Az október 25-i parlamenti választások egyik legfontosabb kérdése, hogy hány választópolgár járul az urnákhoz. Dušan Vučićević politológus, a belgrádi Politikatudományi Kar professzora szerint a kormányváltás lehetősége akkor válhat reálissá, ha legalább 4,3–4,4 millióan szavaznak.

Ez a 6.450.523 választásra jogosult polgár mintegy 67–68 százalékát jelenti. A magas részvétel azonban önmagában még nem garantálja a politikai erőviszonyok átrendeződését.

A professzor az N1 televíziónak nyilatkozva arról beszélt, hogy a jelenlegi választási kampány több szempontból is eltér az elmúlt tizennégy évben megszokottól. Megítélése szerint hosszú idő után először két olyan jelentős politikai szereplő verseng egymással, amelyek egyaránt nagyszámú támogatót képesek mozgósítani.

Vučićević szerint különösen figyelemre méltó az Egyetemista lista terepen folytatott kampánya. Úgy véli, a Szerb Haladó Párt (SNS) mellett most először jelent meg olyan politikai erő, amely országos szinten is jelentős mozgósító tevékenységet végez. A professzor értékelése szerint a két oldal helyi kampányszervezeteinek aktivitása több térségben már hasonló szintű.

Az SNS kampánya is változott a korábbi választásokhoz képest. Vučićević ennek egyik jeleként említette, hogy Aleksandar Vučić nyilvános televíziós vitákat sürget politikai ellenfeleivel.

Miért éppen 4,3–4,4 millió szavazó?

A politológus számítása abból indul ki, hogy az SNS és szövetségesei a korábbi választásokon kialakult támogatói bázisuk jelentős részét ezúttal is mozgósítani tudják. Becslése szerint a kormánypárt mintegy 1,7–1,8 millió szavazatra számíthat, miközben a hagyományosan hozzá közel álló választók egy része a Szerbiai Szocialista Pártot (SPS) támogathatja.

Ebben a helyzetben az ellenzéki vagy kormányváltást támogató szavazatok számának jelentős növekedésére lenne szükség ahhoz, hogy megváltozhassanak a parlamenti erőviszonyok. Vučićević ezért tartja fontos határnak a 4,3–4,4 milliós részvételt.

A 6 450 523 választásra jogosult polgárból 4,3 millió szavazó 66,7 százalékos, 4,4 millió pedig 68,2 százalékos részvételt jelentene. Összehasonlításképpen: négymillió szavazó esetén 62 százalék, 4,5 millió választó esetén pedig közel 70 százalék lenne a részvételi arány.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a 67–68 százalékos részvétel nem valamiféle törvényben meghatározott küszöb, amelynek elérése automatikusan kormányváltást eredményezne. A professzor becsléséről van szó, amely a politikai szereplők várható támogatottságán és a szavazatok feltételezett megoszlásán alapul. A választás eredményét ugyanis nem pusztán az határozza meg, hányan szavaznak, hanem az is, hogy a voksok miként oszlanak meg az egyes listák között.

A választási eredmény szempontjából a háromszázalékos parlamenti küszöbnek is jelentős szerepe lehet. Azoknak a listáknak a szavazatai, amelyek nem érik el a bejutáshoz szükséges támogatottságot, főszabály szerint nem eredményeznek parlamenti mandátumot.

Vučićević szerint a Szerbiai Szocialista Párt, az Európai Szerbia és az Autentikus Jobboldal is a parlamentbe jutásért küzdhet. Megjegyezte, hogy a háromszázalékos küszöb első pillantásra nem tűnik magasnak, ám több mint négymilliós részvétel esetén hozzávetőleg 130–135 ezer szavazat megszerzését jelenti.

A professzor külön kitért az SPS helyzetére, amelynek parlamentbe jutását bizonytalannak tartja. Véleménye szerint a párton belüli problémák és az eltérő politikai állásfoglalások is befolyásolhatják a választási eredményét.

A küszöb alatt maradó listák szerepe azért is lényeges, mert az ezekre leadott voksok nem közvetlenül alakulnak át mandátumokká. Így előfordulhat, hogy egy politikai oldal összességében jelentős számú szavazatot szerez, ám a támogatottság több kisebb lista közötti megoszlása miatt kevesebb parlamenti helyhez jut, mint amennyit a szavazatok puszta összege alapján várna.

A számításoknál az érvénytelen szavazatokkal is számolni kell. Vučićević a korábbi választások tapasztalatai alapján ezek arányát körülbelül két százalékra becsüli.

A professzor szerint a választási feltételek összességében kedvezőtlenebbek, mint korábban, ugyanakkor a szavazóhelyiségek ellenőrzése hatékonyabb lehet. Arra számít, hogy a szavazatszámlálás során viszonylag kevés szabálytalanság fordulhat elő, amennyiben megfelelő számú, felkészült ellenőr lesz jelen.

A választások egyik meghatározó kérdése így az lehet, hogy a különböző politikai szereplők mennyire tudják mozgósítani saját támogatóikat, illetve sikerül-e megszólítaniuk azokat is, akik a korábbi választásokon távol maradtak az urnáktól.

A 4,3–4,4 milliós részvétel tehát nem biztos eredményt, hanem egy lehetséges politikai fordulat feltételezett kiindulópontját jelenti. A kormányváltás esélyét végső soron a részvétel nagysága, a pártok támogatottsága, a parlamenti küszöböt elérő listák száma és a mandátumok eloszlása együttesen határozza meg.