Az első világháborút lezáró, 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum a több mint 325 ezer négyzetkilométer összterületű Magyar Királyság területének 71 százalékát, lakosságának pedig több mint felét elvette.

A június 4-ére való emlékezés azonban – tragikus veszteségeink ellenére – nemcsak a múltra, hanem a jövőre is irányul, hiszen a trianoni diktátum miatt nyolc ország területén rekedt magyarság nemzeti összetartozásának és lelki értelemben vett egységének is az emléknapja.

Az első világháborút lezáró békediktátum a 325 411 négyzetkilométer összterületű Magyar Királyság területének 71 százalékát, lakosságának pedig több mint felét elvette.

Ami a gazdaságot illeti:

• a termőföld 61,4 százaléka,
• a faállomány 88 százaléka,
• a vasérclelőhelyek 83,1 százaléka,
• a sóbányák 100 százaléka,
• az arany- és az ezüstbányák 99 százaléka,
• a széntermelés 65 százaléka,
• a vas- és acélgyártó-kapacitás 60 százaléka,
• a vasúthálózat 62,2 százaléka,
• a kiépített utak 64,5 százaléka,
• az ipartelepek 55,7 százaléka,
• a hitel- és bankintézetek 67 százaléka

került a békének álcázott diktátum révén a szomszédos országok birtokába.

És ezáltal a magyar nemzet harmada, őseink földjén élő 3,2 millió magyar is a határon túlra került.

A diktátum által kijelölt határok színmagyar tömböket, gazdaságilag egységes területeket választottak szét, elzárva Magyarországot számos gazdasági erőforrásától és kulturális központjaitól, mint például Pozsony, Nagyszombat, Komárom, Kassa, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely vagy Szabadka. Hosszan, nagyon hosszan lehetne sorolni az elvett városaink és falvaink listáját.

Trianon után Magyarország korábbi nemzeti vagyonának mindössze 38 százaléka maradt.

Ráadásul a békeszerződés értelmében még harminc éven keresztül fizethette a jóvátételt is, az úgymond általa okozott háborús károkért. Ezekkel a területi, etnikai és gazdasági változásokkal Magyarország a háborút követő rendezés legnagyobb vesztese lett. Egyetlen európai népet sem sújtottak ilyen békével, csak minket.