A mai martonosi tragédia kapcsán ismételten felvetődik a kérdés, vajon társadalomként tudatában vagyunk-e annak, mi történik a szemünk előtt, teszi fel a kérdést a B92.
A szörnyű tragédia kapcsán a B92 megszólaltatta Vera Despotović családterapeutát, aki kiemelte, az ilyen tragédiák hátterében mindig ott a kollektív felelősség azért, mert senki nem reagált időben, hiszen egy ilyen méretű és mértékű családi erőszak soha nem történik hirtelen, előzmények nélkül.
“Amikor azt halljuk, hogy ilyen szörnyű gyilkosság történt, az már komoly ok az aggodalomra. Itt nagyon nagy tragédiáról van szó, ami nagyon komoly jelzés a társadalom irányába. Ez nagyon sok üzenetet is közvetít, már azzal is, hogy az események jelenlegi ismerete szerint nem egy bomlott elméjű támadóról van szó, hanem minden jel arra utal, tudatosan követte el szörnyű tettét, így adott választ arra, amivel ő maga nem volt megelégedve, hiszen nem tudott megbékélni azzal, hogy a fia nem hallgatott rá, hogy akarata ellenére cselekedett”, véli Despotović.
“A férfi megölte feleségét, annak szüleit, menyét és annak szüleit, de amikor a fiáról volt szó, akkor fellépett az önkontroll. Az okok és összefüggések roppant bonyolultak, úgy tűnik, ilyen bűncselekmények inkább a kisebb közösségekben történnek, olyanokban, amelyek bizonyos értelemben elszigeteltek, ahol erősek az előítéletek, tartják magukat bizonyos sztereotípiák, az erőszak iránti tolerancia pedig igen kifejezett. Ha már volt nézeteltérés az esküvőn vagy a lakodalomban, ezt valakinek hallania kellett, s rendőrt kellett volna hívnia. Ez az erőszakkal szembeni tolerancia, arról van szó, hogy az emberek azt gondolják, ez magánügy, s nem akarnak beleavatkozni”, magyarázta a szakember.
A médiumokban olyan hírek kaptak szárnyra, miszerint a gyilkos “holtrészeg” volt, de ez Despotović szerint csak az egyik oka lehet az öldöklésnek.
“Az ilyen helyzetben több tényező is jelen van, ezek összefüggésben állhatnak az alkoholfogyasztással, de ami elindította a lavinát, az mégis csak az lehetett, hogy amikor véget ért a lakodalom, amikor végképp úgy érezte, nem sikerült lebeszélnie fiát az általa gyűlölt lánnyal való házasságról, akkor úgy érezte, vereséget szenvedett, tehetetlennek érezte magát, s itt jól kivehető, hogy nagyon erős és berögzült hagyományokról, sztereotípiákról van szó, arról, hogy az apát minden körülmények között tisztelni kell, mégpedig olyan formán, hogy csakis és kizárólag az ő szava lehet a döntő. Amikor ez nem így történt, akkor az apa a kezébe vette a dolgok irányítását és ítélkezett”, emeli ki a szakember, aki szerint ebben az esetben nem állja az, hogy Rade Š. hirtelen felindulásból követte volna el azt, amit elkövetett.
“Talán úgy gondolta, menye túlságosan is nagy befolyással van a fiára. Valami félelmetes logika azért volt benne, hiszen megkímélte a fiát, de megölt mindenkit, aki döntését ellenezte. Ez nem hirtelen felindulás eredménye, különösen, hogy miután egyik helyen megölte a családtagjait, átment a másik faluba és ott folytatta a gyilkolást. Útközben alkalma lett volna gondolkodni, meggondolni magát. A kulcsfontosságú ebben a szörnyű esetben mégis az, hogy senki nem vette komolyan a figyelmeztető jeleket, holott a hosszan tartó fenyegetésekre reagálni kell. Azzal, hogy a közösség nem lép idejekorán, nem reagál a vészjelzésekre, voltaképpen bizonyos tekintetben felelőssé is válik a történtek miatt” szögezte le Despotović.
A B92 Kažiprst (Mutatóujj) című műsorában a több emberen elkövetett gyilkosságokkal kapcsolatban Aleksandar Dimitrijević pszichológus ugyancsak azt mondta, az ilyen tragédiák gyökereit mindig a társadalomban kell keresni.



