Sok jót és szépet mondhatunk Nemesmiliticsről, de az egyik legértékesebb dolog, ami innen indult kétségtelenül a kulen. A téliszalámik legfinomabbikát kétszáz éves recept és eljárás szerint készítik ma is, és ha jót akarunk, azt kívánjuk, ezentúl se változtassanak rajta.

Tizedszer ünnepelték a hétvégén ezt az ínycsiklandó finomságot a militicsiek és a határon innen és túlról érkező vendégeik. A rekkenő hőség sem szegte kedvét a haspártiaknak, hogy végigkóstolják a finomságokat, merthogy a Kulenfesztiválon egyéb disznótoros, sőt, más állat húsából készült termékek is piaci padra kerülnek. A kóstolgatók meg is vásárolhatták a finomnál finomabb kolbászféléket, szalonnát, sonkát, töpörtyűt, mégpedig valamivel kedvezőbb áron, mint a hentesnél. Míg év közben húsz euró dinár ellenértékéért lehet hozzájutni a militicsi kulen kilójához, a Kulenfesztiválon ennél ötszáz dinárral olcsóbbért adták. Igaz, így sem a kis jövedelműek napi elemózsiájának a része, de az előállítása indokolja a magas árat.

Szévald István, a Lemes Kulen Egyesület alapítóelnöke elmondta, az eredeti militicsi kulenba minőségi sertéshúson, saját termesztésű, úgyszintén minőségi őröltpaprikán és són kívül más nem kerül. Úgynevezett meleg töltéssel készítik, ami azt jelenti, hogy az érett, 120-150 kilós sertés húsát vágáskor azonnal őrlik, fűszerezik és töltik, majd 24 órát hagynak a természetes hülésre, és utána három napig bükkfával füstölik. A füstről a kamrába kerül, ahol legalább fél éven keresztül kell érnie. A bőrön megjelenő nemes penész adja a különleges ízt. Hat hónap letelte előtt nem szegik meg, addigra érik át ugyanis annyira, hogy egyenletes a színe és az íze. Ez utóbbi semmihez sem hasonlítható!

Kovács Krisztiántól megtudtuk, hogy az a militicsi kulen a legízletesebb, amelyik északi fekvésű kamrában érlelődött, ugyanis a Duna felől és a telecskai dombok irányából érkező, pollendús fuvallatok is növelik a sajátos ízhatást. A kamra akkor felel meg a célnak (a most építettek is!), ha vert falú, vagy vályogból épült és meszeletlen, nincs benne semmi betonozva vagy csempézve.

A nemesmiliticsi kulen majd két éve védjegyet kapott, azonban ennek mindaddig nincs igazi hozadéka, amíg nem teremtődnek meg a feltételek mind a hazai, mind a külföldi árusításra, viszont erre még jó ideig várni kell. Épp az előállítási folyamat a legfőbb akadály. Mint azt dr. Ilija Vuković, a belgrádi Állategészségügyi Egyetem tanára, minőségosztályzó elmondta, ezt az eljárást a kapcsolódó jogszabály nem definiálja. Két éve fönnáll egy szakértői csoport, amelynek az lenne a feladata, hogy a tájjellegű készítmények előállítási technológiájának rendszabályát elkészítse, azonban erre mostanáig nem került sor. Ettől eltekintve, már az is eredménynek számít, hogy a roppant értékes militicsi kulen védjegyet kapott. Ha iparilag, gyári körülmények között próbálnák előállítani, elveszítené mindazokat az értékeit, amelyek egyedivé, különlegessé teszik, hiszen ezekhez erre a mikroflórára, erre a húsfeldolgozási folyamatra és mikroklímára van szükség, ami csakis itt található – hallottuk a pofesszortól, aki azt is elmondta, hogy például a szerémségi kulen darabosabb húsból készül, kevesebb benne a paprika, de intenzívebb a füstölése, ugyanakkor a petrőcei kulen zsírosabb, néha köménymagot, sőt, cukrot is tesznek bele, tehát a három kulen nagyon is különbözik egymástól, de minthogy ízlésekről nincs értelme vitázni, mindháromnak helye van a piacon.

Évente több tonna kulent készítenek a Lemes Egyesület tagjai, de ha több nyersanyag lenne és végre sikerülne az értékesítés adminiszratív akadályait elhárítani, akár a sokszorosát is elő lehetne állítani, ami az egész település számára nagyon jó lenne.

A kulenkészítők hazai és nemzetközi elismertségébe is lehetőség nyílt betekintést nyerni, ugyanis a gasztrofesztivált kiállítás kísérte, ahol a militicsiek közszemlére bocsátották a különféle termékbemutatókon elért eredményeket igazoló oklevelet, érmeket.

FCZS