Igazi sajtótörténei ritkasággal gazdagodott a magyarkanizsai József Attila Könyvtár, illetve a horgosi fiókkönyvtár. Budapestről sikerült beszerezni a Horgos és Vidéke hetilap három évfolyamának bekötött másolatát. A hetilap az 1930-as évek közepétől jelent meg csaknem egy évtizeden át. A lap elsősorban a helytörténetkutatóknak lehet érdekes községszerte. Kenyeres Klaudiát, a horgosi fiókkönyvtár könyvtárosát kérdeztük az újságról.

- A Horgos és Vidéke lapot Budapestről, az Országos Széchényi Könyvtárból sikerült megszereznie Bús Csaba igazgató úrnak. Az 1942-44-es évfolyamokat kaptuk csak meg, sajnos ugyanis csak ennyi maradt fenn a hetilapból. Vasárnaponként jelent meg az újság. Politikai és közéleti témák is szerepeltek benne. A fennmaradt példányok a háború alatt jelentek meg, így az első oldalakon a háborús tudósítások jelentek meg. Természetesen a horgosi aktualitások is helyet kaptak a lapban, az utolsó oldalon pedig érdekes az apróhirdetéseket böngészni, mert azokból is sok minden kiderül az adott korról. Nemcsak Horgoson olvasták azonban a lapot, hanem a környező településeken is, ez kiderül a megjelent apróhirdetésekből. Érdekesség, hogy a szerkesztőség nem Horgoson volt, hanem Magyarkanizsán, csupán a kiadóhivatal volt a faluban. Egyébként Koncz Mihály adta ki az újságot.

Biztos átlapozta már a lap néhány példányát. Milyen érdekesebb írásokat talált bennük?

- Érdekesek voltak a világháborús hírek, s hogy azokat hogyan fogalmazták meg. A horgosi hírek is érdekfeszítőek, hisz gyilkosságokról is esett szó, valódi kis krimiként írták meg az egyes eseteket. A kedvencek az apróhirdetések, amikből például az is kiderül, hogy milyen üzletek működtek akkortájt Horgoson, milyen munkaerőre volt igény, miket árultak az emberek, például kerékpárt, ágyat... Érdekesek az árarányok is. Egy ágy például négyszer-ötször annyiba került, mint egy bicikli. A tősgyökeres horgosiaknak a nevek is érdekesek lehetnek, hisz rábukkanhatnak egykori családtagjaik, ismerőseik nevére.

Fontos tudni, hogy a Horgos és Vidékét csak helyben lehet olvasni a könyvtárban, nem lehet kikölcsönözni. Nyitvatartási idő minden hétköznap 8-tól 13 óráig, kivéve csütörtököt, amikor 13-tól 18 óráig van nyitva a könyvtár, mondta Kenyeres Klaudia.

A lapról viszonylag kevés információt lehet találni az Interneten, viszont érdekes dolgok bukkantak elő. 1941-ben egy budapesti küldöttség járt a visszacsatolt Bácskában, s felkeresték a Horgos és Vidéke szerkesztőségét is. A látogatásról később ezt írták:
“Magyarkanizsa volt az első kisváros, amelyet meglátogattunk. (…) Azt hiszem, itt láttam a világ legkisebb szerkesztőségét. S itt beszéltem a világ legboldogabb szerkesztőjével, aki, mint egykor a fiatal Edison tette, nyomdász, kiadó, terjesztő, szerkesztő, riporter s laposztó egyben. Derék, halk beszédű, magyar ember. Neve Koncz Mihály. Lapjának címe: Horgos és Vidéke. A szerkesztőség és kiadóhivatal Magyarkanizsán van. Utcára nyíló icipici üzlethelyiségben. Messzi környéken nem volt más magyar lap. Hetenként egyszer jelent meg. Hat éve alapította Koncz Mihály ezt a lapot, hat évvel ezelőtt még gondolni se mert arra, hogy ennek az erősen magyar vidéknek lapja is lehessen.”
(Utinapló, 1941 — Bácska, Horvátország, Belgrád / írja Babay József / Ujsag, 1941. május 7.)
Két évvel később sajnos már egy tragédia kapcsán írt az országos magyar sajtó a Horgos és Vidékéről:

“Délvidéki magyar újságírónő halála. A Horgos és Vidéke című politikai és közgazdasági hetilap alapítója, Koncz Mihályné szül. Kovács Piroska 40 éves korában meghalt. Az újságírónő tulajdonképpen hősiességének áldozata. 1939-ben Bozsovics Vula Alsó Szerbiából származó jegyző Horgos képviselő testületével fehér ívet íratott alá azzal, hogy jegyzői véglegesítését kéri vele. Az aláírt ívre aztán adásvételi szerződést hamisított a község magyar iskolájáról és annak földjéről. Az újság az ügyet nyilvánosságra hozta. A jegyző erre elfogatta Koncz Mihályt. Fogsága alatt felesége, Kovács Piroska irányította a lapot. Mikor a jegyző ezt megtudta, az asszonyt is elfogatta. Az asszony elfogatása előtt menekülni akart, s menekülés közben átizzadt. Mikor elfogták, nyirkos börtönbe vetették. Ott megfázott és mellhártyagyulladást kapott és most meghalt.” (Székely Szó, 1943. november 5.)

A Horgos és Vidéke tulajdonosának családi tragédiájáról a korabeli országos magyar sajtó is írt, s a haláleset megpecsételte a hetilap sorsát is, ami azután megszűnt.

Amennyiben valaki takarítás közben padláson vagy pincében találna egy-egy gyűrött, szakadozott példányt a Horgos és Vidéke lapból, értesítse a magyarkanizsai könyvtárat vagy annak horgosi fiókkönyvtárát, hisz a történészeknek, helytörténet kutatóknak igazi kincs lehet egy-egy ilyen lapszám.