Fisher Ilona az Évek és emlékek, valamint Az oromparti csodagyerekek című köteteinek bemutatóját rendezték meg a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban.

Ilona egy Zenta melletti tanyán, Oromparton született 1947-ben, és az Évek és emlékek, valamint Az oromparti csodagyerekek című elbeszéléskötetei mind ezen időszak emlékein alapulnak. Elbeszéléseiben humorral átszőve, ízes bácskai nyelvjárással mesél a gyerekkoráról, a tanyasi életről, viszontagságokról, szegénységről, az egyszerű emberek találékonyságáról. Ilonával unokahúgának férje, Rekovics Ervin beszélgetett a könyvek megszületéséről, a régmúlt időkről és kedves történetekről.

Ilona elmondta, hogy már régóta tervezte emlékeinek papírra vetését, és az ihletet végül a család hozta meg számára.

- Az ötlet az megvolt már régen, de legjobban az hozta elő, hogy az öcsémnek megszülettek a kis unokái. Egyik a másik után, most már van neki nyolc, és ahogy láttam, hogy nőnek a gyerekek, nagyon visszaemlékeztetett az én gyerekkoromra. A gyerekkoromból jutott eszembe nagyon sok történet, és ez adta az ötletet, hogy írjak, hogy leírjam a mai gyerekeknek, hogy milyen volt akkor az élet. A régi, nehéz időket vetettem papírra, de nem szomorúan, hanem humorral átszőve. Hiába éltem 40 évig Svájcban, ezek a történetek megmaradtak, nem tudtam őket elfelejteni, még most is élnek bennem. Svájcban minden gyönyörű volt, a virágok is, de idővel rájöttem, nincs illatuk, szépek a hegyek, de hidegek, a nép pontos, de hiányzik belőlük a szeretet. Amikor ezt már hatványozottan és tisztán éreztem és felfogtam, úgy döntöttem, hogy hazajövök a családomhoz, a családi szeretetbe, a lengedező búzaföldek és a pipacsok hazájába, az én hazámba – mesélte a szerző.

Ilona a kiadott történetek mellett még nagyon sokat raktároz emlékeiben, ezek csak töredékei annak, amik egykor az oromparti gyerekek mindennapjai voltak.