Amelie Lanier bécsi történész Az EU létrehozása és Jugoszlávia szétesése/szétverése címmel tartott előadást a helyi közösség épületének tetőterében. A baloldali beállítottságú történész kezdetben Ausztria 19. századi gazdaságtörténetével, a hitelrendszerrel, a bankok keletkezésével, a tőzsdével, az értékpapírokkal foglakozott. Mivel azonban Ausztria története az 1800-as években az egész Monarchia egykori területének története is, így vizsgálódásai kiterjedtek az egész térség országaira. Kívülállóként természetesen másképpen látja Jugoszlávia felbomlásának körülményeit, mint az itt élő emberek. Kitért rá, hogy volt időszak, amikor sokan Európában is irigykedve vagy elismerően tekintettek az egykori délszláv államra. Az eseményeket a világpolitika fejleményeinek tükrében magyarázta, szóba került a reagani korszak, a Szovjetunióban zajló események és az Európai Unió befolyása is. Jugoszlávia szétrombolása példa, valamint laboratórium volt az új világrendnek, amelyet az USA és Európa a hidegháború után teremtettek. Amit ma globálizációnak hívunk – a tőke korlátlan szabadsága világszerte – csak a Szovjetunió felbomlása után vált lehetővé. Egy szocialista ismérvekkel rendelkező, soknemzetiségű állam valamilyen szinten akadályt képezett, amelyet fel kellett számolni, hogy az egymással versenyező tőkés országok államszövetségét létre lehessen hozni. Lainer szerint Németország egyesítése eloszlatta az európai határok sérthetetlenségébe vetett hitet. A második világháború vesztesének imázsát pedig Németország végérvényesen azzal tudta megváltoztatni, hogy Szlovénia és Horvátország elszakadását támogatva bizonyította befolyását.

Kisebb vitát váltott ki a srebrenicai vérengzésről előadott álláspontja, a közönség soraiban ülők ugyanis rákérdeztek, esetleg a történész úgy véli-e, hogy nem kellene egyértelműen elítélni a történteket. Lanier ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy nem a tagadhatatlan tényeket szeretné másképpen magyarázni, csupán az események nemzetközi hátterére is próbál rávilágítani, hiszen bizonyos események – az ENSZ-erők tétlensége, a muzulmánok közötti széthúzás, a Clinton és Izetbegović közötti állítólagos kommunikáció és egyéb fejlemények – hozzájárulhattak a történtek kiprovokálásához.

A Bécsben 1961-ben született, önmagát kommunistának valló történész az eseményeket nem titkolt szándékkal a saját baloldali politikai szemléletének tükrében értékeli. A jelenlévők érdeklődésére azt is elmondta, nem tartja magát marxistának, és véleménye szerint egyetlen egykori vagy mai kommunista vagy szocialista állam sem valósította meg azokat az elképzeléseket, melyeket személy szerint kívánatosnak tartana. Kifejtette azt is, hogy egy állam és pénz nélküli társadalom létrehozását tekinti elfogadható jövőbeni megoldásnak. A kishegyesi eseményt megelőzően a történész Topolyán is megtartotta előadását ugyanerről a témáról. Az előadásokon szóba került még a hágai nemzetközi törvényszék munkája is.

tp.