Több évtizedes hagyománya van Magyarkanizsán a Községi szavalóversenynek, amelyet pár évtizede már április 11-éhez, a magyar költészet napjához kapcsolódva rendeznek meg. A diákok az iskolai selejtezők után jutnak a döntőbe, amit a helybeli József Attila Könyvtárban rendeznek meg.

Idén 28-an versenyeztek, 19 alsós és 9 felsős diák, akik mindannyian plakettben és ajándékkönyvben részesültek. A zsűri helyezéseket nem osztott, rangsort nem készített, külön-külön nem is értékelt, hanem további tíz ajándékkönyvet osztott ki a legjobb szavalók között.

A legjobb versmondók az idén a következők voltak:

Az alsósok kategóriájában Kálmán Dorka, Hugyec Dominik, Döme Sári, Terzin Marina, Supić Nemanja és Hődör Lilla bizonyult a legjobbnak.

A felsősök között Döme Lili, László Lejla, Dulity Adrián és Tukacs Andrea kapta a jutalomkönyveket a zsűri döntése alapján.

A verseny értékelésekor elhangzott, hogy nehéz volt a zsűri dolga, mert kiegyensúlyozott volt a versenyzők teljesítménye, ezért nehezen született meg a döntés. Figyeltek a hangképzés tisztasága és a tiszta beszéd mellett arra is, hogy a kiválasztott verset mennyire tudták megérteni a diákok és azt azután hogyan tudták előadni. A fiatalabb korosztályok koruknak megfelelő, rövidebb, játékosabb verseket választottak, amelyet azután így könnyebben elő is adtak, míg a felsősöknek a komolyabb költeményekkel nehezebb dolguk volt, de azért többségük sikeresen megbirkózott a feladattal. A kicsik által előadott versek csacska macskákról, eltűnt ellenőrzőfüzetekről, nagy kislányok titkairól szóltak, volt, aki megígérte, hogy ma rossz lesz, mert úgy érezte igazságtalanság érte. A nagyobbak ugyanakkor már a boldogságról, a családtagjaikhoz fűződő viszonyaikról mondtak verseket.

A magyarkanizsai Községi szavalóverseny célja, hogy a gyerekek verset mondjanak, szeressék a verseket, tapasztalatot szerezzenek, s következtetéseket vonjanak le társaik produkcióit hallva saját szereplésükről is, s élménnyel távozzanak egy-egy megmérettetésről. Az arcokat látva így volt ez az idén is.