Ma Kabolban (Kovilj), a helyi katolikus temetőben emlékeztek meg a falu egykori magyar vezetőiről, akik 75 évvel ezelőtt, 1942-ben megakadályozták a razziát, a falu szerb lakosságának elhurcolását és kivégzését. Az eseményen az újvidéki városvezetésen kívül jelen volt a szabadkai magyar főkonzulátus képviselője is.

A megemlékezők hálájukat fejezték ki az egykori Felső- és Alsó-Kabol vezetőinek, Horváth Mihály bírónak, akit a helybeli szerbek Miskela néven ismertek és Molnár Andornak, a másik falu bírójának, akik Dunafalvy Lajossal, a két falu közös csendőrőrsének parancsnokával együtt megakadályozták a lakosság elhurcolását és meggyilkolását.

“Azt üzenjük ezzel, hogy emlékezünk a nehéz idők nagy embereire, akiről sokunk azt sem tudta, hogy léteztek, miközben óriási tetteket hajtottak végre és kitörölhetetlen nyomokat hagytak maguk után. Ezek azok az emberek, akik életüket kockáztatták azért, hogy ártatlan embereket mentsenek meg, s akik megmutatták, hogy mi nem egymás mellett, hanem egymással együtt élünk”, mondta a megemlékezésen Miloš Vučević, Újvidék polgármestere. “A kaboli történet alátámasztja, hogy minden településnek, így a legkisebbnek is megvan a maga elbűvölő és filmbe illő élettörténete. A mi szerencsétlenségünk, hogy hetven éven át nem tudtunk ezekről a hősökről, Horvát Mihályról-Miskeláról és Molnár Andorról, a falu két bírójáról és Dunafalvy Lajos csendőrtisztről, akik az 1942-es vérzivataros időben saját életük kockáztatásával megvédték a falu 200 szerb lakosát a kivégzéstől, így ezt a települést elkerülte a dél-bácskai razzia” – tette hozzá Vučević.

A háború végén, 1944 őszén a bevonuló partizánok kivégezték Horváth Mihályt és Molnár Andort is, derül ki az Eltévedt hősök téves csatatéren – Kabol gyászos története című könyvből. Horváth Orbán könyvbe foglalta mártír édesapja történetét, akinek szombaton emlékműve előtt beszélt arról, hogy mit jelent számára, hogy több mint hét évtized után kiderült, édesapja nem áruló volt, hanem hős:

“Ezért, ez miatt küzdöttem majdnem egész életemben. Sohase kerülnek helyre a dolgok, de az a legfontosabb, hogy átjött a jelenbe, hogy ez a két ember nem bűnös, hanem hős. Azt hiszem, mostmár megnyugszik a lelkem, mert kifáradtam. Hetven év az nagyon hosszú idő”, nyilatkozta Horváth Orbán.

“Ami történt, azért fontos, mert elismeri mind a két nép azt, hogy ők nagy dolgot tettek. Az életük árán is igyekeztek segíteni azokon, akiken tudtak" - mondta Szöllősi Tibor atya, temerini káplán, Tiszakálmánfalva, Káty és Kabol plébánia-kormányzója a Sajkás-vidéki Kabol katolikus temetőjében, ahol a helybéli szerbek állítottak emlékoszlopot a falu egykori magyar elöljáróinak, akik kétszáz szerb életét mentették meg a második világháború hideg napjaiban.