Kanizsai Újság néven egy kicsivel több, mint két évtizeddel ezelőtt, egészen pontosan 1994. április 1-jén indult útjára a község legújabb kori lapja. Sajnos abban a vérzivataros előjelű miloševići időszakban a hatalom helyi talpnyalóinak – hadd ne mondjunk mást – szemet szúrt a magyar nyelvű hetilap szókimondása, a nacionalista és soviniszta törekvések kipellengérezése, ezért gyorsan ki is eszközölték, hogy a Kanizsai Újságot betiltsák.

Néhány hónappal később a kanizsaiak, élükön dr. Papp György egyetemi tanárral, a lap fő- és felelős szerkesztőjével, új cím alatt újra kérelmezték bejegyzését, ami ugyanaz év augusztusára sikerült is, és megjelent az immár Új Kanizsai Újság első száma. Ennek idén éppen húsz éve, ezt a szép évfordulót ünnepli a hetilap május 16-án és 17-én, hiszen ha sok nehézség és küzdelem árán is, de mindvégig sikerült fennmaradnia.

Hadd előlegezzek meg egy részt a hetilap jelenlegi felelős szerkesztője, Jenei Klementina holnapi, jubileumi felszólalásából:

“Húsz éve már, hogy az Új Kanizsai Újság tájékoztat, olvasói véleményt tolmácsol, utánajár az aktuális problémáknak, a község polgáraiért van, akik azzal hálálják meg a munkánkat, hogy életben tartják hetilapunkat. Persze nehézségek mindenhol adódnak. Az anyagi természetű problémákat már szinte meg is szoktuk, elszánt újságíróink a legnehezebb időkben is kitartottak mellettünk, fáradhatatlanul küldték írásaikat. A fiatalabbak e-mailben, az idősebbek az írógépen lekopogtatva, míg mások kézzel írva juttatták ki a tóthfalusi Logos-printbe, hogy aztán ott összerendezve, a számítógépbe bepötyögve küldhessük azokat egészen a nyomdagépig. De ahhoz, hogy értelme legyen a munkánknak, elsősorban az Olvasóra van szükségünk. Arra az olvasóra, aki a magyarkanizsai piacon vagy épp a Pressperóban, az adorjáni boltban, az oromi elárusítóhelyen vagy a község más településein kezébe veszi azt, átlapozza az újságot.”

Ez tökéletesen igaz, hiszen ha a magyarkanizsai község polgárait nem érdekelné, mi is történik a városban vagy a falvakban, semmi értelme nem lenne az újságnak. A polgárok szeretik, értékelik, minden csütörtökön várják, keresik és mindenekelőtt megbecsülik a lapot. Sokan természetesen meg is vásárolják, az viszont, hogy akadnak olyanok, akik már ezt sem engedhetik meg maguknak, a legkevésbé az ő hibájuk.

Mi, akik írunk, tudósítunk és heti rendszerességgel megjelenünk írásainkkal a lapban, arra törekszünk, hogy minden érdekes eseményről beszámoljunk, alkalomadtán pedig teret adjunk az emberközeli, sorsleíró, gyerekeink, diákjaink, sportolóink vagy éppen művészeink sikereiről szóló írásoknak is. Nem bulvárkodunk. A mindennapok embereihez kívánunk szólni, azokhoz a polgárokhoz, akikkel élünk, akikkel dolgozunk, akik a maguk szerény eszközeivel hozzájárulnak igazán tetszetős, szemre is szép és egyre színvonalasabb hetilapunk folyamatos megjelenéséhez.

Külön öröm, hogy az újság egyre kevésbé kanizsa-centrikus. A község településeiről egyre többen, közöttük jó tollú fiatalok is rászánják magukat, hogy leüljenek a számítógép elé, és megírjanak valami érdekeset arról, ami náluk történt.

Az Új Kanizsai Újság megjelenését hathatósan támogatja a községi önkormányzat is. Jórészt ennek a támogatásnak köszönhető, hogy a megjelent írásokért az alapító Logos-print szerény tiszteletdíjat is tud fizetni az újságíróknak. Emellett persze pályázati eszközökre és egyéb bevételi forrásokra is szükség van ahhoz, hogy a papírból, mint nyersanyagból hétről hétre, immár húsz esztendeje Új Kanizsai Újság váljék.

Ezt szeretné megköszönni a lap pénteki, 18 órakor kezdődő élőújságán, amelyre ezúton is tisztelettel meghívja olvasóit. Az élőújságot 17.45-kor, a Művészetek Háza előcsarnokában, egy alkalmi kiállítás megnyitója előzi meg. A két évtized emlékeit, a fejlődés különböző fázisait bemutató kiállítás azoknak állít emléket, akik anno megküzdöttek az újság életre keltéséért és életben tartásáért, egyúttal azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Papp tanár úr hagyatéka - távozásával is - jó kezekben van.

Az ünnep kapcsán a lap szerkesztősége egy alkalmi különkiadvánnyal kedveskedik mindazoknak, akik ott lesznek a kiállításmegnyitón és az élőújságon. A jubileumi számban az újságírók írnak arról, hogyan és miként is kerültek kapcsolatba az Új Kanizsai Újsággal, mi az ami motiválta, motiválja őket, hogy szabadidejüket is feláldozva évek, évtizedek óta rendszeresen együtt éljenek és létezzenek az olvasókkal, az olvasókért.

A nyilvános ünnepi rendezvényeken túl szombaton a Művészkávézó emeleti tanácstermében szakmai tanácskozást is szervez a lap az újságíróknak, akik Magyarkanizsa néhány magyarországi testvérvárosi lapjának szerkesztőivel, főszerkesztőivel folytatnak majd eszmecserét a fejlesztési és együttműködési lehetőségekről.

Bödő Sándor