A nagybecskereki katolikus temetőben a Visegrádi Szent György Lovagrend Bánáti Priorátusának tagjai felújították és újraállíttatták az egykori katonatemetőben álló nagy keresztet, amely az I. Világháborúban elesett katonák emlékét őrizte, és amelyet 1932-ben, halottak napjára emeltettek.

"Az Eucharisztikus Kongresszusra készülve Lovagrendünk indítványozta, hogy minden priorátus vállaljon fel egy elhagyatott, restaurálásra váró, út menti vagy egyéb helyen található keresztet. A mi választásunk erre, az első világháborúban elesett katonák tiszteletére állítatott, szétesett keresztre és talapzatára esett. A kereszt újraállításához sokan hozzájárultak, lovagok és civilek egyaránt" - mondta beszédében Konrád Emma prior, aki külön kiemelte Kecskés Andrást, aki megvigyázta a corpust, de ugyanakkor segített a talapzat rendezésénél is, továbbá hangsúlyozta, hogy a munka oroszlánrészét a beodrai Dulka Andor lovag vállalta, aki a keresztet elkészítette, a letört karú corpust megjavította és annak költségeit is állta.

Dulka Andor lovag alkalmi beszédet mondott az újraállított keresztnél.

"Semmi sem veszett el. Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és a szerencse visszaadhatja. Visszaadhatja úgy, ha mi magunk is teszünk érte. Lehet, hogy nem is vagyunk tudatában annak, hogy milyen jelentőségű ez a dolog, amit mi megcsináltunk. Gondoljunk bele, hogy az első világháború óta állt itt egy kereszt, emberek jártak el mellette, korhadt a fája, a corpus leesett és eltűnt, az emberek jöttek és mentek, és eljött egy kor, amikor feltűnt, hogy innen ez nekünk hiányzik" - mondta Dulka Andor, majd folytatta, hogy önmagunk vállalása szempontjából jelentős ez a cselekedet.

"Önmagunk vállalása a fontos, hogy bebizonyítsuk azt, hogy méltó utódai vagyunk azoknak, akik az első világháborúban az életüket adták, és a leghányattatottabb sorsú korosztályok lettek. Gondoljunk bele, hogy idegen országba szakadva, mindegyikükre a megtestesült ellenségként néztek. Ez volt az osztályrészük, és civilizációs kérdés az, hogy még a temetőket sem hagyták háborítatlanul. Ezért fontos, hogy megtaláltuk a módját annak, hogy újraépítsük közösségünket azzal, hogy valamilyen módon óriási adósságot törlesztünk. Azoknak az embereknek, akik kemény hittel, hazaszeretettel, önfeláldozással megállták a helyüket ott, ahol kellett" - mondta Dulka Andor, aki külön köszönetet mondott még Fischer Józsefnek, Víg Pálnak, akik ugyancsak hozzájárultak az előkészületekhez.

Az újraállított keresztet tegnap msgr. Tietze Jenő prelátus, nyugalmazott nagybecskereki plébános szentelte meg, s mivel a temetőben nyugvó katonák is több nemzetből valók voltak, így az imát is három nyelven, mégpedig magyarul, németül és horvátul mondták el az egybegyűltek.

A prelátus még jól emlékezik a múlt század eseményeire, a hatvanas években még állt a több mint száz fehér kereszt, amelyeket Jung Tamás püspök kezdeményezésére állítattak, a katonatemetőt az egyház gondozta, de 1963 októberében elvették az egyháztól a temetőt, és gyorsan felszámolták.

"A történtek miatt egy tekintélyes ügyvédhez fordultunk, de ő azt mondta, jobb, ha hallgatunk. Most eljött annak az ideje, hogy szólhatunk. Legyen ez a hely és a feszület a tanúságtétele annak, hogy itt nyugszanak azok a katonák, akik életüket adták a szabadságért az első világháborúban" - mondta Jenő atya, aki azt is felidézte, hogy mennyire megható volt, amikor a fehér kereszteknél mécsesek világítottak, mert az emberek ott gyújtottak gyertyát, emlékezve az elveszített, idegen földben nyugvó hozzátartozóikra.