Hadházy Ákos független képviselő – bármit is jelentsen ez a kifejezés esetében, mármint akkor ő kit is képvisel – azt jelentette be, hogy október 23-án nagyszabású demonstrációt akar tartani az MTVA épületénél. Ha százezren megyünk, meg fogjuk oldani a problémákat! - mondta, s ez feltehetően azt jelenti, hogy azzal a százezer emberrel ő amolyan hadseregként számol, akiket hadba hív, s mondjuk felgyújtja a tévészékházat, majd végigvonul az Árpád fejedelem útján, át a Margit hídon, ott jobbra a Jászai Mari téren, s máris ott a Parlament. Így valóban meg lehet oldani a problémákat. Erővel.

Egyfelől kérdéses, hogy tud-e Hadházy Ákos szerezni százezer annyira elégedetlen embert, hogy ők bármire képesek a független képviselőért. Mert az rendben van, hogy összegyűjtenek valamilyen cseles módon kérdőíveket a Nemzeti Konzultációról, és azokat látványosan bedobják egy kukába, de ebben fizetett aktivisták, esetleg rosszabb esetben nem fizetett haverok vesznek részt Hadházy mellett, mert Ákos kérte. Azt viszont nem nevezzük politizálásnak, hogy én utálom a rendszert, és ezért megfenyegetek mindenkit, aki nem utálja. A százezer ember belengetése pontosan ez, fenyegetőzés. Nincs mögötte párt, így azt mond, amit akar, és az is teljesen egyértelmű, hogy Magyarországon nincs polgárháborús helyzet, azok az elégedetlen tömegek csak Hadházy fejében léteznek, s ő nagyon kevés ahhoz, hogy megszervezzen bármilyen megmozdulást. De provokál, harcias, radikális, és cseppet sincs ahhoz kedve, hogy megvárja a választás időpontját. Mert akkor bizony nincs túl sok esélye, másnak osztják a lapokat, hol van már az LMP, jaj, hova már!

Hadházy Ákos mégis a magyar demokratikus berendezkedés egyik nagyon fontos szereplője, hiszen parlamenti képviselő, azaz valakik őt megbízták azzal, hogy az ügyeikért eljárjon. Ebből a tisztségviselőből van 200 a magyar Országgyűlésben, azaz valóban egy nagyon felelősségteljes és kitüntető cím, akinek minden szava számít. Vajon mennyire tűnik az demokratikusnak, hogy a független képviselő konkrétan erőszakkal fenyegeti meg a magyar állami médiát, s mással se tölti az idejét a koronavírusjárvány idején, mint azzal, hogy a konzultációt próbálja nevetségessé tenni? A kormány teszi a dolgát, igyekszik irányítani a mindennapokat, oszt és szoroz, ez a dolga. Hadházy Ákos pedig önjelölt prófétaként azt harsogja, el fogjuk söpörni az egész csapatot, a kormányt, a médiát, csak figyeljen mindenki, jövünk október 23-án!

Végtelenül szomorú, hogy semmiféle erkölcs nem szorult a képviselőbe, még jó érzés sem, hiszen pontosan tudhatja, jelenleg mi a fő problémája az országnak. Nem, nem az általa oly régóta hangoztatott diktatúra. A félelem, mégpedig ettől a láthatatlan ellenségtől. A nyugati média, amely mindig olyan hamar szokott ugrani a demokráciát megsértő eseményeknél, Hadházy fenyegetőzését nem tartja problémásnak, mivel feltehetően ez is a demokrácia része. Persze, hogy az. Mindenki azt mond, amit akar. De ez addig működik így, amíg az említett választott képviselőnek van egy bizonyos demokratikus erkölcsisége, meg mondjuk józan esze. Nem fogadható el a fenyegetőzés, még akkor sem, ha a politikus úgy képzeli, ez az egyetlen lehetőség.

Bárcsak azt mondhatnánk, hogy persze, Hadházy Ákos csak egy futóbolond, helyén kell kezelni, de az mégse járja, hogy egy ilyen megveszekedett ember nem csak bejár a parlamentbe, de képviselő úrnak szólítja őt a kormányőr, a média foglalkozik megszólalásaival, s Szél Bernadett, a másik független, egykor volt LMP-s politikus is ott áll mellette. Mert sajnos ez a helyzet. Nem hisznek abban, hogy képesek lehetnek megfelelő mennyiségű szavazatot elérni a választásokon, de azt el tudják képzelni, hogy százezres hadsereget tudnak felállítani a tévészékház ostromához. Jó eséllyel alábecsülik az embereket, önmagukat pedig igencsak magas polcra helyezik. Sokkal kisebb a befolyása az ilyen radikális, önmagukról megfeledkezett politikusoknak, mint azt ők gondolnák, de mégis minden jogszabály mellettük áll, azaz gond nélkül fenyegetőzhetnek, és a baráti sajtó ezt Magyarországon és külföldön is teljesen elfogadhatónak tartja.

Én viszont nem. Szégyenteljes és kiábrándító, hogy mit meg nem engednek maguknak a hatalomtól távol került politikusok, vagy jobban mondva politikai kalandorok, s nagyon bízom abban, hogy 2022-ben egyetlen párt se fogja surranópályán bejuttatni Hadházy Ákost vagy Szél Bernadettet a parlamentbe. Messze még a kampány, folyik még az egyeztetés, s láttunk már sok furcsaságot. Az összefogás a baloldalon akár ilyen eredménnyel is járhat.