A kiégési szindróma felismerése, megelőzése és kezelése címmel szervezett ma egynapos, akkreditált képzést a magyarkanizsai Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központ. Már korábban is voltak képzések erre a témára, de egyre nagyobb az érdeklődés a probléma iránt, ami azt jelenti, hogy a pedagógustársadalomban is egyre nagyobb méreteket ölt ez a jelenség. Az előadókkal beszélgettünk, Bús Szuzannával és Márta Ottíliával.

- Nagyon örülök neki, hogy immáron negyedik alkalommal, kedves kolléganőmmel, Márta Ottília óvónővel tudunk képzést tartani a kiégési szindróma kialakulásáról, okáról, tüneteiről, stádiumairól, illetve a megelőzéséről - mondta Bús Szuzanna, a helybeli Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény pszichológusa. - Minden képzésünkön igen szép számban jelentek meg a pedagógus kollégák. Ez nagy örömünkre szolgál. Manapság nagyon felgyorsult világban élünk, és ez egyre gyorsultabb lesz, talán mondhatni azt is, hogy a digitalizációnak köszönhetően. Ez mind magában hordozza a kiégés kialakulásának okát. A pedagógusokra a minisztérium is egyre több adminisztrálást terhel rá, tehát most már nem úgy van, mint akár 30 évvel ezelőtt, hogy nevelő-oktató munkát végzünk akár az óvodában, vagy tanítunk az iskolában, hanem emellett a számos papírmunka az, ami nehézséget okoz. Tehát nagyon sok az elvárás, akár a felettesek, a vezetőség felől, akár a minisztérium felől, hogyha mondjuk a pedagógusokat nézzük, ugyanakkor az elvárás a szülők felől úgyszintén nagyon sok, illetve mondhatjuk már azt is, hogy a gyerekek felől is. Mi próbálunk megfelelő technikákat nyújtani a pedagógus kollégáknak, akár egy csapatjátékot, amit talán be is lehet vinni mondjuk az osztálytermébe, vagy a munkaközösségbe. Igyekszünk a szakaktíva keretein belül csapatépítő játékokat játszani, és törekszünk arra, hogy ezt a csapatépítést továbbadjuk a község iskoláiban, vagy a körzet iskoláiba. Időközben ugyanis Zentán is tartottunk előadásokat, hogy az ottani kollégák is kiszakadjanak ebből a mindennapos mókuskerékből, és egy picit figyeljenek egymásra.

A másik előadó, Márta Otília, a Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény óvónője.

- A kiégéssel kapcsolatban szerveztük a képzést, ami már nagyon foglalkoztat mindenkit, mert mindenki érzi ennek hatását, fontos tehát, hogy foglalkozunk vele. Szuzanna előadásában én úgy kapcsolódom be, hogy én vagyok a gyakorlat levezetője, aki "játszik" a felnőttekkel. Az amerikai modellt követve már több helyen is jártunk, és meghívásaink vannak arra, hogy cégekben játékos foglalkozásokkal összehozzuk a dolgozókat, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék egymást. Ezen a képzésen sem ismeri mindenki egymást, ezért kapcsolatépítő, csapatépítő játékokat fogok játszani. Hogy mik a visszajelzések? Most már ez a negyedik képzésünk, nagyon sokan hívnak bennünket, hogy nagyon jól esett nekik a felszabadult játékban együtt lenni a kollégáikkal, megismerni őket jobban. A kiégés még mindig tabutéma, nem igazán szeretnek beszélni róla. Az idősebbek talán már bevallják, hogy fiatalkorukban átestek ezen, mert ők már nem félnek annyira a pellengérre állítástól, de a fiatalok még nem, sőt fel sem ismerik igazán a problémát. Azért van ez a képzés valójában, hogy felismerjék azt, hogy mi is az a kiégés, és hogyan tudnak önmaguknak, másoknak segíteni, esetleg kollégáiknak, akik éppen ezzel a problémával küszködnek. A játék megnyitja nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is. A vidámság az mindig jó, a vicc, a humor az mindig felszabadít - mondta Márta Ottília.