„ez az én bolygóm / ezt én rontottam el a magam számára / olyanra rontottam amilyen nekem megfelel” Sziveri János Szelídítés című művének pár sora volt a mottója a 74. Kanizsai Írótábor irodalmi tanácskozásának, aminek a József Attila Könyvtár adott otthont.

Tudni kell, hogy az írótáborban való részvétel feltétele egy 1.800 karakteres szöveg elkészítése, bármely műfajban. A lényeg, hogy a résztvevők azon gondolataikat vessék papírra, amelyek a mottó kapcsán eszükbe jutnak. Nagyon sokan asszociáltak a klímakatasztrófára, mások a 90-es évek háborúi kapcsán osztottak meg történeteket. Tari István költő azonban magára Sziveri Jánosra emlékezett egy 1988-ban készült, de soha meg nem jelent interjú kapcsán. Mint ismeretes, a jugoszláv pártállami kultúrpolitika nem tűrte a Sziveri által szerkesztett Új Symposion nyíltan rendszerkritikus, radikális hangvételét és esztétikai autonómiáját. A folyóirat kiadói tanácsa – politikai nyomásra – koholt ideológiai vádakkal leváltotta a főszerkesztőt és szélnek eresztette a teljes szerkesztőséget. Sziveri ezután hiába keresett, sokáig nem kapott munkát. Végül a Szabadkai Népszínházban jutott álláshoz, s lett megtűrt személy. Tari István a kézzel lejegyzett interjút autorizálásra visszaküldte Sziverinek, aki saját kezével pontosította a szöveget, s így született meg egy kordokumentum. Ebből olvasott fel az írótáborban néhány részletet Tari István, köztük azt is, hogy mit gondolt Sziveri arról, hogy ki végezte ki a folyóiratot. Saját maga úgy vélte, hogy a lap első nemzedéke.

A tanácskozásra nagyon régen jött el ennyi író, bő fél órával túlcsúsztak az időkereten, s így sem jutott mindenki sorra, hogy felolvassák műveiket. Végül a munkát levezető Oláh Tamás és Antalovics Péter úgy döntött, hogy megszakítják a rendezvényt, s a fennmaradó szövegeket elektronikus levélben küldik szét a résztvevőknek.

Jelentős csúszással indult el a következő program, a dr. Papp György egyetemi tanár emlékére kiírt irodalmi szociográfiai pályázat eredményhirdetése. A Dudás Károly, Silling István és Bordás Győző alkotta zsűri értékelőjében elmondta, hogy kiváló munkák is beérkeztek ezért fontosnak tartanák, hogy legalább háromévente legyenek hasonló pályázatok az írótábor keretében. Elmondták, a pályázatra a munkák jeligével érkeztek, nem tudták, kik az alkotók és örömükre szolgált, hogy az első két díjazott fiatal szerző. Az eredmény egyébként a következő lett: 1. díjat kapott Dancs Dániel – Maradók című munkája. A 2. díjat Csányi Cseszkó Laura kapta Gyertyaláng a Tisza mentén című dolgozatáért. A 3., megosztott díj tulajdonosai, illetve a pályamunkák címe: dr. Tóth Glemba Klára – Hidak és emberek, valamint Péter László – A székeliek élni akarnak.

Az írótábor pénteki napján, a folytatásban Gerold Lászlóra és Bányai Jánosra emlékeztek Sági Varga Kingával a generációs kerekasztal-beszélgetés résztvevői Verebes Ernő, Beszédes István, Sándor Zoltán, Berényi Sarolta és Pejin Lea voltak.

AZ új kiadványok bemutatására is sor került a programsorozatban, az Életjel, a Forum, a zEtna, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Szó és a Hét Nap mutatta be az utóbbi időben megjelent könyveit. Végül a pénteki napot az Álompolgárok zenekar koncertje zárta a Regionális Kreatív Műhelyben.

A 74. Kanizsai Írótábor szombati, utolsó napján szabadtéri író-olvasó találkozóra került sor a postakertben Új hangok címmel. A KMV fiatal szerzői mutatkozta be: Mezei Borbála, Rácz Hanna és Széles Gergő Mátyás, valamint a vajdasági magyar színház új hangjai Némedi Emese és Szabó Réka Dorottya. A fiatalokkal Oláh Tamás beszélgetett, akik elmondták, hogy inspiráció kell az íráshoz, s a szöveg könnyen megszületik, csak apróbb korrigálásra van szükség utólag. Persze ahhoz, hogy ez így legyen, rengeteget kellett olvasni korábban. Szívesen írnak a vajdasági életérzésről. Mátyás arról beszélt, hogy megy a fejében a film, s csak ír, prózát vagy lírát, ahogy jön. Nem szeretne elköteleződni, hogy csak egyiket művelje, s a másikat ne, sőt még a drámaírás is érdekli.

Némedi Emese rendezőként tevékenykedik, aki Marosvásárhelyen tanult. Gyerekként versmondóként kezdte, de a performansszal is már megismerkedett akkor, s így indult el az úton. Szabó Réka Dorottya színházkritikusként tevékenykedik, s pályaútjának első állomása a KMV volt.

Ugyancsak a postakertben jelentették be a rendezvény zárásaként, hogy ki kapja meg az írótábor vándorkulacsát. Ezek szerint az elkövetkező egy évben Balázs Attila tudhat majd a magáénak. Mivel személyesen nem volt jelen a zárórendezvényen, a kulacsot később veszi majd át.