Szerbiában az október 25-i parlamenti választás előtt egyre több külföldi elemzés foglalkozik azzal, hogy az Egyetemista Lista képes lehet-e megtörni Aleksandar Vučić politikai rendszerének fölényét. A Die Presse a magyarországi példával veti össze a szerbiai helyzetet, a WDR pedig azt vizsgálja, hogy egy vezető nélküli, politikailag sokszínű egyetemista mozgalom miként válhatott komoly választási tényezővé.

Magyar Péter és a szerbiai egyetemisták – hasonló taktika, más háttér

Péter Techet jogász és történész, a bécsi Duna-térségi és Közép-európai Intézet munkatársa a Die Presse vendégkommentárjában abból indul ki, hogy Szerbiában sokan egyfajta „magyar forgatókönyvről” beszélnek. A párhuzam alapja, hogy Magyar Péter Magyarországon új politikai erőként tudta maga mögé utasítani a korábbi ellenzéki pártokat, és a választási versenyt lényegében a fennálló rendszer megítéléséről szóló küzdelemmé alakította.

Techet szerint azonban a két politikai jelenség eredete alapvetően eltér. Magyar Péter korábban maga is a Fidesz rendszerének része volt: diplomataként és állami vállalatok vezető tisztségviselőjeként dolgozott, majd később szakított korábbi politikai közegével. A szerbiai Egyetemista Lista ezzel szemben nem a hatalmi táborból vált ki, hanem a 2024 novemberében, az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlása után kibontakozott tiltakozó mozgalomból nőtt ki.

A Die Presse szerint a hasonlóság inkább a politikai taktikában keresendő. Mind Magyar Péter, mind a szerbiai egyetemisták igyekeznek elkerülni a hagyományos jobb–bal felosztást, és helyette a korrupciót, a társadalmi problémákat és a politikai rendszer működését állítják középpontba.

Központosított párt kontra alulról szerveződő mozgalom

A legnagyobb különbséget a szervezeti modell jelenti. Magyar Péter pártja erősen központosított, vezetőközpontú formáció, míg a szerbiai egyetemista mozgalom tudatosan kerüli a hierarchikus struktúrát.

A döntéseket kari gyűléseken és plénumokon hozzák meg, és a mozgalom működésének egyik alapelve a közvetlen, alulról szerveződő részvétel. A Die Presse szerint ez egyszerre jelenthet erősséget és gyengeséget: szélesebb társadalmi bevonást tesz lehetővé, ugyanakkor nehezebbé teheti az egységes politikai fellépést.

Erre a sajátosságra a német WDR is külön felhívja a figyelmet. A közszolgálati rádió szerint az Egyetemista Lista mögött professzorok, kulturális szereplők, szakszervezeti aktivisták és civil szervezetek is megjelentek, miközben a mozgalomnak továbbra sincs egyetlen, egyértelmű vezetője.

A politikai sokszínűség egyszerre lehet erő és kockázat

A WDR egyik központi kérdése éppen az, hogy miként tud választási politikai erőként működni egy olyan mozgalom, amely ideológiailag meglehetősen heterogén. Ez a sokszínűség lehetővé teszi, hogy az Egyetemista Lista olyan választókat is megszólítson, akik korábban nem feltétlenül tartoztak a hagyományos ellenzéki táborhoz.

Ugyanakkor a Die Presse arra figyelmeztet, hogy ebből nem következik egyértelmű ideológiai fordulat. A szerbiai egyetemista mozgalom több fontos nemzetpolitikai és külpolitikai kérdésben sem szakít a szerb társadalomban széles körben jelen lévő álláspontokkal. A lap példaként Koszovót említi: az egyetemisták korábbi határozatukban azt az álláspontot képviselték, hogy Koszovó Szerbia része.

Techet szerint ezért az Egyetemista Lista megerősödését nem lehet egyszerűen Szerbia erőteljesebb Európa-pártiságaként értelmezni. Az ellenzéki közeg egy részében is jelentős a csalódottság az Európai Unióval szemben, amelyet sokan azzal vádolnak, hogy túl sokáig tekintette Vučićot a térség stabilitását biztosító partnernek.

A választás után jönne a neheze

A két elemzés abban is találkozik, hogy egy esetleges választási siker után egészen más kihívások várnának az Egyetemista Listára, mint Magyar Péter pártjára.

A magyarországi modell egy erősen centralizált politikai szervezetre épül, míg Szerbiában egy Vučić-ellenes parlamenti többség várhatóan jóval sokszínűbb lenne. Egy ilyen helyzetben az Egyetemista Listának más politikai szereplőkkel is együtt kellene működnie, ami kompromisszumokat és koalíciós egyeztetéseket tehet szükségessé.

A Die Presse ezért úgy látja, hogy a „magyar forgatókönyv” csak korlátozottan használható Szerbia esetében. A párhuzam leginkább abban áll, hogy egy új politikai erő a hagyományos ellenzéki kereteken kívül próbálja kihívni a fennálló rendszert. A szervezeti felépítés, a politikai háttér és a mozgalom belső működése azonban lényegesen különbözik.

A WDR pedig arra helyezi a hangsúlyt, hogy éppen ez a rendhagyó, vezető nélküli és sokszínű szerkezet teszi különösen érdekessé a szerbiai helyzetet: az október 25-i választás nemcsak arról szólhat, mekkora támogatottsága van az Egyetemista Listának, hanem arról is, hogy egy tiltakozó mozgalom képes-e tartós és működő politikai alternatívává válni.