A Magyarkanizsa és Martonos szomszédságában lévő kicsinyke faluról, a mindössze 130 lakosú Kishomokról újabb könyv jelent meg. Szabó Frigyes nagy sikerű, A királydinnyés homokban című műve után ezúttal egy kispiaci szerzőpáros, Kovács Mária és Adamov Judit, vélhetően ugyancsak az olvasók kedvencévé váló kiadványa látott napvilágot, melynek bemutatóját vasárnap délután tartották meg a település egyetlen közösségi termében, a barakkban.

Ebbe, a nevéből adódóan is fából készült épületbe, ha szűkösen is, de szinte befér az egész falu. Ott is voltak, ha nem is valamennyien, mert azért jutott hely a vidékről érkezőknek, a Kishomokról elszármazottaknak vagy a faluban csak ideig-óráig élőknek is, akik az első után kíváncsiak voltak erre az újabb könyvre is.

Hogyisne lettek volna, hiszen tudták már miről, kiről, kikről is szól az Életre kelt emlékek című könyv. Róluk magukról, eleikről, szüleikről, dédszüleikről, tanítóikról, akik közül többen még ma is élnek, sőt, olyan is akadt, aki el is jött a könyvbemutatóra. Megható volt látni az egymást rég nem látott emberek találkozását, felemelő volt hallani a helybeliek reagálását egy-egy név hallatán, amikor a szerzők részleteket olvastak fel a könyvből.

Az ízes, érdekesebbnél érdekesebb, esetenként humoros történeteket két mesélőtől, Adamov Judit édesapjától, Fehér Antaltól és az 1945-ben Szegedre költözött Faragó, született Dobó Máriától gyűjtötték a szerzők. Az Előszó után mindkettőjük rövid életrajzával megismerkedhetnek az olvasók. Három évvel ezelőtt, 2011-ben, még ők maguk ajánlották fel, hogy elmesélik ezeket a részben velük magukkal is megtörtént vagy másoktól, de első kézből hallott történeteket, de sajnos a könyv megjelenését már egyikük sem élte meg. Pedig nagyon megérdemelték volna, hiszen elsősorban az ő érdemük, hogy A csendőrsapka hatalma, a Borért csókot, a Császárék szemefénye, a Dugipénz a padláson, a Lóg, mint Bagi Géza a körhintán vagy éppen a Megzenésített bankók címet viselő történetek a könyv jóvoltából megmaradtak az utókornak.

Persze nem kisebb a két szerző érdeme sem, hiszen óriási munkát kellett elvégezniük az elmúlt két-három év során ahhoz, hogy a könyv mára az olvasó kezébe kerüljön. A szöveggondozást Kovács Mária, a korabeli fotók begyűjtését és rendszerezését, nevekkel ellátását Adamov Judit végezte. Noha mindketten kispiaciak, Juditnak annyival volt könnyebb dolga, hogy gyermekkorában Kishomokon élt, ismerte az embereket, az édesapjától már kiskorában hallott történeteket, amelyeknek akkoriban még nem is tulajdonított semmi jelentőséget. Ma már, mint a hagyományápolás elkötelezettje, a kispiaci tájház megálmodója, megalkotója és üzemeltetője, egészen másként tekint ezekre az időnként kissé túlmeséltnek tűnő, de mégiscsak igaz, a falubeliekkel megesett történetekre, amelyek egy részéből a könyv összeállt. Igen, egy részéből, mert van még sok-sok történet a tarsolyukban, újságolta Kovács Mária, amelyekhez ha sikerülne a helybeliektől kicsikarni még néhány jópofa anekdotát, akár egy újabb könyv is kikerekedhetne, hiszen fotójuk is van bőven. Talán meglepő ez a fényképbőség, hiszen általában az szokott nehezebben összegyűlni. Azt azonban ne feledjük: ez a könyv, ezek a történetek a múlt század ötvenes, hatvanas éveitől indulnak, amikor a szerzők is gyerekek, fiatalok voltak, s akkor már megjelentek a fotográfusok, akik nagy előszeretettel járták a falvakat, hogy fényképeket készítsenek a családokról, a családi házakról, bálakról, a mezei munkákról, az emberek meg örültek, hogy fényképezkedhetnek. Jutott is mindenhol a szobák falára, de még az almáriumokba is a képekből, csak rá kellett venni az embereket, hogy keressék elő ezeket a ma már családi ereklyének számító, kissé már megkopott fényképeket. A kishomokiak szívesen előkeresték, egy feltétellel: visszakapják őket. Vasárnap a barakkban már vissza is kapták.

Az Életre kelt emlékek 300 példányban készült. A könyvbemutatón nem volt, aki ne vásárolt volna belőle, úgyhogy nem tudni, maradt-e szabad eladásra, de mindenkinek merem ajánlani, ha hozzá tud jutni, vegye meg, mert egy nagyon szép, gazdagon illusztrált, rendkívül érdekes és szórakoztató olvasmányt kap a kezébe. Egy könyvet, ami azért íródott - Adamov Judit szavaival élve -, hogy ha kihal a szájhagyomány, ezek a történetek ne merüljenek feledésbe, könyvük jóvoltából tudjanak róluk az emberek.

A mesélőkről azt írja a könyv Előszavában:

„Meséikben, emlékeikben életre keltek a régi házak és lakóik, az emberi sorsok, benépesült az iskola, újra éledt a farsangi busójárás és megtelt mulatozó fiatalokkal a kocsma.”

Kishomokon ma nincs iskola, nincs kocsma, nem divat a busójárás sem, de fiatalok vannak, akik nem hagyják kialudni a parazsat. Rendbe hozták az iskola épületét, röplabda-pályát építettek és tavaly először megszervezték a falunapi ünnepséget is.

Kishomok nem akar meghalni. Élni akar, s a falubeliek eltökéltsége láttán nem kétséges: élni is fog! Az Életre kelt emlékek is erőt ad nekik hozzá.

Bödő Sándor