Falunapot tartanak július 31-én, szombaton Kishomokon. A település közigazgatásilag a martonosi helyi közösséghez tartozik. A helybeliek főként állattenyésztéssel foglalkoznak, tejtermelésből élnek.

A falunak nincs óvodája, iskolája és temploma se, így a hívek a szomszédos településekre, Kispiacra vagy Martonosra, illetve Magyarkanizsára járnak imádkozni és tanulni, írja Kishomokról a Wikipedia. A faluház, ami egykor iskola volt, később boltként üzemelt vagy csak üresen állt, 2017 novembere óta a falu közösségi tere lett.

1948-ban 390-en lakták Kishomokot, 1981-ben 165-en, 2002-ben 115-en. Talán reményre ad okot, hogy az utóbbi húsz év alatt csak hattal csökkent a lakosság száma, ami most 109 főt tesz ki.

A kishomoki falunapi programokról Sors Endrét, a helyi közösség tanácsának tagját kérdeztük.

- Szombaton 10 órától fogadjuk a vendégeket a közösségi téren, azaz a játszótéren. Fél órával később ugyanott mise kezdődik, amit Savelin Zoltán martonosi atya szolgáltat. 11 órakor indulnak a művelődési műsorok. A martonosi művelődési egyesület tagjai készítenek egy előadást, de fellépnek a kishomoki gyerekek is. Van egy tanítónő, aki Szabadkáról jár ide, valamikor Kishomokon tanított, ő foglalkozik a gyerekekkel, ő állított össze egy műsort, s ez is látható lesz. Ezt követően szabadtéri zene szól, valószínűleg egészen az estébe nyúlik majd a mulatság. A zenét Juhász Szabolcs és Juhász Ákos szolgáltatja. 2013 óta szervezzük meg minden évben a falunapot, tavaly sajnos elmaradt. Köszönöm mindenkinek, aki eljön hozzánk.

- Jellemző-e, hogy ezen a napon visszatérnek Kishomokra az onnan elszármazottak?

- Igen, sokan hazajönnek, s a pár órás műsor alatt és közben felidézik emlékeiket, elbeszélgetnek egymással. Elmondják, hol élnek most, merre vannak. Gyakorlatilag a világ minden táján élnek kishomokiak, meg a környező településeken is. Szétszéledtünk mindenfelé. Ahogy számolom, most durván 109-en élünk a faluban. Kevés, de ezeknek az embereknek itt kell maradniuk faluhelyen, mert mezőgazdasággal foglalkoznak. A falu elöregedett. A pár fiatal, aki itt maradt, ők is mezőgazdasággal foglalkoznak. Remélem, hogy maradni is fognak, habár a mezőgazdaságban is nagy problémák vannak. Valahogyan mégis fel kell találnia magát az embernek az életben.

- Tavaly azt tervezték a kishomoki fiatalok, hogy kialakítanak maguknak egy ifjúsági közösségi teret. Ezt sikerült-e megvalósítaniuk?

- Sikerült valamennyire megcsinálni, meg itt a faluházunk, ott van szórakozási lehetőségük. Házibulikat is rendeznek, hol itt, hol ott. Az összetartás megvan közöttük, remélem, hogy ez így is marad. Kevesen vannak, de legalább összetartanak.

- Mennyire találják fel magukat a helybeliek a mezőgazdaságban? Pályáztak-e a Prosperitati pályázatokon és nyertek-e?

- Én azt hiszem, hogy akik pályáztak, azok 99 százalékban nyertek. Ez néhány fiatalt ide is vonzott. Adottak voltak a lehetőségek. Gondolom, hogy ezt is megtárgyalják majd a falunapon, ötleteket adnak egymásnak. Azért is csináljuk az egész rendezvényt, hogy összetartsuk az embereket. Jó lenne, ha itt maradnának, s nem utaznának el külföldre ezek a gyerekek.