettem magamon észre, hogy Jézusom, mennyire fáradt vagyok!

- Te vagy a kellékes. Történt-e valami baki előadás közben, mindig ott volt-e kellő időben a megfelelő kellék a megfelelő helyen?

- Azt hiszem, Kishegyesen történt, még az előturnén, hogy egy kutya elvitte a kolbászt még mielőtt bevihettem volna a jelenetbe. Volt még néhány kisebb-nagyobb gond az elején, de azóta semmi, s remélem ez így is marad.

- Azóta hogyan sikerül megőrizni a kolbászt?

- Később rakom oda. Ezt is előadás közben vitte el a kutya. Szemmel tartom, ennyi.

A Tanyaszínház ma, szerdán Bácskossuthfalván lép fel, majd Zentagunaras, Csantavér és Tornyos lesz az útirány. Vasárnap Oromon lépnek fel, végül hétfőn Bogarason búcsúznak a közönségtől. A kolbászkedvelő ebeket kéretik mindenhol az udvarokban tartani!

Németh Ernő
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Máglyatűz hármas célja - illusztráció
2019. SZEPTEMBER 17.
[ 15:42 ]
Mi történt Écskán? - illusztráció
2019. SZEPTEMBER 12.
[ 10:11 ]
Horgoson az idei Szent István-napi ünnepség keretében avatták fel Fujkin István Kanadába elszármazott művész szobrát. A bronzba öntött gólyapár azt szimbolizálja, hogy a település hazavár mindenkit, aki útra kelt a nagyvilágba. Vajon ő hogyan érzi magát az idegenben, hazát talált-e már ott, s követni fogja-e egyszer...
2019. AUGUSZTUS 28.
[ 13:31 ]
Csütörtök este már kaptunk egy kis ízelítőt az idei Interetno Fesztiválból, a szabadkai Ravnica tamburazenekar koncertezett, illetve Novák Péter és az Etnofon csapat, de a hivatalos megnyitó csak ma este lesz fél 8-kor, amikor színpadra lép az összes vendég együttes. Idén Bolíviából, Kolumbiából, Malajziából, illetve...
2019. AUGUSZTUS 23.
[ 13:55 ]
Körmöci Petronella a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának a vezetője bő egy hónapja. Július 1-én nevezték ki. Azóta kevés alkalma volt a pihenésre. Döntenie kellett, hogy mely előadás próbáit kezdik majd meg szeptember első napjaiban, s hogy ki legyen a rendező. A képzeletét sajnos nem tudja teljesen szabadon...
2019. AUGUSZTUS 9.
[ 16:26 ]
Beolvasás folyamatban